Gyógynövények - a vasfű

Az egyiptomi mitológiából eredeztetett vasfűvel későbben Krisztus sebeit is kezelték a vérzés elállítására… Napjainkig igen közismert, kedvelt, széles körben alkalmazott gyógynövény volt, a háborús sebektől kezdődően a fájdalmakig és bélbajokig.

Vasfű (Verbena officinalis)

Hol él: parlagokon, folyók, utak mentén, a nedves talajt kedvelő évelő növény.

Küllemi leírás: 50-80 cm magasra megnövő, egyenes, elágazó, merev szárú, mely négyoldalú és barázdált. Levelei átellenesek, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szárnyasan szeldeltek. Virágai aprók, a szárak végén laza füzérben helyezkednek el, halványpirosak, június-július a virágzás ideje.

Milyen drog készül belőle: maga a leveles szár (herba) képezi a drogot.

Mit tartalmaz: csersavat, iridoid-glikozidokat (verbenalin, dihidrokornin), kávésav-származékokat, (verbaszkoid, izoverbaszkoid, martinozid).

Mire alkalmazható: A népgyógyászat régebben nagyra értékelte: vizelethajtó, tejelválasztást elősegítő hatása miatt. Menstruációs és klimaxos zavarokban, emésztő- és légzőszervi hurutokban, valamint szájüregi gyulladások esetén toroköblítőként, nehezen gyógyuló sebek kezelésére is alkalmazták.

Napjainkban a növény kivonatai nyálkaoldó és immunrendszer-stimuláló szereknek számítanak, amelyek arcüreggyulladás és felső légúti hurutok kezelésére alkalmazhatók. Máj-és epebántalmakban is jótékony hatású.

Még mire alkalmazható: a savanyúságokban ízesítő szerként.

A homeopátia is alkalmazza vérömleny és epilepsziás panaszok esetében.

(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia, wikipedia)