Hogyan terjed szét a szervezetben a rák? Megtalálták melyik sejtalkotótól függ a tumor, rákáttét viselkedése

A felfedezés a rák terjedésének egyik legfontosabb mozgatórugújára mutatott rá.

A mitokondriumokat a legtöbben a sejtek „erőműveként” ismerik, hiszen feladatuk elsősorban az energiaellátás biztosítása. Az utóbbi években azonban egyre több bizonyíték mutat arra, hogy ezek az apró sejtalkotók jóval többek ennél: kulcsszerepet játszanak a rákos sejtek viselkedésében és különösen az áttétképződésben.

A Rockefeller Egyetem kutatói nemrégiben egy olyan mitokondriális metabolitot azonosítottak, amely lehetővé teszi az emlőráksejtek számára, hogy elszakadjanak az elsődleges daganattól, bejussanak a keringésbe, majd távoli szervekben újabb gócokat hozzanak létre. A felfedezés az áttétes rák egyik legfontosabb mozgatórugóját világította meg.

A kutatócsoport vizsgálatai szerint a glutation nevű molekula – amelyet eddig leginkább antioxidánsként, méregtelenítőként és immunrendszeri támogatóként ismertünk – döntő szerepet játszik abban, hogy az emlődaganat a tüdőben telepedjen meg. Az áttétképzés, vagyis a metasztázis, a rákos halálozás vezető oka, és a tudomány már régóta próbálja feltárni, miként képesek a daganatsejtek új környezetben is fennmaradni és szaporodni – számolt be a SciTechDaily.

A Cancer Discovery folyóiratban publikált tanulmány szerint a rákos sejtek túlélését a glutation mitokondriumba történő importja biztosítja. A folyamat kulcsfigurája az SLC25A39 nevű transzporterfehérje, amely a glutationt a sejt erőművébe juttatja. A kutatók kimutatták, hogy ennek a fehérjének a működése nélkül a daganatsejtek sokkal kevésbé képesek áttétet képezni.

Érdekes módon a glutation nem klasszikus antioxidánsként fejti ki hatását ebben a folyamatban. A vizsgálatok szerint sokkal inkább egy úgynevezett stresszválasz-jelző szerepet tölt be, amely aktiválja az ATF4 nevű transzkripciós faktort. Ez a molekula segíti a rákos sejteket abban, hogy túléljék az alacsony oxigénszinttel és egyéb környezeti stresszorokkal jellemezhető új szöveteket – például a tüdőt. Ez a felismerés új fényt vet arra, hogyan tudják a daganatok olyan gyorsan és hatékonyan meghódítani a szervezet különböző részeit.

Kivanç Birsoy, a kutatás vezetője hangsúlyozta:

Reméljük, eredményeink ráirányítják a figyelmet az organellumok és a metabolitok fontosságára a rákbiológiában.

A kutatócsoport már korábban azonosította az SLC25A39 transzportert, így rendelkezésükre álltak az eszközök annak vizsgálatára, hogyan befolyásolja az emlőrák áttétképződését.

A klinikai gyakorlatban mindez új terápiás lehetőségeket nyithat. Elképzelhető, hogy a jövőben olyan kis molekulákat fejlesztenek, amelyek képesek blokkolni a glutation transzportját a mitokondriumokba, ezáltal gátolva a daganatok terjedését. Mivel ezek a célzott beavatkozások közvetlenül a sejtek speciális folyamatait érintik, kevesebb mellékhatással járhatnak, mint a jelenlegi, széles spektrumú kezelések.

A kutatás egyúttal rámutat arra is, mennyire fontos részletesebben feltérképezni a metabolitok működését a különböző sejtszervecskékben. Nem elég csupán mérni, hogy egy adott molekula mennyisége emelkedik vagy csökken: azt is meg kell értenünk, hogy pontosan hol és milyen környezetben fejti ki hatását. Ez a tudás hosszú távon nemcsak a rák kezelésében, hanem más betegségek terápiájában is kulcsfontosságú lehet.

Mit jelent az áttétképződés – érthetően?

Ha egy daganatról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy a probléma kizárólag az adott szervben található „csomó”. Valójában a rák egyik legveszélyesebb tulajdonsága az, hogy képes átterjedni a szervezet más részeire – ezt nevezzük áttétképződésnek, vagy orvosi szóval metasztázisnak.

A folyamat lépései közül az első, hogy a daganatsejtek „kiszabadulnak” az eredeti helyükről. Ehhez különféle trükköket használnak: meglazítják a környező szöveteket, elbújnak az immunrendszer elől, majd bejutnak a vér- vagy nyirokerekbe. A keringésen keresztül akár nagyon messzire is eljuthatnak – például az emlődaganat sejtjei gyakran a tüdőben, a májban vagy a csontokban telepednek meg.

A második lépés, hogy ezek a sejtek túléljék az új környezetet

Ez korántsem egyszerű: a tüdő vagy a máj egészen más feltételeket kínál, mint az emlőszövet. Kevés az oxigén, mások a tápanyagok, és az immunrendszer is folyamatosan támadja őket. Csak azok a sejtek képesek tartósan megmaradni, amelyek valamilyen „alkalmazkodási előnyt” szereznek.

Itt jön képbe a most bemutatott felfedezés:

a mitokondriális glutation pontosan ebben segít. Ez az anyag jelzi a ráksejteknek, hogyan kapcsolják be azokat a génprogramokat, amelyek lehetővé teszik, hogy átvészeljék a kezdeti, ellenséges környezetet. Másképp fogalmazva: a glutation afféle „indítókulcs”, amely elfordítva beindítja az áttétképzés motorját.

Ha a daganatsejteknek sikerül átvészelniük az első időszakot, akkor elkezdenek osztódni, és lassan kialakul az új daganat a távoli szervben. Ez az oka annak, hogy a rákos halálesetek döntő többsége nem az eredeti, hanem az áttétes daganatok következménye.

Miért fontos ez Önnek?

Az áttétképződés megértése nemcsak tudományos szempontból izgalmas, hanem gyakorlati következményei is lehetnek. Ha a kutatóknak sikerül olyan gyógyszert kifejleszteniük, amely megakadályozza, hogy a glutation bejusson a mitokondriumba, akkor a daganatok sokkal kevésbé tudnának elterjedni a szervezetben. Ez a jövőben életmentő terápiás lehetőségeket jelenthet az emlőrákban és más daganattípusokban szenvedő betegek számára.

Kapcsolódó cikk

Tünetmentes rák: ennyi ideig élhet daganattal úgy, hogy nem is tud róla

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!