A krakkói lövöldözés után fél kimenni az utcára? Így ne engedje, hogy a félelem átvegye az irányítást

November 7-én lövöldözés tört ki Krakkó történelmi főterén, azon a helyen, amelyet turisták tömegei keresnek fel. A támadásban hat ember életét vesztette, 15-en megsebesültek. A 24 éves fegyveres támadó a rendőri intézkedés során súlyosan megsérült, majd, - ahogy a Blikk is megírta - november 9-én a kórházban meghalt. A lengyel hatóságok vizsgálják a támadás körülményeit, a várost pedig gyászba borította az eset.

Egy ilyen hír nem feltétlenül ér véget akkor, amikor kikapcsoljuk a televíziót vagy letesszük a telefont. Sokan utána már más szemmel néznek egy zsúfolt térre, egy pályaudvarra, egy karácsonyi vásárra vagy akár egy belvárosi sétára is. Felmerülhet a gondolat: mi van, ha ez nálunk is megtörténik? Biztonságos egyáltalán ekkora tömegbe menni?

A félelem önmagában nem rendellenes reakció. Arra azonban érdemes figyelni, hogy mit kezdünk vele.

Egy tragédia akkor is megviselhet, ha több száz kilométerre történt

Nem kell személyesen jelen lenni egy erőszakos eseménynél ahhoz, hogy az emberben erős szorongást keltsen. A tömeges erőszakkal és traumatikus eseményekkel foglalkozó amerikai egészségügyi ajánlások szerint a hírekből értesülő embereknél is jelentkezhet félelem, feszültség, alvászavar, koncentrációs nehézség vagy fokozott készenléti állapot.

Különösen érthető lehet a reakció akkor, ha a történtek olyan helyszínhez kapcsolódnak, amelyhez saját terveink is kötődnek. Ha valaki néhány héten belül adventi vásárba készül, Krakkóba utazna, vagy rendszeresen jár nagyvárosi rendezvényekre, a tragédia sokkal közelebbinek tűnhet.

Ilyenkor az agy könnyen elkezdi újra és újra végigjátszani a lehetséges forgatókönyveket. Az ember figyeli a tömeget, gyanúsnak találhat egy szokatlan zajt, azonnal keresi a kijáratot, vagy végül úgy dönt: inkább el sem indul.

Az első napokban ez még nem feltétlenül jelent problémát. Ha azonban a félelem tartósan elkezd programokat, utazásokat és hétköznapi tevékenységeket meghatározni, érdemes tudatosan foglalkozni vele.

Ne nézze meg századszor is ugyanazokat a felvételeket

Egy nagy visszhangot kiváltó támadás után nagyon könnyű belecsúszni a folyamatos hírkövetésbe. Új videó, új szemtanú, új telefonfelvétel, új részlet jelenik meg, és úgy érezhetjük, hogy minél többet tudunk, annál jobban kézben tartjuk a helyzetet.

A pszichológiai kutatások azonban arra utalnak, hogy a túlzásba vitt hírfogyasztás éppen ellenkező hatást is kiválthat.

Érdemes tehát tájékozódni, de nem szükséges egész nap követni az esemény minden egyes új részletét. Válasszon megbízható hírforrást, nézze meg a fontos fejleményeket, majd lépjen tovább. A közösségi médiában automatikusan induló, sokszor kontextus nélkül megjelenő erőszakos videók különösen megterhelők lehetnek.

A teljes elkerülés rövid távon megnyugtat – hosszú távon azonban növelheti a félelmet

Ha fél egy adventi vásártól, nagyon egyszerű megoldásnak tűnhet otthon maradni. Aznap valóban csökkenhet a szorongása. A probléma az, hogy az agy ebből könnyen azt tanulja meg: „azért nem történt baj, mert nem mentem el”.

A következő alkalommal ezért már egy bevásárlóközpont, koncert, metróút vagy forgalmas sétálóutca is veszélyesebbnek tűnhet.

Szakemberek szerint a félelmet kiváltó helyzetek teljes kerülése hosszabb távon fenntarthatja, sőt erősítheti a szorongást. Ezzel szemben a fokozatos, kontrollált szembenézés segíthet abban, hogy az ember ismét biztonságosnak élje meg korábban kerülni kezdett helyzeteket.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a krakkói támadás utáni napon rögtön a legnagyobb adventi vásár legsűrűbb tömegének közepére kell állnia.

Éppen ellenkezőleg.

Nem kell rögtön a legzsúfoltabb adventi vásárral kezdenie

Ha azt veszi észre, hogy egyre nehezebben indul el, érdemes kisebb lépésekben visszatérni a korábbi programjaihoz.

Először lehet, hogy csak egy forgalmasabb utcán sétál egy ismerősével. Máskor elmehet egy kisebb szabadtéri rendezvényre. Ha adventi vásárba szeretne látogatni, kezdetben választhat kevésbé zsúfolt napszakot, és tervezhet rövidebb ott-tartózkodást.

Az expozíciós terápia is hasonló elven működik: először kevésbé félelmetes helyzetekkel találkozik az ember, majd fokozatosan halad a nehezebbek felé. Az agynak így lehetősége van megtapasztalni, hogy a szorongás megjelenhet anélkül is, hogy az elképzelt katasztrófa bekövetkezne. Az ilyen fokozatos megközelítés a kognitív viselkedésterápia egyik fontos eleme például agorafóbia kezelésében is.

A cél tehát nem az, hogy egyáltalán ne érezzen félelmet. Sokkal inkább az, hogy a félelem ellenére is képes legyen dönteni arról, hová szeretne elmenni.

Egy kis előretervezés segíthet – az állandó veszélykeresés viszont már nem

Teljesen ésszerű, ha egy nagy rendezvényre érkezve megnézi, merre vannak a kijáratok, feltöltött telefonnal indul el, és ha többen mennek együtt, megbeszélik, hol találkoznak, ha szem elől tévesztenék egymást.

Ez egyszerű elővigyázatosság.

Más helyzet azonban, ha húszpercenként ellenőrzi a híreket, folyamatosan minden járókelőt figyel, minden hangra összerezzen, vagy csak akkor hajlandó valahová elmenni, ha előtte hosszasan végiggondolt minden lehetséges menekülési útvonalat.

A két viselkedés kívülről hasonlíthat egymásra, pszichológiai szempontból mégis különbözik. Az egyik segítséget ad ahhoz, hogy nyugodtabban folytassa a programját, a másik folyamatosan azt üzenheti az agynak, hogy veszélyben van.

„Mi van, ha pont akkor történik valami, amikor ott vagyok?”

Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert erre senki nem adhat százszázalékos megnyugtató választ. A mindennapi életben szinte semmilyen helyzetben nincs teljes biztonság.

A cél ezért nem az, hogy bebizonyítsuk magunknak: „itt semmi sem történhet”. Sokkal reálisabb gondolat lehet az, hogy léteznek kockázatok, de ezek mellett is lehet normális életet élni.

A krakkói támadás után ráadásul a helyi vezetés jelezte, hogy a karácsonyi vásárokon fokozott biztonsági intézkedésekre készülnek. A nagy rendezvények biztonságának megszervezése elsősorban a hatóságok és a szervezők feladata. A látogatótól nem várható el, hogy egész idő alatt saját biztonsági szolgálataként működjön.

Mit tegyen, ha a tömegben mégis rátör a pánik?

A szorongásnak nagyon is testi tünetei lehetnek. Felgyorsulhat a szívverés, szaporábbá válhat a légzés, jelentkezhet remegés, szédülés, hányinger vagy az az erős érzés, hogy azonnal ki kell jutni a helyzetből.

Ilyenkor segíthet, ha figyelmét egy konkrét, semleges dologra irányítja maga körül, és tudatosan lassítja a légzését. Az NHS a pánikkal járó állapotok kezelésénél szintén a lassú légzést, a figyelem fókuszálását és annak tudatosítását javasolja, hogy a pánik tünetei idővel lecsengenek.

Fontos azonban, hogy ne minden testi tünetet minősítsen automatikusan pániknak. Új, szokatlan vagy súlyos panasz – például erős mellkasi fájdalom, ájulás vagy komoly légzési nehézség – esetén orvosi segítségre lehet szükség.

Mikor több ez már egyszerű óvatosságnál?

Az, hogy egy olyan tragédia után, mint a krakkói lövöldözés, néhány napig nyugtalanabbnak érzi magát, önmagában még természetes reakció lehet.

Más a helyzet, ha hetekkel később sem mer tömegközlekedésre szállni, bevásárlóközpontba menni, nagyobb utcákon sétálni vagy egyedül elhagyni az otthonát. Különösen érdemes segítséget kérni akkor, ha a félelem miatt rendszeresen lemond programokat, munkába vagy iskolába járása nehezebbé válik, esetleg pánikrohamok jelentkeznek.

Ilyenkor felmerülhet többek között az agorafóbia lehetősége is. Az agorafóbia nem egyszerűen a nyílt terektől való félelmet jelenti. Jellemzően olyan helyzetektől szorong az érintett, amelyekből nehéznek tűnik kijutni, vagy ahol attól tart, hogy baj esetén nem kapna megfelelő segítséget. Ilyen lehet például egy zsúfolt tömeg, a tömegközlekedés vagy egy bevásárlóközpont.

Az ilyen panaszok jól kezelhetők. A kognitív viselkedésterápia és az ehhez kapcsolódó fokozatos expozíció a leggyakrabban alkalmazott pszichológiai módszerek közé tartozik.

Az adventet sem kell a félelemhez igazítani

A krakkói tragédia valóban megtörtént, ezért nincs értelme úgy tenni, mintha az ember félelme teljesen alaptalan volna. Ugyanakkor az sem segít, ha egyetlen rendkívüli esemény után minden zsúfolt teret veszélyesnek kezdünk látni.

A kettő között létezik egy sokkal élhetőbb út.

Tájékozódhat a hivatalos információkból, választhat kevésbé zsúfolt időpontot, mehet olyan emberrel, akinek a társaságában biztonságban érzi magát, és fokozatosan visszatérhet azokhoz a helyzetekhez, amelyeket a félelem miatt már kerülne.

Közben pedig érdemes kevesebbszer megnyitni ugyanazt a tragikus videót és többször emlékeztetni magát arra, hogy a félelem érzése és a közvetlen veszély jelenléte nem ugyanaz. Mert ha egy megrázó esemény után minden utazást, belvárosi sétát, koncertet és adventi vásárt feladunk, a félelem végül jóval nagyobb területet foglalhat el az életünkből, mint maga a veszély, amelytől eredetileg tartottunk.

Figyelmébe ajánljuk

Szorongás: ilyen nyomokat hagy a szervezetünkben

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!