A macskák új kulcsot adhatnak az emlőrák megértéséhez

Különleges kutatás kapcsán kerültek képbe a macskák.

Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de a kanapén doromboló macska nemcsak társ, hanem – bizonyos értelemben – tudományos szövetséges is lehet. Egy friss, nagyszabású nemzetközi kutatás szerint a házimacskák daganatainak genetikai háttere több ponton meglepően hasonlít az emberi rákokhoz, különösen az emlőrák esetében. Ez a felismerés új távlatokat nyithat a betegségek megértésében – és hosszabb távon akár a kezelésében is.

Egy átfogó genetikai vizsgálat tanulságai

A Wellcome Sanger Intézet, az Ontario Állatorvosi Egyetem és a Berni Egyetem kutatói csaknem ötszáz, öt országból származó házimacska daganatos mintáit elemezték. A vizsgálat eredményeit a rangos Science tudományos folyóirat közölte. A kutatók állatorvosi diagnosztikai célból gyűjtött szövetminták DNS-ét szekvenálták, majd összevetették az ismert emberi és kutyadaganatok genetikai eltéréseivel.

A vizsgálat különlegessége abban rejlik, hogy nem egyetlen daganattípust elemeztek, hanem tizenhárom különböző macskarákot, és közel ezer, emberi rákhoz köthető gént vizsgáltak mind a daganatos, mind az egészséges szövetekben. A kutatás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a rákot hajtó genetikai változások több esetben fajokon átívelően hasonló mintázatot mutatnak.

- A különböző fajok rákgenomikájának összehasonlításával jobban megérthetjük a rákot okozó tényezőket - mondta Bailey Francis, a Wellcome Sanger Intézet társszerzője, aki hozzátette: - Az egyik fő megállapításunk az volt, hogy a macskarákban bekövetkező genetikai változások hasonlóak az embereknél és kutyáknál megfigyelhetőekhez.

Miért különösen érdekes az emlőrák?

A macskák emlődaganata gyakori és sokszor agresszív lefolyású betegség. A kutatók hét olyan gént azonosítottak, amelyek mutációja hozzájárul a daganat kialakulásához. Ezek közül kiemelkedik az FBXW7 nevű gén, amely a vizsgált macska-emlődaganatok mintegy felében érintett volt.

Az FBXW7 az emberi emlőrákban is ismert hajtógén. Az ebben a génben bekövetkező változások az embereknél is kedvezőtlenebb prognózissal társulnak. A párhuzam tehát nemcsak genetikai, hanem klinikai jelentőségű is: ami a macskáknál rosszabb kimenetellel jár, az az embereknél is hasonló mintázatot mutat.

Hasonló összefüggést találtak a PIK3CA gén esetében is, amely a macska-emlődaganatok közel felében jelen volt mutált formában. A PIK3CA az emberi emlőrák egyik leggyakrabban érintett génje, és több célzott terápia is ezt az útvonalat célozza.

A genetikai hasonlóság tehát nem puszta érdekesség: azt sugallja, hogy bizonyos molekuláris mechanizmusok univerzálisak lehetnek az emlősök daganataiban.

Több mint genetika: közös környezet, közös kockázatok

A házimacskák sajátos helyzetben vannak az állatvilágban: ugyanabban a lakásban élnek, ugyanazt a levegőt szívják, sokszor hasonló vegyi anyagokkal, dohányfüsttel, háztartási tisztítószerekkel találkoznak, mint gazdáik. Geoffrey Wood professzor, az Ontario Állatorvosi Egyetem kutatója rámutatott: a háziállatok és emberek közös környezete lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük a környezeti tényezők szerepét a daganatok kialakulásában.

Ha egy adott genetikai elváltozás hasonló környezeti háttér mellett több fajban is megjelenik, az erősítheti azt a feltételezést, hogy bizonyos expozíciók – például passzív dohányzás, légszennyezés vagy egyes vegyi anyagok – szerepet játszhatnak a daganatképződésben - írja az Independent.

Ez a „komparatív onkológia” nevű megközelítés egyre nagyobb figyelmet kap világszerte: a különböző fajok daganatos betegségeinek összehasonlítása révén új összefüggések tárhatók fel, amelyek önmagukban, egyetlen faj vizsgálatával talán rejtve maradnának.

Lehet-e ebből új kezelés?

A kutatás egyik izgalmas megfigyelése az volt, hogy bizonyos kemoterápiás szerek hatékonyabbnak bizonyultak azoknál a macskáknál, amelyek daganatában meghatározott genetikai eltérések – például az FBXW7 mutáció – voltak jelen. Bár ez még nem jelent közvetlen áttörést az emberi gyógyászatban, a molekuláris hasonlóság felveti a személyre szabott terápia lehetőségét mindkét faj esetében.

Az onkológiában ma már nem pusztán a daganat helye számít, hanem annak genetikai „ujjlenyomata”. Ha egy macska-emlődaganat és egy emberi emlődaganat ugyanazt a molekuláris útvonalat használja a növekedéshez, akkor elképzelhető, hogy bizonyos célzott kezelések mindkét esetben hatékonyak lehetnek – természetesen megfelelő klinikai vizsgálatok után.

A kutatók óvatosan, de bizakodóan fogalmaznak: az eredmények hosszabb távon új megelőzési és terápiás stratégiák alapját képezhetik.

Mit jelent mindez?

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a kutatás nem azt jelenti, hogy a macskák „modellállatként” szolgálnak az emlőrák vizsgálatában a klasszikus értelemben. Inkább arról van szó, hogy a természet maga kínál egy párhuzamos rendszert, amelyben hasonló biológiai folyamatok zajlanak.

Mindez két szempontból lehet lényeges. Egyrészt rámutat arra, hogy a rák kialakulása összetett, genetikai és környezeti tényezők által befolyásolt folyamat, amely több fajban is hasonló törvényszerűségeket követ. Másrészt megerősíti azt a modern szemléletet, hogy az orvoslás és az állatorvoslás nem egymástól elszigetelt világok.

Figyelmébe ajánljuk

Hogyan terjed szét a szervezetben a rák? Megtalálták melyik sejtalkotótól függ a tumor, rákáttét viselkedése

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!