Van annak esélye, hogy ez elmúljon?
A Vakcinainfós orvosokhoz az alábbi kérdés érkezett:
"Tisztelt orvosok!
Azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni, hogy milyen reális esélye van annak, hogy egy elég durva mindig is fennálló fehérköpeny szindróma elmúljon? Konkrétan ez az oka amiért rettegek a szüléstől. 22. hétben vagyok jelenleg. Napi 3x mérek és vérnyomás naplót vezetek itthon.
Otthon már magát a mérést teljesen megszoktam 135-110 sys / 80-65 dya szokott kb. lenni… de amint orvos méri… meg sem merem mondani… olyan 160-180 sys és persze ennyi adrenalin miatt a dya is emelkedik már akár 90+ amint belépek ilyen helyre érzem hogy felugrik borzalmasan, rosszul is vagyok… és mivel volt ezzel kapcsolatban rossz élményem orvossal azóta ez csak rosszabb lett… annyira szeretném ezt legyőzni… még a szülés előtt… a terhesgondozáson elfogadják a naplót, de tudom hogy akkor már meg fogják mérni ha szülök ha bele pusztulok is… Teljesen tanácstalan vagyok…
A pulzusom is ilyen helyzetben szintén akár 180 is tud lenni annyira elképesztően stresszelek és ez van hogy extrém hosszú ideig nem marad abba… pl. amikor a kardiológiára bekerültem 1x 1,5 éve éjjel akkor 4 óra alatt normalizálódott és lettem jobban… furcsa módon annyi már javult, hogy amikor tudom hogy a vérnyomásom biztosan nem mérik meg és egy nagyon kedves orvos vizsgálja a babám (pl a heti szív uh) akkor egyáltalán nem érzem ezt a feszültséget… nagyon jó lenne ezt a számomra extrém helyzetet megszokni, leküzdeni… valahogyan…
Ilyen helyzetben mit lehet tenni, ami reálisan segíthet? Itthon már 0 stresszt vált ki a mérés, tudom, hogy ez is javulás… de nem lesz elég.
23 éves nő, terhessége 22. hetében.
Előre is nagyon köszönöm!"
Az orvos válasza
"Kedves Kérdező!
Nem bántásból mondom, csak inkább azért, hogy mások, akik olvassák, gondolkozzanak el ezen: ha valaki tudja, hogy súlyos egészségszorongása van, és gyereket akar, az roppant sürgősen kezdjen el rajta dolgozni ADEKVÁT pszichoterápiás +/- relaxációs +/- gyógyszeres (pszichiáter) megoldással, mert nem várható, hogy elmúljon abban a kb 35 hétben, amíg a terhessége tudatában van. Márpedig a terhesgondozás, szülés, majd a gyerek mindennemű ellátása (oltások, betegségek, műtétek, balesetek) mind orvosi keretek között történik, és a gyereknek arra van szüksége, hogy a szülője higgadtan és jól kezelje a helyzeteket, nem arra, hogy azt lássa, hogy anya szétesik, mert nekem bajom van - az ugyanis a gyerekre is nagy terhet ró, nem tanulja meg a saját testi állapotait sem jól kezelni, és pörög tovább generációkon át egy alaktalan szorongás.
Szóval szépen kérek mindenkit, hogy legyen oly' kedves, és ne várjon a terhesség x-edik hetéig, mert akkor már tényleg csak kármentés van, miközben a szüléssel nem szűnik meg az orvoshozjárás (sőt...).
Na, és ennek közérdekű kiventilálása után: kedves Kérdező, sajna a fentiekből erősen adódik, hogy a következő 15-28 hétben óriási nagy változás már nem várható. Mondanám, hogy megpróbálhatna elkezdeni egy pszichoterápiát +/- autogén tréninget, relaxációs gyakorlatokat, de egy pszichoterápia hatásfellépése minimum hónapokban, ha nem években mérhető, az autogén tréning 10 hét, és a nyári uborkaszezonban nagyon valószínűtlen, hogy bármelyik is elkezdhető. Ennek ellenére, a jövőre nézve (a szüléssel ugyanis nem ér véget az egészségügyi intézmények látogatása, sőt... innentől nő igazán) érdemes elindítani ezt a szálat.
Azt javaslom, hogy beszéljen a helyzetről pszichiáterrel, annak megítélése érdekében, hogy a követkető 15-18 hétben érdemes-e gyógyszeres kezelést kezdeni (az hathat szülésig). Beszélgethet persze HOval, védőnővel, kortársakkal, dúlával meg mindenféle perinatális emberrel, a felszín nyugtatására felhasználhatók. De tartós megoldást is érdemes lenne keresni..."
Szorongás: ilyen nyomokat hagy a szervezetünkben
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
