Fülzúgás: betegség, stressz, vitaminhiány is okozhatja
Lehet sípolás, csengés, zúgás, morajlás, sőt akár dobogó hang is – intenzitása pedig egyénenként változik. Bár nem minden esetben utal komoly betegségre, a tartósan fennálló fülzúgás mindenképpen kivizsgálást igényel.
A fülzúgás, vagy más néven tinnitus, olyan zavaró hangélmény, amelyet a beteg külső hangforrás nélkül érzékel. A háttérben ugyanis számos ok húzódhat meg a fül betegségeitől kezdve a keringési zavarokon át egészen a stresszig.
Mi okozhat fülzúgást?
A statisztikák szerint a lakosság mintegy 5%-át érinti ez a probléma, amely lehet objektív – amikor valóban hallható zajforrás keletkezik a szervezetben, például az erek vagy izmok működése miatt –, illetve szubjektív, amikor a hang csak a beteg számára észlelhető. Utóbbi jóval gyakoribb, és gyakran olyan idegrendszeri, keringési vagy hallószervi elváltozásokhoz köthető, amelyeket érdemes mielőbb azonosítani.
A fülzúgás hátterében gyakran egyszerű, jól kezelhető problémák állnak, például fülzsírdugó, fülgyulladás, zajártalom vagy légnyomás-változás. Ugyanakkor komolyabb betegségek tünete is lehet:
- magas vérnyomás vagy érrendszeri zavarok
- anyagcsere-problémák (például cukorbetegség, máj- vagy vesebetegség)
- vitamin- és nyomelemhiány, különösen cink hiánya
- neurológiai kórképek, mint a sclerosis multiplex vagy az agyhártyagyulladás
- pszichés tényezők, például stressz, pánik vagy depresszió
Bizonyos gyógyszerek – például antibiotikumok, gyulladáscsökkentők vagy kemoterápiás szerek – szintén okozhatnak átmeneti fülzúgást. A Menière-betegség, amely szédüléssel és egyoldali halláscsökkenéssel jár, szintén gyakran kíséri zúgó hangérzettel. Idősebb korban a hallásromlással együtt a tinnitus is gyakoribbá válik.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a fülzúgás hirtelen jelentkezik, vagy halláscsökkenéssel, szédüléssel, fejfájással társul, érdemes minél előbb fül-orr-gégészhez fordulni. A kiváltó ok azonosítása után legtöbbször kezelhető a probléma, és a panasz is megszűnik. Az esetek többségében azonban nem találnak konkrét szervi elváltozást – ilyenkor a cél az, hogy a beteg megtanuljon együtt élni a tünettel.
A hangterápiák, a speciális hallókészülékek és a relaxációs technikák mind segíthetnek abban, hogy a fülzúgás kevésbé legyen zavaró. Érdemes kerülni a koffeint, az alkoholt, a nikotint, valamint a sós ételeket, mert ezek felerősíthetik a tünetet. A stressz csökkentése – akár légzőgyakorlatokkal, meditációval vagy rendszeres mozgással – szintén sokat javíthat az életminőségen.
Mit tehetünk a panaszok enyhítéséért?
A fülzúgás gyakran a szervezet túlterheltségének jele, ezért érdemes pihentetni a hallást, kerülni a túl hangos környezetet és időnként „csendes napot” tartani. A rendszeres testmozgás, a megfelelő vérnyomás- és vércukorszint-kontroll, valamint a vitaminban gazdag étrend (különösen B12-vitamin, magnézium és cink bevitele) segíthet a tünetek enyhítésében.
A kiegyensúlyozott alvás, a jó minőségű folyadékbevitel és a zajszűrő alvómaszkok is hasznosak lehetnek azoknak, akiket a fülzúgás leginkább éjszaka zavar. A tünetek figyelmen kívül hagyása helyett fontos a tudatosság: a fülzúgás sokszor nem betegség önmagában, hanem egy másik probléma jele – amit időben felismerve jó eséllyel kezelni is lehet.
Összegzés
- Fülzúgás olyan hangérzet, amelyet a személy külső hangforrás nélkül tapasztal.
- A probléma okai lehetnek fülbetegségek, keringési problémák vagy stressz.
- Két típusa van: objektív és szubjektív, az utóbbi a gyakoribb.
- Kezelési módszerek között szerepelnek hangterápiák, stresszkezelés és életmódváltás.
- Az ok azonosítása és kezelése segíthet enyhíteni vagy megszüntetni a tüneteket.
Fülzúgás: érelmeszesedés jele is lehet - így derítheti ki az okokat
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
