Agyhártyagyulladás

Az agyhártyagyulladás (latinul meningitis) egy súlyos betegség, amely az agyat és a gerincvelőt borító védőhártyák, az úgynevezett agyhártyák gyulladását jelenti. Ez az állapot gyorsan életveszélyessé válhat, ezért rendkívül fontos a korai felismerés és kezelés.

Az agyhártyagyulladás komoly betegség, de időben történő felismeréssel és megfelelő kezeléssel a legtöbb esetben gyógyítható. A megelőzés, különösen a védőoltások, kulcsszerepet játszanak a betegség elkerülésében.

Az agy és/vagy a gerincvelő burkainak gyulladása, melyet az esetek nagy részében az agy és/vagy a gerincvelő állományának gyulladása is kísér. Meningitis purulenta az agyhártyák gennykeltők okozta, meningitis serosa az agyhártyák főként vírusok, ritkán baktériumok vagy gombák okozta gyulladása.

Az agyhártyagyulladás definíciója

Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt körülvevő három rétegű hártya (dura mater, arachnoidea, pia mater) gyulladásos megbetegedése. A gyulladást különböző kórokozók, például baktériumok, vírusok, gombák vagy ritkábban paraziták, illetve nem fertőző tényezők (például autoimmun betegségek, daganatok) okozhatják.

A betegség lehet akut (gyorsan kialakuló és súlyos lefolyású), vagy krónikus (hosszabb ideig tartó, lassan kialakuló).

Az agyhártyagyulladás tünetei

Az agyhártyagyulladás tünetei gyorsan jelentkezhetnek, és súlyos állapotot idézhetnek elő. A leggyakoribb tünetek a következők:

• Magas láz
• Erős fejfájás
• Nyakmerevség (nehézséget okoz a fej előrehajtása)
• Hányinger és hányás
• Fényérzékenység (a fény zavaró, fájdalmat okoz)
• Zavartság, aluszékonyság vagy eszméletvesztés
• Görcsrohamok
• Bőrkiütések (különösen bakteriális agyhártyagyulladás esetén, például meningococcus fertőzésnél)
• Gyengeség vagy bénulás (súlyos esetekben)

Csecsemőknél és kisgyermekeknél a tünetek eltérhetnek, például:

• Nyugtalanság, állandó sírás
• Etetési nehézség
• Kidomborodó kutacs (a koponyacsontok közötti puha terület)
• Álmosság, letargia

Az agyhártyagyulladás okai

• Bakteriális fertőzés: ez a legsúlyosabb forma, és azonnali orvosi beavatkozást igényel. A leggyakoribb kórokozók:
• Neisseria meningitidis (meningococcus)
• Streptococcus pneumoniae (pneumococcus)
• Haemophilus influenzae (ritkább a védőoltások miatt)
• Neisseria gonorrhoeae (ritkább esetben)
• Vírusos fertőzés: gyakoribb, de általában enyhébb lefolyású. Kórokozók lehetnek például az enterovírusok, herpeszvírusok vagy a mumpszvírus.
• Gombás fertőzés: ritkább, de leginkább legyengült immunrendszerű betegeknél fordul elő (például HIV/AIDS esetén).
• Parazitás fertőzés: szintén ritka, de súlyos állapotot okozhat.
• Nem fertőző tényezők: autoimmun betegségek, daganatok, gyógyszerek vagy fejsérülés is kiválthatják.

Az agyhártyagyulladás kockázati tényezői

• Csecsemő- és gyermekkor (különösen 5 éves kor alatt)
• Legyengült immunrendszer (például HIV-fertőzés, kemoterápia)
• Zsúfolt környezet (például kollégiumok, katonai táborok)
• Fejsérülés vagy koponyaműtét
• Krónikus betegségek (például cukorbetegség, alkoholizmus)

Diagnózis

Az agyhártyagyulladás diagnózisa gyors és pontos vizsgálatokat igényel, mivel a kezelés késlekedése súlyos szövődményekhez vezethet. A következő vizsgálatok végezhetők:

• Kórtörténet és fizikális vizsgálat: az orvos megvizsgálja a tüneteket, például a nyakmerevséget és a bőrkiütéseket.
• Lumbálpunkció (gerinccsapolás): ez a legfontosabb vizsgálat, amely során agy-gerincvelői folyadékot (liquor) nyernek, és elemzik, hogy kimutassák a kórokozót.
• Vérvizsgálatok: a gyulladásos markerek (például CRP, fehérvérsejtszám) emelkedése, valamint a kórokozók kimutatása.
• Képalkotó vizsgálatok: CT vagy MRI, ha a koponyán belüli nyomásfokozódás gyanúja merül fel.

Kezelési lehetőségek

A kezelés az agyhártyagyulladás típusától függ:

Bakteriális agyhártyagyulladás esetén

• Antibiotikumok: azonnal intravénásan adják, hogy a fertőzést gyorsan leküzdjék. A választott antibiotikum a kórokozótól függ (például ceftriaxon, vancomycin).
• Kortikoszteroidok: Gyulladáscsökkentőként alkalmazzák, hogy csökkentsék az agyi ödémát és a szövődményeket.

Vírusos agyhártyagyulladás esetén

• Általában tüneti kezelést igényel, mivel sok esetben magától gyógyul. Pihenés, fájdalomcsillapítók és megfelelő folyadékbevitel ajánlott.
• Súlyos esetekben antivirális szerek (például herpeszvírus okozta fertőzésnél aciklovir) alkalmazhatók.

Gombás agyhártyagyulladás esetén

• Gombaellenes szerek, például amfotericin B vagy flukonazol. (pl. Candida fertőzés szisztémássá válása esetén)

Támogató kezelések

• Lázcsillapítók
• Görcsrohamok kezelése (antikonvulzív szerek)
• Intenzív osztályos ellátás súlyos esetekben

Megelőzés

Az agyhártyagyulladás megelőzésében kulcsszerepe van a védőoltásoknak és az egészséges életmódnak:

Védőoltások:

• Meningococcus elleni oltás (Neisseria meningitidis)
• Pneumococcus elleni oltás (Streptococcus pneumoniae)
• Haemophilus influenzae B (Hib) elleni oltás
• Mumpsz, kanyaró és rubeola (MMR) elleni oltás
• Higiéniai szabályok betartása: Gyakori kézmosás, a személyes tárgyak (például poharak, evőeszközök) megosztásának kerülése.
• Immunrendszer erősítése: Egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, elegendő alvás.

Mikor forduljon orvoshoz?

Az agyhártyagyulladás gyanúja esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mivel a betegség gyorsan súlyosbodhat. Az alábbi tünetek észlelésekor haladéktalanul kérjen orvosi segítséget:

• Hirtelen jelentkező magas láz és erős fejfájás
• Nyakmerevség
• Zavartság, eszméletvesztés
• Görcsrohamok
• Kiütések, különösen ha nem halványulnak el nyomásra

Gyermekeknél és csecsemőknél különösen fontos a gyors orvosi ellátás, ha szokatlan viselkedést, tartós sírást vagy táplálási nehézséget tapasztalnak.

Az agyhártyagyulladás előfordulása

Gennyes és vírusos agyhártyagyulladás minden életkorban előfordulhat. Egyes baktériumok csak újszülöttkorban, a gombák immunhiányos betegekben okoz agyhártyagyulladást. Egyes vírusok szezonálisan betegítenek meg (pl. kullancsvírus).

Az idegrendszeri gyulladás mindig az egész központi idegrendszert érinti

Egyes mikroorganizmusok előszeretettel támadják meg az idegrendszert (neurotrop kórokozók), de tulajdonképpen bármely kórokozó létrehozhat fertőzést, feltéve, hogy átjut az idegrendszert védő vér-agy gáton. Az idegrendszeri gyulladás mindig az egész központi idegrendszert érinti, felosztása agyhártya és- agyvelőgyulladásra csupán az érintett struktúra dominanciájára utal. A kórokozó lehet baktérium, vírus, gomba, parazita.

Agyhártyagyulladás kialakulhat egészséges egyénekben, anatómiai rendellenesség talaján, immunhiányos állapotban egyaránt. A baktériumok főként a véráram útján, de a környező képletekből közvetlen ráterjedéssel okozhatnak gennyes agyhártyagyulladást.

• A vírusok többnyire cseppfertőzéssel, fekális-orális úton, vagy vektor közvetítésével (pl. kullancs) okoznak nem gennyes agyhártyagyulladást.
• A gombák főként immunológiailag károsodott egyénekben okoznak fertőzést. Említést érdemel még a tuberkulózishoz társuló agyhártygyulladás is.

Leggyakoribb agyhártyagyulladást okozó baktériumok a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), a Neisseria meningitidis(meningococcus), a Haemophilus influenzae, a Listeria monocytogenes és újszülöttkorban Escherichia coli, valamint a B-csoportú Streptococcus is. Külön csoportba sorolható a Lyme-kór, a tuberculosis, a leptospirózis okozta agyhártyagyulladás. Vírusos agyhártyagyulladást leggyakrabban a kullancsvírus, enterovírusok, LCM vírus, herpesvírusok okoznak, de számos egyéb vírus mellett az influenzavírus és az adenovírusok is kóroki tényezők lehetnek.

Az agyhártyagyulladás általános tünetei

Az agyhártyagyulladás általános tünetei a láz, a fejfájás, a hányinger és hányás, étvágytalanság, nyugtalanság, ingerlékenység, fénykerülés, hátfájás.

Az agyhártyagyulladás idegrendszeri tünetei az eszméletzavar, a görcsök, idegrendszeri góctünetek, a tarkókötöttség és a meningealis izgalmi tünetek. Csecsemőkorban agyhártyagyulladásra utalhat a feszülő kutacs és az egyéb okkal nem magyarázható rossz közérzet, ismétlődő lázgörccsel.

Elengedhetetlenül fontos az agyhártyagyulladást megelőző események és panaszok, a kórelőzményben szereplő, gennyes arcüreg-, középfül-, és csecsnyúlvány gyulladás, koponyasérülés, idegsebészeti beavatkozás, kullancscsípés, állatkontaktus, újszülött esetében a születés körüli események ismerete.

Az agyhártyagyulladás lefolyása

Mivel az agyhártyagyulladás hátterében sokféle kóroki tényező állhat a kórlefolyás is sokféle lehet. Megkülönböztetünk akut és subakut, ritkán krónikus lefolyást. Gennyes agyhártyagyulladás általában életveszélyes kórkép, melyet sok esetben sokszervi elégtelenség, véráramfertőzés is kísér. Gennyes agyhártyagyulladás a komplex kezelés mellett maradéktalanul gyógyulhat, de az esetek egy részében szövődmények (agytályog) és maradandó károsodások (süketség, epilepszia) is kialakulhatnak, sőt a fatális kimenetel sem ritka. Neisseria meningitidis (Meningococcus) okozta fertőzésben, az agyhártyagyulladást megelőzve nemritkán már a véráramfertőzés (Waterhouse –Friderichsen szindróma) halálhoz vezet. Az általában enyhébb tünetekkel járó vírusok, okozta agyhártyagyulladás lefolyása kedvezőbb, bár egyes vírusfertőzések okozhatnak elhúzódó betegséget és/vagy maradványtüneteket is. Csak immunhiányos betegekben fordul elő gomba eredetű agyhártyagyulladás, mely igen súlyos lefolyású betegség.

Az agyhártyagyulladás diagnózisa

Agyhártyagyulladásra utaló klinikai gyanújelek esetén, az erre kijelölt intézményben agyvíz vizsgálatot kell végezni, mely gerinccsapolás (lumbálpunkció) útján nyerhető. A mintából a kémiai elemzés során az agyhártyagyulladásra jellemző eltérések állapíthatók meg. Az agyvíz mikrobiológiai (pl. tenyésztés, antigén kimutatás) és virológai vizsgálata a kórokozó kimutatását célozza. Képalkotó vizsgálatokra (CT, MR, ultrahang) is szükség lehet.

Az agyhártyagyulladás terápiája

Gennyes agyhártyagyulladás esetén intenzív terápia és antibiotikum kezelés szükséges. Anatómiai rendellenesség vagy infekciós góc sebészeti megoldása is indokolt lehet. Nem gennyes agyhártyagyulladás alkalmával az esetek nagy részében oki terápia nincs. Gyakorta magától gyógyul, de kiegészítő kezelés (agynyomáscsökkentés, szteroid, ágynyugalom stb.) szóba jön. Herpesvírus fertőzés esetén specifikus antivirális terápia, acyclovir adása szükséges.

Utógondozás, élet az agyhártyagyulladással

Gennyes agyhártyagyulladáson átesett beteg komplex utógondozást (ideggyógyászat, fül-orr-gégészet, gyógytornász, szemészet, háziorvosi) és követést igényel.Teljes gyógyulás után normális életvitel folytatható.

Egyéb tudnivalók az agyhártyagyulladásról

Agyhártyagyulladás gyanúja esetén a beteget kórházba kell szállítani. Ismétlődő csecsemőkori eclampsia, egyéb okkal nem magyarázható rossz állapot esetén gondolni kell agyhártyagyulladásra.

Az agyhártyagyulladás és a fülgyulladás között is szoros összefüggés lehet, főként középfülgyulladás esetén. A középfül és az agyhártya közelsége miatt a gyulladásos folyamat átterjedhet, különösen akkor, ha a középfülgyulladás kezeletlen vagy szövődményessé válik. A baktériumok a középfülből a csontrendszeren keresztül vagy vénás úton is elérhetik a központi idegrendszert, így okozva másodlagos agyhártyagyulladást. Ezért fontos minden makacs, visszatérő vagy lázzal járó otitis media esetén a szövődmények kizárása.

A szemfertőzések és az agyhártyagyulladás között is előfordulhat kapcsolat, bár ez ritkább. Súlyos, kezeletlen szemfertőzések esetén a gyulladás továbbterjedhet a környező szövetekre, és extrém esetben akár az agyhártyákig is eljuthat. Ez főként akkor fordulhat elő, ha a fertőzés az arc középső részéről indul, ahol a vénás összeköttetések miatt gyorsabb a terjedés.

Az agyhártyagyulladás (meningitis) és a hipofízis elégtelenség (hypopituitarismus) között is létezik orvosilag dokumentált kapcsolat. A fertőzéses agyhártyagyulladás az agy körüli szövetek gyulladását okozza, ami súlyos esetben kiterjedhet az agyalapi mirigyre (hipofízisre) is. Ez a gyulladás vagy a közvetlen fertőzés miatti károsodás zavarhatja a hipofízis normális hormontermelését, ami hipofízis elégtelenséghez vezethet. A hiány kialakulhat az akut fázisban, de jelentkezhet hónapokkal vagy akár évekkel a fertőzés lezajlása után is, leggyakrabban növekedési hormon (GH) hiány formájában. Emiatt egyes szakmai ajánlások javasolják a felnőttkorban lezajlott agyhártyagyulladás utáni hormonális szűrést.