Stroke után otthon: így segíthet szerettének, ha nyelési zavarral küzd

Gyakorlati tanácsokat adunk, hogyan segítse családtagját stroke után az evésben, ivásban.

A nyelési nehézségek viszonylag gyakoriak a stroke-on átesetteknél, a betegek nagy részének állapota néhány héten belül jelentősen javul. Addig azonban az életmód és az étrend megváltoztatására is szükség van.

A rehabilitáció szakember segíthet megtalálni a megfelelő testtartást, olyan gyakorlatokat ajánlhat, melyek erősítik a száj, az arc és a nyelv izmait, vagy egyéb technikákkal javíthatja a nyelést.

Élet a stroke után

Stroke után az élet gyakran megváltozik. Bár az állapot súlyossága és a felépülés mindenkinél más, hasznos lehet, ha felkészül néhány dologra.

Az állapot hosszú távú hatásai – amelyek személyenként változnak, a stroke súlyosságától és az érintett agyterülettől függően – a következők lehetnek:

• kognitív tünetek: például memória- és beszédzavar
• fizikai, mozgásszervi tünetek: például gyengeség, bénulás és nyelési nehézség
• érzelmi tünetek: például depresszió, impulzivitás
• erős fáradtság és alvászavarok

A sztrók által okozott károsodás megszakíthatja a normál nyelési reflexet, lehetővé téve, hogy apró ételrészecskék kerüljenek a légcsőbe. A nyelési problémákat dysphagiának nevezik, ami tüdőgyulladást is okozhat.

A felépülés kezdeti szakaszában gyakran előfordul, hogy a betegeket tápszondán keresztül kell etetni, hogy elkerüljék a nyelési zavarból eredő szövődményeket. Hosszú távon azonban bevált gyakorlat a felépülés elősegítése érdekében a beszéd- és nyelvterapeuta által tartott foglalkozás, mellyel kezelhetők a nyelési problémák.

Hogyan változtassuk meg az étrendet és az étkezési szokásokat?

Szerencsére a legtöbb esetben a nyelést érintő funkcióromlás vagy funkcióvesztés csak ideiglenes, az érintettek csak kis százalékának maradnak tartósan problémái a nyeléssel. Esetükben akár mesterséges, szondán keresztül történő táplálásra is sor kerülhet, így ugyanis az előre elkészített, speciális tápszer közvetlenül a gyomorba juttatható, a szájüreg és a nyelőcső kiiktatásával.

A nyelési zavarokkal küzdők esetében nagyon fontos az étrend megváltoztatása, hiszen olyan ételekre és italokra van szüksége, melyek tápanyagokban gazdagok, ugyanakkor biztonságosan lehet őket fogyasztani. A cél, hogy minimálisra csökkentsük a félrenyelés rizikóját. Természetesen, mielőtt bármilyen módon változtatunk a beteg étrendjén vagy étkezési szokásain, egyeztessünk erről a kezelőorvossal.

Gyakorlati tanácsok

• a sűrűbb italokat könnyebb lenyelni, mint a tiszta vizet, vagy más, híg állagú innivalókat. Speciális porokkal, tápszerekkel sűríteni lehet az italokat!
• részesítsük előnyben a puhább, pürésített ételeket! Ezeket nem kell annyira megrágni, és kisebb annak az esélye, hogy a félig megrágott darabkák a légcsőbe kerüljenek.
• kerüljük azokat a fogásokat, melyekben az ételek többféle textúrájúak, állagúak (pl. leves nagyobb zöldségdarabokkal, gabonapehely tejjel).
• a forró italokat és ételeket hagyjuk kihűlni, kínáljunk inkább hidegebb fogásokat a betegnek!
• az agyvérzésen átesett beteg egyen inkább többször kis adagokat!
• semmiképpen ne siettessük! Ha azt vesszük észre, hogy túl gyorsan eszik, gyengéden figyelmeztessük arra, hogy lassítson!
• teremtsünk nyugodt környezetet az evéshez, ne legyen olyan környezeti tényező, mely könnyen elterelheti a beteg figyelmét (pl. ne kapcsoljuk be a televíziót).
• ha lehetséges, a beteg ne egyen félig fekvő testhelyzetben, csak teljesen felülve, egyenes háttal.
• figyelmeztessük a beteget, hogy minden falat után kétszer is nyeljen.
• lehetőség szerint ne kínáljuk a beteget étellel vagy itallal, ha túlságosan álmos, kimerült, fáradt vagy ha nem tudunk mellette maradni, míg eszik.
• figyelmeztessük a beteget, hogy ne beszéljen evés közben.
• csőrös poharat vagy szívószálat csak abban az esetben használjon a beteg, ha a kezelőorvos és a terapeuta szerint ezek biztonságosak a számára.
• lehetőleg ne kínáljunk a betegnek szénsavas italokat!
• legyünk különösen körültekintőek a beteg szájhigiéniával kapcsolatban, segítsünk neki rendszeresen fogat mosni, figyelmeztessük ennek fontosságára.

Hogyan támogathatjuk hatékonyan a nyelési nehézséggel élő beteget?

A gyógyulás kulcsa a türelem és a személyre szabott támogatás. Fontos tudni, hogy a stroke utáni nyelési nehézségek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelőek lehetnek az érintett számára. Sokan szoronganak attól, hogy megfulladnak evés közben, vagy szégyellik a korlátozott önállóságukat. Éppen ezért érdemes már a kezdetektől bevonni pszichológust is a rehabilitációba, aki segít oldani a stresszt és az evéshez kapcsolódó szorongást.

A beszéd- és nyelvterápia mellett ma már elérhetőek olyan technológiai eszközök is – például szenzoros visszajelzést adó nyelési trénerek –, amelyek segíthetnek az újratanulásban. Ezek az eszközök főként klinikai környezetben használatosak, de egyre inkább megjelennek a rehabilitációs otthoni gyakorlatokban is.

A családtag szerepe kiemelkedően fontos

Ha Ön eteti a beteget, tartsa a szemkontaktust, beszéljen megnyugtató hangon, és mindig jelezze, mikor jön a következő falat. Az evést ne csupán technikai műveletként kezelje – lehetőség szerint maradjon meg az étkezés mint örömforrás. Ehhez apró, mégis fontos részletek is hozzájárulhatnak: színes, étvágygerjesztő tálalás, kedvelt ízek, ismerős illatok.

Az sem mindegy, milyen evőeszközt használ a beteg. A vastagított nyelű kanál, az aszimmetrikus villa vagy a döntött tányér megkönnyítheti a mozdulatokat és csökkentheti a frusztrációt. Léteznek kifejezetten stroke-on átesett betegek számára tervezett evőeszközök és segédeszközök, amelyeket gyógyászati segédeszköz boltban lehet beszerezni – a háziorvos vagy a terapeuta javaslata alapján akár támogatással is.

A folyadékbevitelre különösen ügyelni kell, hiszen a dehidratáció rontja a koncentrációt, a hangulatot és növeli a fertőzések – például a húgyúti fertőzések – kockázatát. Ha a beteg nem iszik szívesen, próbálkozzon ízesített vízzel, gyümölcslevesekkel, zselésített italokkal vagy hűvös, gyümölcspüré alapú smoothie-kkal, mindig a terapeuta iránymutatásával.

Végezetül: vezessen naplót az étkezési szokásokról, a nyelési nehézségek változásairól és a beteg hangulatáról is. Ez nemcsak segíti a kezelőorvos munkáját, hanem Önnek is kapaszkodót ad abban, mikor mit érdemes változtatni vagy megerősíteni. Az apró előrelépések hosszú távon óriási változást hozhatnak.

Kapcsolódó cikk

Ilyen módszerekkel ösztönözhető gyógyulásra stroke után az agy

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!