Rémálmok, lidércnyomás (paraszomnia) okai, tünetei, vizsgálata és kezelése

A szorongással, félelemmel, negatív érzelmekkel kísért éjszakai rossz álom a pszichiátriában rémálom, lidércnyomásos álom néven is szerepel.

Általában nem tekinthető ritka jelenségnek, vannak visszatérő formái, fajtái, és általában nem is kell különösebben aggódunk miatta. Akkor válik komolyabb problémává, ha gyakori, jelentősebben zavarja az éjszakai alvást, és az illető már eleve fél lefeküdni, elaludni. A rémálom mint zavar akkor válik diagnózissá, ha folyamatos stresszt, feszültséget okoz, vagy zavarja a mindennapi munkavégzést.

A rémálmok már 3-6 éves kor körül kezdődhetnek, és általában 10 éves kor körül előfordulási gyakoriságuk csökken. 13 éves kor körül a két nem között kb. azonos mértékű a lidércnyomásos álmok előfordulási aránya. Egyes esetekben a serdülő- és felnőttkort is végig kísérhetik.

Tünetek

Az orvosi szaknyelvben paraszomniának nevezett jelenség, alvászavar (nemkívánatos élmények, tapasztalatok álombeli megélése) kísérheti az elalvás, átalvás, és ébredés időszakát egyaránt. Általában akkor fordulnak elő, amikor az alvás az ún. REM (gyors szemmozgások) nevű fázisában van.

Egy éjszakai alvás során a REM-alvás mintegy 6 alkalommal fordul elő, átlagosan 90 percenként. A REM-fázis ciklusonként hosszabbá válik, néhány perctől kezdődően elérheti az utolsónál az egy óra hosszúságot. A rémálmok előfordulása az éjszaka második felében valószínűbb.

Milyen jellemző tünetek kísérhetik a lidércnyomásos álmokat?

• Az álom élénk, valószerű, gyakran akkor zavaró, amikor felébredünk belőle
• Az álom története általában kapcsolatos az álmodó biztonságával, túlélésével
• Az álom mindenképp felébreszti az illetőt
• Az álmodó szorong, dühös, szomorú, vagy úgy érzi megsértették, akár fizikailag bántalmazták
• Az álmodó megizzad, heves szívverése támad, de nem kel fel...
• Ébredéskor az illető pontosan fel tudja idézni álmának részleteit
• A rémálom az alvás utolsó periódusában jelentkezik
• Ilyen álmot követően nehéz, vagy nem lehetséges az ismételt elalvás

Egyéb kísérőjelenség lehet még:

• Az alvászavar jelentős stresszt okoz, vagy a napi tevékenységek végzésére gyakorol rossz hatást
• Gyógyszerszedés, testi vagy mentális betegség, zavar megléte nem minden esetben magyarázza a rémálmok, a paraszomnia tényét.
• A gyermekkori rémálmok életkortól függően változnak, egyre komplexebbé válnak. A kisgyermek inkább szörnyekkel álmodik, míg a nagyobb iskolai, vagy otthoni problémákról...

A paraszomnia okai

A paraszomniát csak akkor tekintik zavarnak, ha állandó stresszt okoz, vagy jelentős alvászavarral jár.

Lássunk néhány tényezőt az okok közül:

• Stressz. Időnként az otthoni, iskolai problémák is okozhatnak rémálmokat. Hasonlóképpen egy költözés, vagy szeretteink elvesztése.
• Trauma. Rémálom követ sok esetben egy balesetet, sérülést, egyéb traumát. Jellemző az előfordulásuk az ún. poszt-traumás stressz (PTSD) esetén.
• Alvásmegvonás. Az alvási mintázat megváltozása, a rendszertelen alvás-ébredés megzavarja a normál alvásritmust, és növelheti a rémálmok kialakulásának kockázatát.
• Gyógyszerek: egyes gyógyszerek mellékhatása lehet, pl. néhány antidepresszáns, béta-blokkolók, Parkinson-kór kezelésére alkalmazott gyógyszerek, dohányzásról leszoktató szerek okozhatnak lidércnyomásos álmokat.
• Droghasználat: az alkohol és egyes drogok is okozhatnak rémálmokat.
• Lelki hatások. Szomorú, fájdalmas történetek, könyvek, filmek
• Egyéb betegségek, zavarok. Egyes fizikális betegségek, vagy mentális zavarok is okozhatnak paraszomniát, gyakran pl. a szorongás.

Szövődmények

A rémálmok, paraszomnia következményei lehetnek:

• Jelentős mértékű napközbeni álmosság, amely rontja az iskolai vagy munkahelyi teljesítményt, vagy mindennapos tevékenységek, pl. autóvezetés, munkánkra való koncentrálás
• Hangulatzavarok, főként a rémálmokkal kapcsolatos szorongás
• Az illető nem akar lefeküdni – már jóelőre fél a következő rémálomtól

Diagnózis, tesztek

Nincsenek birtokunkban "rutin" tesztek a rémálmok jelenségének diagnosztizálására. Sok esetben a háttérben meglévő szorongásra utalnak. Ilyen esetben az orvos a gyermeket (ha gyermekről van szó) pszichológushoz küldi. A pszichológus megbeszéli a szülővel a lehetséges elemzést, a kezelés módjait.

A rémálmokat el kell különíteni a következőektől:

1. 1 "Night terror": olyan rémálom, amely fizikai jelenségekkel is jár: az illető felül az ágyba, csapkod, kiabál, rugdos, beszél stb.
2. 2 A REM-alvás zavara: amely szintén járhat "acting-out"-tal, mozgásokkal, kiabálással, rúgásokkal stb.

Elképzelhető, hogy az orvos alvásvizsgálatot végez, amely egy éjszakán át követi az alvás mintázatát, változásait, az alvás közben észlelhető jelenségeket, és azt, hogy a rémálmok más alvászavarhoz is társulnak-e.

Alvásvizsgálatok

Az orvosi néven poliszomnográfiás vizsgálat alkalmas az alvászavarok okainak, mechanizmusainak felederítésére. A vizsgálat az ún. alváslaboratóriumban történik. Az egy éjszakán át történő vizsgálatban az alany testére és fejére elektródákat helyeznek az EEG rögzítésére, emellett figyelik a légzés, pulzust, a vér oxigénszintjét, valamint a szemmozgásokat, a láb mozgásait. Készíthetnek video felvételt is az alvás teljes időtartamáról. Az orvos mindennek áttekintését követően tud nyilatkozni az alvászavar típusáról.

Kezelés, gyógyszerek

Általában a rémálmok jelensége nem szorul kezelésre. Ha a rémálmok viszont stresszel járnak, és zavarják a hétköznapi tevékenységeket, munkavégzést, célszerű az orvossal konzultálni. Az ok tisztázása segíti a kezelés meghatározását.

• A fizikális, testi betegség kezelése: értelemszerű, ha valamely szerv betegsége áll a háttérben, elsősorban arra irányul a kezelés.
• A stressz, szorongás kezelése: ha ezek okozzák a paraszomniát, a rémálmokat, az orvos stresszoldó technikákat javasol, ezzel foglalkozó szakemberek felkeresését.
• Gyógyszerek: a gyógyszeres terápia ritkán okoz rémálmokat. Súlyos alvászavar esetén azonban szükség lehet a REM-fázisokat, vagy a felébredések számát csökkentő gyógyszerek alkalmazására.
• Imaginációs technikák: sok esetben, poszttraumás stressz esetén alkalmazott technika: éber állapotban elképzeli az illető, hogy a rémálom befejezését hogyan változtatja meg, így már nem lesz fenyegető a továbbiakban. Ezt követően az új befejezés "beépülhet" a rémálomba, illetőleg eleve csökkenti azok előfordulási arányát.

A rémálmok jelensége nem csupán az éjszakai pihenést befolyásolja, hanem hosszabb távon az érzelmi állapotot, a stressztűrő képességet és az általános életminőséget is. Az ismétlődő lidércnyomásos álmok hatására az alvás megszakadttá válhat, ami miatt az idegrendszer nem tud megfelelően regenerálódni. Ez különösen gyermekeknél és serdülőknél jelenthet problémát, hiszen az idegrendszer fejlődése ebben az életkorban fokozottan érzékeny a krónikus alváshiányra.

Fontos különbséget tenni az alkalmi, stresszhez köthető rémálmok és az ún. krónikus rémálomzavar között

Utóbbi esetben a lidércnyomásos álmok legalább heti rendszerességgel jelentkeznek, és hónapokon át fennállnak. Ilyenkor gyakran már nem egyetlen kiváltó okról beszélünk, hanem több tényező együttes hatásáról: tartós szorongásról, feldolgozatlan traumáról, hangulatzavarról vagy akár személyiségbeli sérülékenységről. Az ilyen típusú rémálmok sokszor tematikusan is ismétlődnek, azaz hasonló tartalommal, azonos érzelmi ívvel térnek vissza.

Gyermekkori rémálmok

Gyermekkorban a rémálmok gyakran a fantázia élénkségéhez kapcsolódnak, és sok esetben maguktól megszűnnek. Ugyanakkor a szülők reakciója meghatározó lehet. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy félelmeit bagatellizálják, vagy nem kap megnyugtatást, a szorongás rögzülhet. A nyugodt, biztonságot adó esti rutin, az elalvás előtti beszélgetés, valamint az ijesztő tartalmak kerülése sokat segíthet a rémálmok gyakoriságának csökkentésében. A túlzott esti képernyőhasználat – különösen erőszakos vagy feszültséggel teli tartalmak esetén – szintén fokozhatja az éjszakai rossz álmok esélyét.

Ami ébren teher, álmunkban is az lehet

Felnőttkorban a rémálmok gyakran szoros kapcsolatban állnak a mindennapi élet terhelésével. Munkahelyi stressz, párkapcsolati konfliktusok, anyagi bizonytalanság vagy krónikus betegségek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elme alvás közben sem tud megnyugodni. Ilyenkor az álom tartalma sokszor szimbolikusan tükrözi a nappali feszültségeket, például üldözés, tehetetlenség, kudarc vagy veszteség formájában jelenik meg.

PTSD: ébredéskor is jelentkeznek fizikai tünetek

Külön figyelmet érdemel a poszttraumás stressz zavarhoz társuló rémálmok kérdése. Ezekben az esetekben az álom gyakran szinte változtatás nélkül újrajátssza a traumatikus eseményt, ami az érintett számára rendkívül megterhelő. A felébredéskor jelentkező erős vegetatív tünetek – heves szívdobogás, izzadás, remegés – miatt az alvás elkerülése ördögi kört hozhat létre. A PTSD-hez kapcsolódó rémálmok kezelése rendszerint komplex megközelítést igényel, amelyben a pszichoterápia kiemelt szerepet kap.

Az életmód szerepe sem elhanyagolható

A rendszertelen napirend, a késő esti nagy étkezések, a koffein vagy nikotin fogyasztása, valamint az alkohol – különösen lefekvés előtt – mind rontják az alvás minőségét, és növelhetik a rémálmok előfordulását. Bár az alkohol kezdetben álmosító hatású lehet, az alvás második felében megzavarja a REM-fázist, ami kifejezetten kedvez a lidércnyomásos álmok kialakulásának.

A megelőzés egyik kulcsa az ún. alváshigiéné

Ez magában foglalja a rendszeres lefekvési és ébredési időpontokat, a nyugodt, sötét és csendes alvókörnyezetet, valamint azt, hogy az ágy elsősorban az alvás és a pihenés helye legyen. Relaxációs technikák – például légzőgyakorlatok, progresszív izomrelaxáció vagy vezetett imagináció – szintén segíthetnek az idegrendszer lecsendesítésében elalvás előtt.

Amennyiben a rémálmok tartósan fennállnak, érdemes szakember segítségét kérni

A pszichológiai ellátás során nemcsak az álmok tartalma kerül feldolgozásra, hanem azok érzelmi háttere is. A kognitív viselkedésterápia és az imaginációs átírás technikája különösen hatékonynak bizonyult a visszatérő rémálmok kezelésében. Ezek célja nem az álmok elfojtása, hanem az, hogy az érintett visszanyerje az irányítás érzését, és csökkenjen az alvással kapcsolatos félelem.

Összegezve

Összességében elmondható, hogy a rémálmok önmagukban nem számítanak betegségnek, de fontos jelzések lehetnek. Arra utalnak, hogy a szervezet – és különösen az idegrendszer – túlterhelt, feldolgozatlan élményekkel küzd, vagy tartós stressznek van kitéve. Ha ezekre a jelzésekre időben reagálunk, és nem csupán az alvás felszíni zavarát próbáljuk megszüntetni, hanem az okokat is feltárjuk, a rémálmok gyakran fokozatosan enyhülnek, majd akár teljesen meg is szűnhetnek.

Felhasznált irodalom:

• Mayo Clinic,
• MSD Orvosi Kézikönyv

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!