Ezeket látta már?

Vérehulló fecskefű: nem csak tyúkszem, szemölcs ellen lehet hatásos

vérehulló fecskefű

A vérehulló fecskefüvet sokáig gyomként tartották számon.

Áprilistól egész késő őszig hajt a vérehulló fecskefű, amely az egyik legjobb azonnali gyógymód szemölcsre, sőt az öregedési barna foltoktól és pikkelysömörtől is megszabadíthat. Nézzük, hogyan használhatjuk!

A vérehulló fecskefű: így néz ki

A fitoterápia egyik leggyakrabban alkalmazott gyógynövénye különböző bőrbetegségekre és fertőzésekre, a vérehulló fecskefű, latinul Chelidonium majus. Erdőszélen, út szélén, parlagon, kertekben bárhol kinövő, tipikus gyomnövénynek látszó jellegzetes virágú, és sárga tejnedvű növény. Egyéb nevei: vereslőfű, kutyatej (!), kecsketej, rántófű. Gyógyhatásai régóta ismertek.

A mákfélék családjába tartozó kétszikű. Gyökértörzse húsos, vörösesbarna. Szára akár 1 m magasra is megnőhet, szögletes, felül elágazik. Levelei váltakozó állásúak, a tőlevelek hosszú- a szárlevelek rövid nyelűek, vagy ülők. A levélalak szárnyasan szeldelt, ferde tojásdad. Virágai virágzatba tömörültek, ernyősek, aranysárgák, négy szirommal, sok porzóval. A termés hosszú, hengeres toktermés. Jellemző rá a megsértett szárból kicsorgó narancssárga tejnedv.

Mit tartalmaz a vérehulló fecskefű?

A növényben megtalálható alkaloid keverék mintegy 30 alkaloidból (koptizin, kelidonin, berberin, szangvinarin) áll. Tartalmaz még flavonoidokat, fehérjebontó enzimeket, kelidonsavat, chelerythrint, gyantát, protopint, növényi savakat. (Mivel a mákfélék családjának tagja, ezért néhány vegyületének morfin- ill. papaverinszerű hatást tulajdonítanak, ezért sem ajánlott belső fogyasztásra.).

A vérehulló fecskefű alkalmazása

Sárga tejnedve ismerten hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre, a hatás a fehérjebontással párosuló sejtosztódás-gátlás. Belsőleg alkalmazva veszélyes lehet, tehát csak orvosi felügyelet mellett használható: görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó és gyulladásgátló hatással bír. Belsőleg terhesség idején és gyermekkorban tilos alkalmazni!

Szemölcsre sem szabad túl hosszan alkalmazni a növény nedvét, mert könnyen irritálhatja a bőrt. A fecskefű kenőcs nyílt sebekre nem alkalmazható. Használat előtt egy kis bőrfelületen teszteljük a kenőcsöt, nehogy allergiások legyünk a növény valamelyik hatóanyagára.

Így használjuk a vérehulló fecskefüvet

Ha megbizonyosodtunk, hogy vérehulló fecskefűvel van dolgunk, akkor a gyógynövény tejnedvét még frissen rákenhetjük az érintett bőrfelületre. Ha nincs mindig kéznél, akkor kivonat, ecsetelő, tinktúra, krém formájában is elérhető gyógynövényboltokban, patikákban. Gyakorlattal rendelkezők természetesen ezeket az egyszerű kozmetikai szereket otthon is elkészíthetik frissen gyűjtött gyógynövényből.

Vérehulló fecskefű tinktúra recept

Legegyszerűbben alkoholos kivonatot (tinktúra) és olajos kivonással macerátumot készíthetünk. Tinktúrához: aprítsunk össze két marékkal a növény föld feletti részéből (herba), tegyük befőttes üvegbe, öntsük le minőségi alkohollal (például vodka) vagy növényi olajjal (lehet napraforgóolaj is), fedjük le és hagyjuk benne állni, legalább két hétig. A kivonási idő letelte után szűrjük le, nyomkodjuk ki a növényt és csírátlanított kis üvegcsében tároljuk.

Vérehulló fecskefű kenőcs recept:

A vérehulló fecskefűből kenőcsöt is készíthetünk:

Hozzávalók: 80-100g összevágott friss vérehulló fecskefű felső rész, 50ml olívaolaj, 100ml hidegen sajtolt kókusz olaj, 15-20g méhviasz.

Elkészítési mód

A kókuszolajat, olívaolajat, méhviaszt és az apróra vágott növényt beletesszük egy zománcozott edénybe és 15 percen keresztül lassú tűzön egy fakanállal folytonosan kevergetjük.

Levesszük a tűzről az edényt és másnapig hagyjuk teljesen kihűlni. Másnap újra felmelegítjük az összetevőket, majd egy tiszta géz kendőn átszűrjük egy másik edénybe. Addig amíg még meleg a kenőcs beleöntjük kisebb műanyag tároló dobozokba vagy kicsi sötét színű üvegekbe, amikbe hagyjuk kihűlni. Az így elkészített kenőcs jégszekrényben tárolva 3 hónapig eláll.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben is!

Forrás:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények

Castleman: Gyógynövény-enciklopédia

nepgyogyaszat.com

Forrás: EgészségKalauz