A horkolás és a szájon át légzés egyaránt gyakori, jellegzetes tünetekkel és jelekkel járó problémák. Bár alapvetően, önmagában egyik sem tekinthető betegségnek, mégis jóval többről van szó, mint egyszerű zavaró hanghatásról. Tudjon meg mindent a horkolásról, annak okáról, egyéb tüneteiről, kialakulásáról és kezeléséről.
Az ember az evolúció során úgy fejlődött, hogy a légzés alapvetően az orron keresztül történik. Egyéb fontos feladatai mellett az orr szűri meg a levegőben található, felesleges vagy káros részecskéket (a portól a polleneken át a kórokozókig), biztosítja, hogy a belélegzett levegő nedvességtartalma és hőmérséklete megfelelő legyen. Ezekre a szájüreg nem képes, így a szájon át történő levegővételnek hosszú távon számos negatív hatása lehet. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben, például komoly fizikai igénybevétel esetén, a szájon át történő légzés természetes jelenségnek tekinthető, hiszen így „egészíti ki” a szervezet az orrlégzést, hogy több oxigén jusson a sejtekhez. Természetesen, más külső és belső tényezők is befolyásolhatják azt, hogy inkább a szájon át történő légzést részesíti előnybe a szervezet (ezek közé tartozhat például a környezet hőmérséklete vagy páratartalma, illetve a testhelyzet).
Amennyiben az orron át történő levegővétel akadályozott, akkor olyankor is a szánkon keresztül kezdünk lélegezni, ha a szervezetnek nincs szüksége az „extra” levegőre. Az orron át történő levegővételt számtalan, akut és krónikus betegség, anatómiai eltérés vagy sérülés okozhatja, és előfordulhat az is, hogy a szájon át lélegzés hátterében pszichés okok, rossz beidegződések állnak.
A szájon át történő levegővétel egy különleges, ám meglehetősen gyakori, mindenki számára jól ismert altípusának tekinthető a horkolás. Ez a jellegzetes hanghatásokkal együtt járó jelenség azonban csak részben vezethető vissza az orrlégzés akadályoztatására, kialakulásában más tényezőknek is van szerepe.
A horkolás oka csak részben az orrlégzés akadályoztatása. Horkolásnál tulajdonképpen a lágy szájpadlás és a nyelvcsap (uvula) túlzott ellazulása miatt is elzáródhatnak a légutak, ez vezet nemcsak a szabálytalan, normálistól eltérő légzési mintázathoz és a hangképzésben is részt vevő területek rendellenes vibrációjához. A horkolással járó, jellegzetes hanghatás ennek a vibrációnak a következménye.
Nappal, ébrenlét alatt a felső légút izmai, a garatizmok feszesek. Elalvás után azonban részben ellazulnak, mely hatására a garat összeszűkül.
Forrás: Shutterstork.com
A szakemberek szerint a szájon át légzést kiváltó okok három nagy csoportba oszthatóak: az anatómiai eltérésekre (pl. amikor a fogak elhelyezkedése vagy az ajkak deformitása miatt nem tudja valaki teljesen becsukni a száját), az orrjáratok obstrukciójára (ide tartozik az orrdugulás minden típusa is), illetve a helytelen berögződésekre, rossz szokásokra. Ez utóbbi esetében, az ún. habituális szájon át légzésnél gyakran az történik, hogy a szájon át légzés rossz szokásként megmarad, annak ellenére, hogy a korábbi kiváltó ok (pl. az orrpolip miatti orrdugulás) megszűnt. Szájon át légzést okozhat tehát többek között:
A horkolásnak nem minden esetben azonos az oka a szájon át történő légzés okával, hiszen egy kicsit eltér a két tünetegyüttes fiziológiája. Azonban az is könnyen előfordulhat, hogy a szájon át lélegzés okai (pl. az orrdugulás) mellett más tényezők is jelen vannak, és ezek együttesen fokozottan hajlamosítanak a horkolásra. A horkolás oka lehet többek között (a korábban felsoroltak mellett):
A szájon át légzésnek és a horkolásnak a legtöbb esetben teljesen hétköznapi oka van: az ideiglenes, például allergia vagy megfázás miatt beduguló orr „munkáját” veszi át a száj.
A szájon át légzés és a horkolás egyaránt gyakori problémák. Talán nincs is olyan ember, aki ne horkolt volna valaha életében. A panaszok a legtöbbször valamilyen felső légúti fertőzéshez, betegséghez kapcsolódva jelentkeznek, ezek pedig szintén mindennaposnak számítanak. A szájon át légzést és a horkolást sokféle probléma kiválthatja, ezek egy részénél szezonalitás figyelhető meg, ami természetesen a horkolásra és a szájon át légzésre is hatással van. Vagyis, a hidegebb téli hónapokban valószínűbb, hogy felső légúti fertőzés, nátha vagy megfázás okozza a horkolást, míg tavasszal és nyáron inkább a légúti allergia és a szénanátha felelős ezekért a tünetekért.
A horkolást a felső légút falainak és egyes részeinek rezonálása okozza. horkolás olyan, mint amikor egy felfújt luftballont hirtelen leengedünk, és a kiáramló levegő annak száját jellegzetes hang kíséretében megrezegteti.
Forrás: Shutterstork.com
A szájon át légzés és a horkolás életkortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet. A habituális (krónikusnak tekinthető) horkolás gyakoribb a férfiak körében, és az életkor előrehaladtával nő a horkolók aránya is. A becslések szerint az 50 év feletti férfiak és nők közel fele rendszeresen horkol.
Fokozhatja a szájon át légzés rizikóját:
A fenti tényezők mellett gyakoribb lehet a horkolás:
A szakemberek szerint mind a horkolás, mind a szájon át légzés esetében megfigyelhető családi halmozódás, vagyis, ha valakinek a családjában előfordultak már ezek a panaszok, akkor valószínűleg ő is fokozottan veszélyeztetett lehet.
Az, hogy az egészségre veszélyesnek tekinthető-e a horkolás (vagy csak múló kellemetlenségről van-e szó), elsősorban a gyakoriságától és az intenzitásától függ.
Az enyhe mértékű, alkalmankénti horkolás bárkinél jelentkezhet, tulajdonképpen normálisnak tekinthető, és a legtöbbször nem igényel sem orvosi vizsgálatot, sem pedig kezelést. Például, nagyon jellemző, hogy valaki egy-egy italozással töltött este után vagy egy egyszerű megfázás miatt horkol.
Az elsődleges vagy primer horkolás hetente három vagy több éjszakán jelentkezik, és nemcsak az érintettet, de annak családtagjait is jobban zavarhatja. Nem feltétlenül kell azonban aggódni miatta, orvosi kivizsgálásra általában csak akkor van szükség, ha komolyan befolyásolja az éjszakai pihenést, például többször felébredünk miatta, vagy másnap is fáradtabbak, álmosabbak vagyunk.
Többféle horkolás létezik, amelyek jellegükből adódóan lehetnek ártalmatlanok, vagy károsak is. A hangos, egyenetlen horkolás gyakran társul alvás alatti légzéskihagyással, ami kifejezetten káros.
Forrás: Shutterstork.com
A legsúlyosabb esetben a horkolás az obstruktív alvási apnoé szindróma (OSAS) egyik kísérő tünete lehet. Ilyenkor szinte minden éjszaka horkol az érintett, a horkolás pedig hangos és zavaró, nagyon jellemző a napközbeni álmosság, a fáradékonyság, a hangulatzavarok. Alvási apnoé gyanúja esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni, a betegségnek ugyanis rendkívül súlyos szövődményei is lehetnek.
A horkolás és az alvási apnoé egymáshoz rendkívül közel álló problémák, sokan szinte teljesen azonos betegségeknek tekintik őket. A legtöbb alvási apnoéban szenvedő beteg erősen horkol, de az erősen horkolók közül csak viszonylag kevesen küzdenek alvási apnoéval. Ez utóbbi csoportba tartozókat elsődleges horkolóknak is nevezik. A horkolás és az OSAS oka, kialakulása, fiziológiai jellemzői, bizonyos szövődményei nagyon hasonlóak.
Apnoe esetén alvás közben a garat falai összetapadnak, melyek egy erőteljes légvétel kíséretében ugyan szétnyílnak, de közben átmeneti légzéskimaradás következik be. Súlyosabb alvási apnoe esetén ez a folyamat akár óránként többször is megismétlődhet, hosszú távú egészségkárosodáshoz vezetve, mint a magas vérnyomás, szívinfarktus, agyi keringési zavarok.
Forrás: Shutterstork.com
Gyakran éppen a krónikus, erős horkolás az a tünet, mely elvezet végül az alvási apnoé diagnosztizálásához. Ugyanakkor, nem lehet kijelenteni, hogy a horkolás mindenképpen az alvási apnoé „előszobája”, és a horkolás egyik szövődménye az OSAS lehet. A horkolás elsősorban tünet, míg az alvási apnoé önálló betegségnek tekinthető. A horkolás sok különböző tényezőre (akár többre is ezek közül) vezethető vissza, és ezen tényezők közül néhány az obstruktív alvási apnoé szindróma rizikóját is jelentősen növeli.
A szájon át lélegzés és a horkolás egyaránt könnyen felismerhető, mással nem összekeverhető jelekkel és tünetekkel jár együtt. Az érintett szája folyamatosan enyhén nyitva van, és lehet, hogy zihál, szuszog, liheg. Bár nem tekinthető „hivatalos” orvosi tünetnek, a szájon át légzők gyakran csámcsognak, nyitott szájjal esznek – valószínűleg nem az udvariatlanság miatt, hanem mert máshogy egyszerűen nem kapnának levegőt. A szájon át lélegzés szövődménye, egyben figyelmeztető jele lehet a kellemetlen szájszag és a rekedtes hang.
Ezek a tünetek még a laikus számára is láthatóak, vagy, a horkolás esetében hallhatóak. A horkolás maga egy nagyon jellegzetes hanghatás, melynek ritmusa és hangereje egyénenként igen eltérő lehet. A szakemberek szerint a horkolás lehet szinte alig észrevehető, nagyjából olyan hangerejű, mint egy hűtőszekrény zümmögése, de rendkívül hangos, akár mint egy fűnyíró zaja is. A horkolás nem hivatalos világrekordját egy brit hölgy tartja, akinek horkolását nagyjából 110 decibelnek mérték – ez egy légkalapács hangerejének felel meg!
A szájon át lélegzés és a horkolás megállapításához nincs szükség sem külön vizsgálatokra, sem szakorvos segítségére. A legtöbb esetben még azt is viszonylag könnyen meg lehet határozni, hogy mi okozza a tüneteket, hiszen általában felső légúti fertőzés vagy allergia miatt kialakuló orrdugulás áll a háttérben.
A szájon át légzés időnként alig észrevehető. Ebben az esetben néhány egyszerű, olcsó teszttel könnyen meg lehet állapítani, főként a száján át vesz-e levegőt az érintett vagy sem. Használhatnak ehhez például az orr és a száj közé helyezett kétoldalú tükröt (majd azt figyelik, hogy a tükör melyik oldala párásodik be), de arra is megkérhetik az érintettet, hogy egy kevés vizet tartson a szájában néhány percen keresztül (ha a száján át lélegzik, akkor erre csak nagyon rövid ideig képes).
Krónikus, gyakran visszatérő, esetleg mások számára is nagyon zavaró szájon át lélegzésnél és horkolásnál rendkívül fontos lehet a rendellenes légzési mintázat hátterében meghúzódó alapbetegség diagnosztizálása. Ehhez többek között fül-orr-gégészeti, fogászati, allergológiai kivizsgálás is szükséges lehet. Nagy szerepe van például a képalkotó vizsgálatoknak, elsősorban a röntgennek, mellyel ellenőrizhető az orr és az arc anatómiája. Az orrüregeket ún. rhinoszkóppal, esetenként endoszkóppal is vizsgálhatják. Az orrüregek „átjárhatóságát”, a levegőáramlást ún. rhinomanometriával vagy nazális inspiratorikus csúcsáramlásméréssel (PNIF) ellenőrizhetik.
Ha krónikus horkolással küzd valalki, és az obstruktív alvási apnoé gyanúja is felmerül, akkor az alapos belgyógyászati, kardiológiai, diabetológiai kivizsgálásra is szükség van. Emellett a kezelőorvos alváslaboratóriumban végzett poliszomnográfiás vizsgálatot is javasolhat, melynek során többek között az érintett izomtónusát, szívritmusát, véroxigén-szintjét, a szájon és orron keresztül mérhető légáramlást ellenőrzik.
Krónikus horkolás és szájon át légzés kivizsgálásánál sokat segíthet, ha összegyűjtünk és az orvosunkkal megosztunk néhány információt:
A horkolást és a szájon át légzést számos különböző probléma okozhatja, ezek lefolyása és kimenetele is igen eltérő lehet. Könnyen előfordulhat, hogy csak egy-két napig tartó zavaró kellemetlenségről van szó, vagy olyan banális betegség áll a háttérben, mint a megfázás, amiből általában egy hét alatt meg is gyógyulunk.
Légzéskimaradás gyanúja, zavaró horkolás esetén keressen fel fül-orr-gégészeti szakrendelést, ahol egy otthoni horkolást figyelő készüléket biztosítanak Önnek (respiratórikus pulzoximetriás vizsgálat), hogy megállapíthassák, tényleg fennáll-e a feltételezett probléma. Szükség esetén alvásvizsgálatra küldik és alvás endoszkópiát is javasolhatnak.
Forrás: Shutterstork.com
A horkolást és a szájon át légzést sokan csak zavaró kellemetlenségnek tartják, mellyel különösebben nem is kell foglalkozni. Pedig mindkét jelenségnek, különösen, ha krónikussá válnak vagy gyakran visszatérnek, súlyos, az egész szervezetre kiható következményei lehetnek. Ezek a szövődmények részben a szájon át történő levegővételre, részben pedig magára a horkolással járó hanghatásokra, illetve az abnormális levegővételre vezethetők vissza.
A horkolás komplikációjának tekinthető többek között a nappali álmosság és a kialvatlanság, valamint az ezzel összefüggő panaszok (ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, a krónikus betegségek rizikójának növekedése, a libidó csökkenése stb.). A horkolás ráadásul nemcsak magának az érintettnek az éjszakai pihenését nehezíti meg, hanem azokét is, akik vele egy háztartásban élnek. A párkapcsolati, családi problémák pedig hosszú és rövid távon egyaránt rontják az életminőséget.
Kutatások szerint a horkolás összefügghet olyan súlyos panaszok megnövekedett rizikójával, mint a szívroham, a stroke, a magas vérnyomás
A szájon át lélegzés és a horkolás önmagában nem jelentenek komolyabb problémát, a legtöbb esetben rövid időn belül el is múlnak. Időnként azonban súlyos betegségek kísérő tünetei lehetnek, melyek hosszú távon akár életveszélyessé is válhatnak. Bár azonnali orvosi ellátásra általában nincs szükség, mégis érdemes minél előbb felkeresni az orvosunkat, ha a következőket tapasztaljuk:
A szájon át légzés és a horkolás kezelése mindig az azt kiváltó alapbetegségtől vagy eltéréstől függ. A háttérben meghúzódó probléma megfelelő kezelésével általában a szájon át lélegzés, illetve a horkolás is elmúlik. A terápia jelenthet gyógyszeres kezelést, műtétet, vagy akár ezek kombinációját is.
A krónikus, elsődleges, más egyértelmű okra nem visszavezethető horkolás ellen jelenleg nincs mindenkinél alkalmazható, tökéletes megoldást kínáló módszer. Nagyon nagy szerepe van azonban az életmód megváltoztatásának, például a súlyfeleslegtől való megszabadulás, a dohányzásról való leszokás vagy az alkoholfogyasztás mérséklése egyaránt enyhítheti a horkolást.
Aki túlsúlyos, nagyobb eséllyel horkolhat (sokszor a terápia is a páciens testsúlyának csökkentését célozza meg elsőként).
Forrás: Shutterstork.com
Sokféle olyan eszköz, speciális párna, gyógynövény- vagy illóolaj tartalmú kenőcs, orrspray kapható, melyek az ígéretek szerint megszüntetik a horkolást. Ezek hatékonysága azonban általában nem tudományosan igazolt, csak anekdotikus bizonyítékokkal alátámasztott. Természetesen, ki lehet próbálni ezeket, de csodát sajnos ne várjunk tőlük.
A horkolás és a szájon át légzés megelőzése elsősorban azoknak a betegségeknek a megelőzésére irányul, melyek ezeket a problémákat okozhatják.
A szájon át légzés és a horkolás elleni otthoni módszerek egy része a megfelelő orrlégzés visszaállítását, egy része pedig a szájpadlás, a garat megfelelő helyzetben tartását célozza. Kipróbálhatjuk például a következőket:
Szájszárazság: kiváltó oka, kialakulása, tünetei és kezelése
Egyáltalán nem, sőt az a természetes, ha valaki az orra mellett a száját is használja a lélegzésre! Időnként mindenkinél előfordul ez a jelenség, például fokozott fizikai igénybevétel esetén. Ilyenkor ugyanis a szervezet sejtjeinek sokkal több oxigénre van szüksége, amit pusztán az orrlégzésen keresztül nem tudunk biztosítani. Problémáról akkor beszélhetünk, ha a száj átveszi az orr szerepét, és a szájon át lélegzés lesz az elsődleges.
Bár a horkolás és az alvási apnoé oka, kialakulása és jellemzői nagyon közel állnak egymáshoz, nem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük. A horkolás számos probléma tünete lehet, míg az alvási apnoé önmagában különálló betegség. Az alvási apnoénak is egyik gyakori tünete a horkolás, ugyanakkor, aki horkol, csak az esetek néhány százalékában szenved valóban alvási apnoétól.
A legegyszerűbb, ha rögzítjük az éjszakai hangokat. Ehhez teljesen hagyományos módszert is választhatunk, de számos okostelefonos applikáció is elérhető. Célszerű többször is elvégezni a hangfelvételt, mert közel sem biztos, hogy minden éjszaka horkolunk.
Nem feltétlenül. A horkolás intenzitása, hangossága több tényezőtől is függ, például a testtömegindextől (BMI), az alvási testhelyzettől, a nyak körméretétől vagy a tüdőkapacitástól. A férfiak általában mindig hangosabban horkolnak, mint a nők. Obstruktív alvási apnoé esetén azonban megfigyelhető a horkolás intenzitása és a betegség súlyossága közötti összefüggés (ugyanakkor, nem mindenki, aki horkol, szenved OSAS-ban!)
Általában nem használnak oxigénterápiát egyszerű horkolás esetén. A horkolás önmagában nem jár jelentős oxigénhiánnyal, így nincs szükség kiegészítő oxigénre. Az oxigénterápia inkább alvási apnoe súlyosabb formáinál vagy egyéb tüdőbetegségekkel társuló esetekben jön szóba, ahol dokumentált oxigénhiány (hipoxia) is fennáll alvás közben. Egyszerű horkolásnál inkább életmódbeli változtatásokat alkalmaznak.
Felhasznált források:
A horkolás megszüntetése nem egyetlen csodamódszeren múlik. Sokkal inkább azon, hogy megismerje saját testének működését, és megtalálja azokat a tényezőket, amelyek Önnél a leginkább befolyásolják a szabad légzést.
Az éjszakai horkolás nem csak a párkapcsolatát, a szívét is tönkreteheti.
A horkolók közt nem mindenki van tisztában azzal, hogy horkol, különösen, ha nincs hálótárs, akit ez zavarna. Mások nem ébrednek fel a horkolásukra és esetleg csak azt tartják kellemetlennek, hogy reggelente torokkaparásra, irritációra, szájszárazságra ébrednek.
A híres orvos szerint a hízás első jele itt jelentkezik.