Oszteoszarkóma
Az oszteoszarkóma a kötő- és támasztószöveti rosszindulatú daganatok (szarkómák) csoportjába tartozó daganat.
A hám eredetű rosszindulatú daganattól, a ráktól néhány jelentős dologban különbözik. A különbség elsősorban abból adódik, hogy nincs kötőszövetes váza (strómája), mely az önálló vér- és nyirokkeringést biztosítaná. A vér közvetlenül a sejtek között kering, így a daganat nagyon gyorsan és a véráram útján ad azonnal távoli áttéteket, legfőképp a tüdőbe és az agyba. A daganat szóródása sajnos jóval az első tünetek megjelenése előtt bekövetkezik. Ezáltal a szarkóma a ráknál rosszabb indulatú, gyorsabb lefolyású betegség.
Az oszteoszarkóma előfordulása
Az oszteoszarkóma az elsődleges rosszindulatú csontdaganatok kb. 20%-át teszi ki, ezzel a második leggyakoribb elsődleges rosszindulatú csontdaganat. Főként a csöves csontokban alakul ki, leggyakrabban a térd közelében, de gyakori az arckoponya csontjaiban, pl. az állkapocsban is. A 6. leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú daganat 15 éves kor alatt, az esetek többsége mégis 15 és 30 éves kor között alakul ki. Magyarországi gyakoriságáról pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az Egyesült Államokban évente mintegy 900 eset következik be, ami 300 ember halálát okozza. Időskorban a gyakoriság valamelyest ismét emelkedik, ekkor általában időskori csontbetegségek talaján alakul ki, gyakran sugárkezelést követően.
Az oszteoszarkóma okai
Az oszteoszarkóma oka ismeretlen. Sokan vizsgálták a fluorozott ivóvíz hatását a daganat kialakulására, de összefüggést bizonyítani eddig nem sikerült.
Az oszteoszarkóma tünetei
A betegek gyakorta panaszkodnak éjszaka súlyosbodó csontfájdalomra. Ha a daganat már nagyra megnő, kívülről is tapintható, a csont duzzanata, deformációja láthatóvá válik. Sok esetben a minimális erőbehatásra bekövetkező ún. patológiás csonttörés az első tünet.
Az oszteoszarkóma lefolyása
Kezeletlen esetben a csontdaganat a véráram útján gyorsan szétszóródik a szervezetben. A daganat azonban gyógyszeres kezelésre jól reagál, így a betegség kezelését követő öt év elteltével a betegek 65-70%-a egészséges lesz. A végzetes esetekben a halált általában az áttétek (pl. agydaganat, vagy tüdődaganat okozta vérzés, stb.) okozza. Gyermekkorban sokkal jobbak a gyógyulási esélyek.
Az oszteoszarkóma diagnózisa
Az oszteoszarkóma kimutatására egyszerű hagyományos röntgenfelvétel is elegendő a rendkívül jellegzetes kép alapján. Így műtét előtti kimetszésből végzett szövettani vizsgálatnak nincs sok értelme, azzal csak a fertőzéses és vérzéses szövődmények gyakorisága növekszik.
A betegség szóródásának feltérképezésére nagy felbontóképességű radiológiai eljárásokat alkalmaznak (CT, MRI, PET). Különösen a sugárterheléssel nem járó MRI alkalmas a csontáttétek gyógyulásának nyomon követésére.
Az oszteoszarkóma terápiája
Az oszteoszarkóma végtagmegtartó műtéttel történő kezelésével sokan próbálkoztak. A fertőzéses tromboembóliás szövődmények, de főként a kiújulás nagyon magas kockázata miatt ma már az érintett végtagot amputálják.
A műtét előtt (neo-adjuváns kezelés) és műtét után is meghatározott protokollok szerint citosztatikus kemoterápiát végeznek. A daganat számos citosztatikummal szemben érzékeny.
A gyógyszerek hatékonysága fokozható, ha azokat a comb artériájába adják. A daganatsejtek gyors szóródása és a daganat radikális eltávolítása miatt a sugárkezelésnek nincs sok értelme, az legfeljebb a kínzó tüneteket (pl. koponyaűri nyomásfokozódást) okozó áttétek ellen vetik be.
Az oszteoszarkóma megelőzése
Az oszteoszarkóma megelőzésére ma még nincs lehetőség. A betegség korai felismerése viszont nagyon fontos. Gyermekeink csontpanaszait mindig vegyük komolyan, és haladéktalanul forduljunk vele orvoshoz.
Az oszteoszarkóma szoros együttműködést igényel
Az oszteoszarkóma kezelése és túlélése szoros multidiszciplináris együttműködést igényel ortopéd sebészek, onkológusok, radiológusok és rehabilitációs szakemberek között. Az utóbbi évtizedekben jelentős előrelépés történt a túlélési esélyek javításában, különösen a gyermekkorban diagnosztizált eseteknél. A végtagmegtartó műtétek fejlődése – például az ún. endoprotetikus rekonstrukciók – egyre több betegnél kínálnak alternatívát az amputáció helyett, megfelelő onkológiai biztonság mellett. Fontos, hogy a műtéti technika kiválasztása mindig egyénre szabott, a daganat mérete, elhelyezkedése és a beteg általános állapota alapján dől el.
A kemoterápiás kezelések során leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartozik a metotrexát, a doxorubicin és a ciszplatin, amelyeket kombinációban, protokoll szerint adagolnak. Ezek a szerek ugyan hatékonyak, de mellékhatásaik (pl. hányinger, hajhullás, fáradtság, fertőzésekre való hajlam) miatt pszichés és fizikai támogatás is elengedhetetlen a kezelések alatt.
A betegség pszichés terhe sem elhanyagolható
A fiatal életkorban diagnosztizált oszteoszarkóma érzelmileg megterhelő lehet a betegnek és a családnak is. A pszichoonkológiai ellátás, valamint a gyógyult betegek közösségeinek támogatása kulcsszerepet játszhat a felépülésben és az életminőség megőrzésében. A hosszú távú követés során a túlélők rendszeres kontrollvizsgálatokon vesznek részt, hogy kizárják a kiújulást és nyomon kövessék az esetleges késői mellékhatásokat, például a szív- vagy veseérintettséget, amely egyes kemoterápiás szerek mellékhatásaként jelentkezhet.
A tudomány jelenleg is keresi azokat a genetikai és molekuláris jelzőket, amelyek segíthetik a daganat korábbi felismerését, célzott kezelését vagy akár a megelőzés lehetőségét. Reménysugárként jelennek meg az új terápiás irányzatok – például az immunterápia vagy a személyre szabott molekuláris célpontokat támadó gyógyszerek – melyek a jövőben szerepet kaphatnak az oszteoszarkóma terápiájában is.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
