Miért nem ébred fel az, aki horkol? Íme, a magyarázat

Ön is igazságtalannal érzi azt, hogy nem ébred fel az, aki horkol?

Ismerős az a helyzet, hogy álmatlanul forgolódik az ágyban, miközben az Ön mellett fekvő ember békésen, már-már művészi lelkesedéssel horkol? Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet ezt átaludni? Miért nem riad fel arra, amitől Ön már a harmadik párnát szorítja a füléhez? A válasz nem a jó alvóképességben rejlik, hanem az agy működésében.

Felébredhet-e valaki a saját horkolására?

A rövid válasz: igen, előfordulhat. Vannak, akiket egy-egy különösen hangos horkantás rövid időre felébreszt. Ezek az ébredések azonban többnyire csak pillanatokig tartanak, és gyakran nem jutnak el a tudatos ébrenlétig. Az érintett reggelre rendszerint semmire sem emlékszik belőlük.

Kutatások szerint a horkolók egy része érzékeli, hogy éjszaka többször is megzavarodik az alvása, de ezek száma valójában jóval magasabb lehet annál, mint amit észlelnek. Alvási apnoé esetén – amelyet szinte mindig erős, szabálytalan horkolás kísér – akár óránként tucatnyi rövid ébredés is bekövetkezhet anélkül, hogy az érintett tudatában lenne.

Mik azok a mikroébredések, és miért nem számítanak felébredésnek?

Az alvás nem egy homogén, mély állapot. Az éjszaka során az agy folyamatosan váltogatja az alvás különböző fázisait, és közben rövid megszakítások, úgynevezett mikroébredések is előfordulnak. Ezek során az idegrendszer reagál egy ingerre – például légúti akadályra vagy zajra –, de az alvás nem szakad meg teljesen.

A horkoló ilyenkor gyakran azonnal visszacsúszik az alvás mélyebb szakaszaiba. A szervezet elintézi a problémát, anélkül hogy valódi ébredés történne. Ez az oka annak, hogy a horkoló sokszor kipihentnek hiszi magát, miközben az alvás minősége valójában romlott.

Az agy szűrőrendszere: miért nem fontos a saját zaj?

A jelenség kulcsa az agy egyik mélyen fekvő területe, a talamusz. Ez a struktúra alvás közben afféle kapuőrként működik: eldönti, mely ingerek érdemelnek figyelmet, és melyeket lehet figyelmen kívül hagyni.

Ezért fordulhat elő, hogy megszokott zajokra – például utcai forgalomra vagy egy ventilátor hangjára – nem ébred fel, miközben egy füstjelző vagy a saját neve azonnal kizökkenti az alvásból. A horkolás pedig pontosan ebbe az alacsony prioritású kategóriába kerül: ismert, kiszámítható, és a saját testből származik. Az agy tudatalatti szinten biztonságosnak minősíti.

Miért szenved jobban a hálótárs?

Miközben a horkoló agya kiszűri a zajt, a mellette fekvő ember idegrendszere teljesen másképp reagál. Számára ez a hang kiszámíthatatlan, zavaró és folyamatos éberséget vált ki. Ez magyarázza, miért éli meg sokkal intenzívebben a helyzetet az, aki hallgatja a horkolást, mint az, aki okozza.

Lehet-e tenni ellene?

A jó hír az, hogy a horkolás nem feltétlenül végleges állapot. Sok esetben már az alvási pozíció megváltoztatása is segíthet. Oldalt fekve, enyhén megemelt felsőtesttel gyakran csökken a légutak beszűkülése, míg háton fekve a gravitáció kifejezetten rontja a helyzetet.

Fontos azonban hangsúlyozni: a rendszeres, hangos horkolást nem érdemes félvállról venni. Ha mögötte alvási apnoe áll, az hosszú távon komoly következményekkel járhat, többek között magas vérnyomással, szív- és érrendszeri betegségekkel, anyagcserezavarokkal és tartós nappali kimerültséggel.

Amikor már nem elég a kompromisszum

Súlyosabb esetekben az alvási apnoe kezelése speciális eszközt, úgynevezett CPAP-készüléket igényel. Bár ezek a modern gépek ma már viszonylag halkak, jelenlétük állandó. A paradoxon itt is érvényes: idővel az agy ehhez a zajhoz is alkalmazkodik, és megtanulja háttérbe szorítani.

Figyelmébe ajánljuk

Horkolás: mi az a pont, amikortól orvos segítségég kell?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!