Miért érezzük úgy, hogy gyorsabban repül az idő, ahogy öregszünk? A pszichológusok válaszában ott rejlik az ellenszer is

Miért tűnik úgy, hogy egy idő után az évek csak úgy elszállnak? Ezért van az, hogy idősödve úgy érezzük: sokkal gyorsabban repül az idő, mint azelőtt.

Gyermekként a napok végtelennek tűnnek, a nyári szünet sosem akar véget érni, felnőttként viszont úgy érezzük, alig pislogunk egyet, és már megint eltelt egy év. Pedig az óra ugyanúgy ketyeg – csak mi érzékeljük másként. De vajon miért? Mi történik az agyunkban, ami miatt az idő a korral egyre gyorsabbnak tűnik?

Az újdonság varázsa és a rutin csapdája

Tudósok és pszichológusok évtizedek óta próbálják megfejteni, miért érzékeljük az idő múlását másként az élet különböző szakaszaiban. Az egyik legelfogadottabb magyarázat az újdonság élményéhez és a rutin kialakulásához kapcsolódik.

Gyermekként minden nap új tapasztalatokat hoz: első iskolanap, első biciklitúra, első barátság, első felnőttes beszélgetés. Az agy ilyenkor rengeteg új információt dolgoz fel és tárol – mintha egy nagyfelbontású filmet készítene a mindennapokról. Ez a részletgazdagság lassítja az időérzékelést: sok a történés, sok a feldolgoznivaló.

Felnőttkorban ezzel szemben egyre több minden ismétlődik. Az agyunk már rutinszerűen végzi a feladatokat, nem igényel annyi figyelmet és energiát, így „összenyomja” az időélményt. A napok, hetek, hónapok összefolynak.

Az Egyetemi Kórházak szakértői arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott rutin idősebb korban különösen veszélyes lehet: nemcsak az időérzékelést torzítja, hanem hozzájárulhat a magány, a depresszió, a szorongás vagy a kognitív hanyatlás kialakulásához is.

Az agy „felbontása” és az emlékek minősége

David R. Hamilton vegyész és író szerint az agy az új élményeket „nagy felbontásban” kódolja – ez azt jelenti, hogy több részletet, több érzékszervi információt őriz meg. Az unalmas, rutinszerű események viszont „alacsony felbontásban” rögzülnek, és utólag kevésbé tűnnek tartalmasnak.

Az új élmények mély nyomot hagynak az emlékezetben, ezért úgy érezzük, hogy az idő lassabban telik. Ezzel szemben a megszokott tevékenységek szinte elrepülnek mellettünk

– magyarázza Hamilton.

Másképp fogalmazva: az idő nem múlik gyorsabban, mi magunk figyelünk kevesebbet arra, ami történik.

A dopamin és az unalom paradoxona

A dopamin – az öröm, motiváció és tanulás neurotranszmittere – kulcsszerepet játszik abban, hogyan érzékeljük az időt. Amikor valami izgalmas vagy újszerű dolgot élünk át, agyunk dopamint szabadít fel, ami felfokozza az élményt és lelassítja az idő érzékelését.

Ha viszont unatkozunk, a percek a jelenben lassan vánszorognak, de visszatekintve mégis üresnek, „összenyomottnak” tűnnek. Ezért van az, hogy egy eseménydús hétvége hosszabbnak tűnik, mint egy monoton munkahét – még akkor is, ha mindkettő ugyanannyi órából áll.

A logaritmikus idő elmélete – a filozófusok válasza

A francia filozófus Paul Janet már 1897-ben felvetette az úgynevezett logaritmikus időelméletet. Eszerint egy adott év az életünk egyre kisebb hányadát jelenti, ahogy öregszünk. Egy ötéves gyerek számára egy év az életének 20%-a, egy ötvenévesnek viszont már csak 2%.

Ezért érzékeljük úgy, hogy a születésnapok egyre gyorsabban jönnek el, és az évek szinte „elsuhannak” mellettünk. Matematikai modell ugyan, de tökéletesen illik arra, amit emberek milliói tapasztalnak nap mint nap.

Az emlékezet és az életminőség kapcsolata

Cindy Lustig, a Michigani Egyetem pszichológiaprofesszora szerint az időérzékelésünk szorosan összefügg az emlékezettel. Az emberek, akik éveken át ugyanazt a rutint élik, hajlamosak úgy visszaemlékezni az életükre, mintha az egyetlen, monoton folyam lett volna.

„A változatosság és az új élmények gazdagabb emlékezetet és lassabb időérzékelést eredményeznek” – hangsúlyozza Lustig. Szerinte az idő „lelassítása” nem az órák manipulálásáról, hanem az élmények minőségének gazdagításáról szól.

Más szóval: aki változatosan él, több pillanatot őriz meg – és így hosszabbnak érzi az életet.

Kevesebb élmény, kevesebb figyelem

Az idő gyorsulásának egyik legfőbb oka, hogy az életkor előrehaladtával kevesebb új élményt élünk át. Gyermekként minden újdonság: az iskola, az utazások, a barátok, a tanulás. Felnőttkorban azonban a legtöbb nap kiszámítható.

Ezen kívül az is hozzájárul a „felgyorsuláshoz”, hogy gyakran nem vagyunk tudatosan jelen a pillanatban. Autopilóta üzemmódban végezzük a teendőinket, és közben már a következő napra, hétre vagy évre gondolunk. A pszichológusok szerint a tudatos jelenlét (mindfulness) segíthet „megnyújtani” az időérzékelést, mert minden pillanatot teljesebben élünk meg.

Hogyan lassíthatjuk le az idő múlását?

A jó hír az, hogy az idő szubjektív gyorsulása nem elkerülhetetlen. Pszichológusok szerint az élmények gazdagításával, a rutin megtörésével újra „kitágíthatjuk” az időt.

• Tanuljon meg egy új nyelvet vagy hangszert – az agy imádja a kihívásokat.
• Próbáljon ki új útvonalakat, új ételeket, új hobbikat.
• Utazzon, ha teheti, de az is elég, ha másik parkban sétál, mint szokott.
• Legyen jelen a pillanatban – akár egy tea mellett, akár egy beszélgetés során.

David Hamilton szerint az új élmények serkentik a neurogenezist, vagyis az új idegsejtek képződését. Ez nemcsak a memóriát javítja, hanem azt is elősegíti, hogy mélyebben, tudatosabban éljük meg a mindennapokat.

Az idő tehát nem gyorsul – mi lassulunk, és az élményeink ritkulnak

Az agyunk kevesebb újdonságot rögzít, kevesebb dopamint termel, és az emlékeink is kevésbé részletgazdagok. A megoldás? Nyitottság, változatosság, tudatos jelenlét.

Ahogy Hamilton fogalmaz:

Nem az idő repül el mellettünk – mi hagyjuk, hogy észrevétlenül elsuhanjon.

Az idő múlásának érzékelése nemcsak pszichológiai, hanem biológiai és társadalmi tényezők összjátékának eredménye. A tudósok szerint a gyorsuló időélmény hátterében nem csupán az emlékek és a rutin szerepel, hanem az agyi anyagcsere, a stressz, a környezeti ingerek mennyisége, sőt még az alvás minősége is.

Az agyunk órája is öregszik

A kutatások szerint az agy „belső órája”, azaz a cirkadián ritmus az életkor előrehaladtával fokozatosan változik. Ez a biológiai ritmus felel azért, hogy miként érzékeljük a nappalok és éjszakák váltakozását, mikor vagyunk éberek, mikor fáradunk el, és hogyan dolgozzuk fel az idő múlását. Idősebb korban ez az „óra” kissé eltolódik, és a ritmusa kevésbé pontos. A Frontiers in Aging Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez az egyik oka annak, hogy az idő múlását is másképp érzékeljük: kevésbé érezzük a napok szakaszoltságát, inkább egybefolyó folyamatként élünk meg mindent.

Ráadásul az agy dopamintermelése is csökken az évek során – ez a vegyület nemcsak a motivációban és a tanulásban, hanem az időérzékelésben is kulcsszerepet játszik. A kevesebb dopamin egyfajta „érzelmi laposodást” eredményez, ami miatt kevésbé élénknek, kevésbé emlékezetesnek tűnnek a mindennapi események.

A stressz is képes felgyorsítani az időt

A modern élet tempója gyakran „meghajlítja” az időérzékelést. Amikor állandóan rohanunk, határidők között élünk, és a figyelmünket ezer irányba osztjuk, az agyunk kevesebb kapacitást fordít a pillanat megélésére. Így jön létre az a paradox érzés, hogy „alig történt valami, mégis eltelt a nap”.

A Harvard Medical School kutatói szerint a krónikus stressz hatására megváltozik az agy hippokampuszának működése, amely az emlékek rendszerezésében és az időbeli tájékozódásban is fontos szerepet játszik. A túlterhelt idegrendszer kevesebb részletet rögzít, és ezáltal rövidebbnek érzékeli az időszakokat.

A multitasking illúziója

A mai digitális világban gyakran egyszerre több dologra figyelünk: telefonálunk, üzeneteket írunk, közben tévét nézünk, vagy online vásárolunk. Bár ez a viselkedés a hatékonyság érzetét kelti, valójában szétszórja a figyelmet, és megfoszt minket az élmények mélységétől.

A Stanford Egyetem kutatói már évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a túlzott multitasking csökkenti az agy prefrontális kéregének aktivitását, ami az időbeli szervezésért és a döntéshozatalért felelős. Az eredmény: az események „összecsúsznak”, és utólag szinte lehetetlen felidézni, mi mikor történt – ez pedig tovább erősíti az idő repülésének érzetét.

Az emlékek és az érzelmek kapcsolata

Az emlékek nem pusztán tények, hanem érzelmi lenyomatok is. A kutatók szerint az erősebb érzelmi töltetű események – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – mélyebben vésődnek be, és „tágítják” az időt. Ezzel szemben a semleges, érzelemmentes napok szinte „összezsugorodnak” a tudatunkban.

Ez magyarázza, miért érezzük hosszabbnak azokat az időszakokat, amikor sok minden történik velünk: egy költözés, egy új munka, egy szerelem vagy utazás során az agy folyamatosan új mintákat és információkat rögzít. Ugyanakkor, ha évekig ugyanabban a ritmusban élünk, az emlékek összeolvadnak, és az idő felgyorsulni látszik.

Az alvás, mint „időlassító”

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nemcsak az egészségünk, hanem az időérzékelésünk szempontjából is kulcsfontosságú. Az agy alvás közben feldolgozza és rendszerezi a nap eseményeit – mintegy „menti” az élményeket. A Journal of Sleep Research szerint a krónikus alváshiány zavarja ezt a folyamatot, így az emlékek széttöredeznek, az események elmosódnak, és a napok egybeolvadnak. Ez tovább erősíti az idő felgyorsulásának szubjektív érzetét.

A tudatos jelenlét, mint ellenszer

A mindfulness – vagyis a tudatos jelenlét – az egyik leghatékonyabb eszköz az időérzékelés „visszahozására”. Amikor valóban figyelünk a környezetünkre, a testünk jelzéseire, a hangokra, illatokra, érzésekre, az agyunk részletesebben kódolja a pillanatot. Így minden perc „sűrűbbé” válik.

Klinikai kutatások (például a University of Oxford Mindfulness Centre tanulmánya) kimutatták, hogy a rendszeres meditáció vagy tudatos figyelem gyakorlása javítja a memóriát, csökkenti a szorongást, és hosszú távon lassítja az idő szubjektív gyorsulását. A tudatos élet nemcsak nyugalmat hoz, hanem valóban kitágítja az időt.

Az életkor és az idő újraértékelése

A korral együtt nemcsak az érzékelésünk, hanem az életfelfogásunk is változik. Fiatalon az időt lehetőségként látjuk – egy végtelen, még be nem töltött térként. Később viszont értékes erőforrássá válik, amelyet meg kell becsülni. A pszichológusok szerint az, aki elfogadja az idő múlását, és tudatosan törekszik a jelen megélésére, kevésbé éli meg tragikusan az öregedést.

A pozitív pszichológia egyik kulcsfogalma, az idői perspektíva azt mutatja, hogy nem az idő hossza, hanem a hozzá való viszonyunk határozza meg a boldogságunkat. Akik inkább a jelenben élnek, és értékelik a múlt jó pillanatait, azok elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak.

Új élmények – új idegpályák

Az idegtudomány azt is bizonyította, hogy az agy képes az egész életen át tartó neuroplaszticitásra, vagyis új idegi kapcsolatok kialakítására. Minden új tevékenység – legyen az tánc, festés, idegen nyelv, vagy akár egy új útvonal a boltba – serkenti ezt a folyamatot. Ez nemcsak fiatalon, hanem idősebb korban is működik, és segít abban, hogy az agy „frissen tartsa” az időérzékelést.

Egy 2022-es kutatás, amelyet a Nature Neuroscience közölt, kimutatta, hogy azok az idősebb felnőttek, akik rendszeresen tanulnak új készségeket, például zenét vagy számítógépes programokat, nemcsak jobban megőrzik a memóriájukat, hanem szubjektíve is „lassabbnak” érzik az idő múlását.

A lényeg összegezve

Az időérzékelés tehát összetett: biológiai, pszichológiai és életmódbeli tényezők egyaránt alakítják. A rutin, a stressz, a dopaminhiány, a multitasking és az alváshiány mind hozzájárul ahhoz, hogy az évek szinte elsuhannak mellettünk.

De van választásunk. Ha új élményeket keresünk, ha megtörjük a megszokást, ha tudatosan figyelünk a pillanatra – az idő ismét lelassulhat. Mert valójában nem az idő gyorsul, hanem az életünk válik kevésbé tudatossá. És ha újra figyelni kezdünk rá, a percek ismét „kitágulnak” – pont úgy, mint gyerekkorunkban.

Kapcsolódó cikk

Ebben a két életkorban gyorsul fel a legjobban az öregedés

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!