Otthoni HPV-teszt menstruációs vérből? Ígéretes új irány a méhnyakrák megelőzésében

Az új teszt közel 95%-os érzékenységgel mutatja ki a veszélyes elváltozásokat- ez megegyezik a hagyományos, egészségügyi dolgozó által végzett mintavétel eredményeivel.

A méhnyakrák ma már az egyik legjobban megelőzhető daganattípus – mégis, világszerte nők százezrei esnek áldozatul évente. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokan nem vesznek részt rendszeresen szűrővizsgálaton. Egy frissen publikált, nagyszabású kutatás azonban új lehetőséget vet fel: a humán papillomavírus (HPV) kimutatása akár menstruációs vérből, otthoni mintavétellel is lehetséges lehet. Ez a megközelítés jelentősen átalakíthatja a méhnyakrák megelőzésének gyakorlatát.

Miért kulcskérdés a HPV kimutatása?

A méhnyakrák döntő többségéért a HPV bizonyos, úgynevezett magas kockázatú típusai felelősek. A tartós fertőzés évek alatt rákmegelőző elváltozásokhoz, majd daganathoz vezethet. A rendszeres szűrés – akár citológiai vizsgálattal, akár HPV-alapú teszteléssel – lehetőséget ad arra, hogy ezek az elváltozások még időben felismerhetők és kezelhetők legyenek.

Ennek ellenére sok nő halogatja vagy teljesen elkerüli a nőgyógyászati szűrést. A vizsgálattól való félelem, a kellemetlenségérzet, az intimitás sérülésének élménye vagy éppen a társadalmi megbélyegzéstől való tartás mind szerepet játszhat ebben. Éppen ezért különösen fontos minden olyan innováció, amely csökkenti a részvétel akadályait.

Mit vizsgált a friss tanulmány?

A The BMJ szaklapban közzétett kutatás egy kínai, több ezer nőt bevonó vizsgálat eredményeit mutatta be. A tanulmány 2021 őszétől 2025 elejéig zajlott, és több mint háromezer, 20 és 54 év közötti nő vett benne részt Hubei tartomány különböző közösségeiből.

A résztvevők háromféle mintát adtak: menstruációs vérmintát egy kisméretű, erre a célra fejlesztett eszközzel, valamint két hagyományos méhnyakmintát – egyet egészségügyi szakember által levéve, egyet pedig laboratóriumi elemzés céljából.

A kutatók azt vizsgálták, mennyire képes a menstruációs vérből végzett HPV-teszt azonosítani a magas fokú méhnyak-elváltozásokat (CIN2+), vagyis azokat az állapotokat, amelyek már valódi rákmegelőző léziónak számítanak.

Mennyire volt megbízható az új módszer?

Az eredmények meglepően kedvezőek voltak. A menstruációs vérből végzett HPV-vizsgálat érzékenysége – vagyis annak képessége, hogy valóban felismerje a súlyos elváltozásokat – közel 95 százalékos volt. Ez az arány gyakorlatilag megegyezett a hagyományos, orvos által levett méhnyakminták eredményével.

A specificitás, amely azt mutatja meg, milyen arányban ad helyesen negatív eredményt a teszt, kissé alacsonyabb volt a menstruációs vér esetében, de a különbség minimálisnak bizonyult. A negatív prediktív érték – vagyis annak valószínűsége, hogy negatív eredmény esetén valóban nincs súlyos elváltozás – mindkét módszernél rendkívül magas, gyakorlatilag azonos volt. Ez azt jelenti, hogy ha a teszt negatív, szinte teljes bizonyossággal kizárható a jelentős rákmegelőző állapot.

A pozitív prediktív érték és a további kivizsgálásra – például kolposzkópiára – történő beutalás aránya sem mutatott érdemi eltérést a két módszer között.

Hogyan működne a gyakorlatban?

A vizsgálat során alkalmazott eszköz egy kisméretű, menstruáció során használt betétszerű eszköz volt, amelyből a laboratórium képes volt HPV DNS-t kimutatni. A kutatók egy mobilalkalmazással is összekapcsolták a rendszert, amelyen keresztül a résztvevők értesítést kaptak az eredményről, és szükség esetén szakmai tanácsot is igénybe vehettek.

Ez a digitális háttér különösen fontos lehet a jövőben, hiszen a szűrés nem pusztán mintavételt jelent, hanem megfelelő utánkövetést, tájékoztatást és szükség esetén további vizsgálatokat is.

A menstruációs vér nem steril minta – technikai kihívások

Bár a menstruációs vérből végzett HPV-kimutatás ígéretes és kényelmes alternatívának tűnik, szakmai szempontból fontos tisztázni: ez a minta nem azonos a célzottan, a méhnyak felszínéről levett sejtmintával. A menstruációs vér összetett biológiai anyag, amely nemcsak vért, hanem levált méhnyálkahártya-sejteket, hüvelyváladékot, mikroorganizmusokat és lebomló sejttörmeléket is tartalmaz. Ez a komplexitás technikai kihívásokat jelenthet a laboratóriumi feldolgozás során.

A HPV DNS kimutatása molekuláris módszerekkel történik, amelyek érzékenyek a minta minőségére, a tárolás körülményeire és a szállítás idejére. Kontrollált kutatási környezetben ezek a tényezők gondosan szabályozottak, a mindennapi gyakorlatban azonban nagyobb lehet a variabilitás. Egy nem megfelelően tárolt vagy túl későn feldolgozott minta csökkentheti a vizsgálat megbízhatóságát.

Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a menstruáció időzítése egyénenként eltérő lehet, és bizonyos cikluszavarok esetén a mintavétel nehezebben standardizálható. A jövőbeni bevezetés során ezért kulcskérdés lesz az egységes mintavételi protokoll, a felhasználóbarát útmutatás és a minőségbiztosítási rendszer kialakítása. Az innováció tehát nem csupán a technológiáról, hanem a mögötte álló logisztikai és laboratóriumi háttérről is szól.

Mit jelent ez a jövőre nézve?

Ha a jövőben ez a módszer bekerül a nemzeti szűrési irányelvekbe, az alapjaiban változtathatja meg a méhnyakrák megelőzésének gyakorlatát. Az otthoni mintavétel lehetősége kényelmesebb, diszkrétebb megoldást kínálhat, és különösen azok számára jelenthet áttörést, akik eddig valamilyen okból nem vettek részt rendszeresen szűrésen.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kutatás megfigyeléses jellegű volt, és bár nagy esetszámú, további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a módszer széles körben elfogadottá váljon. A jelenlegi ajánlások szerint továbbra is a szervezett méhnyakszűrésen való részvétel a legbiztonságosabb út.

Nem helyettesít, hanem kiegészít

Az ilyen innovációk nem a nőgyógyászati ellátás kiváltását célozzák, hanem annak kiegészítését. A HPV-vizsgálat önmagában nem diagnosztizál rákot, csupán azonosítja a fertőzést, amely fokozott kockázatot jelenthet. Pozitív eredmény esetén továbbra is szükség van szakorvosi vizsgálatra és szükség esetén szövettani mintavételre.

Ugyanakkor a nem invazív mintavétel lehetősége segíthet áthidalni azt a pszichológiai és praktikus akadályt, amely sok nőt távol tart a szűréstől. Ha többen vesznek részt rendszeresen ellenőrzésen, az közvetlenül csökkentheti a méhnyakrák előfordulását és halálozását.

A WHO globális célkitűzései

A méhnyakrák megelőzésének kérdése nem csupán egyéni, hanem globális közegészségügyi ügy is. Az Egészségügyi Világszervezet ambiciózus célt tűzött ki: 2030-ra a méhnyakrákot mint közegészségügyi problémát gyakorlatilag felszámolná. Ennek érdekében három kulcsterületet határoztak meg.

Az első a széles körű HPV-oltás, amely a fiatal generációk védelmét szolgálja. A második a rendszeres, megfelelő lefedettségű szűrés, amely lehetővé teszi a rákmegelőző állapotok korai felismerését. A harmadik pedig a diagnosztizált esetek időben történő és szakszerű kezelése.

Az otthoni HPV-tesztelés ebbe a stratégiába illeszkedhet. Ha a szűrés egyszerűbbé, diszkrétebbé és hozzáférhetőbbé válik, nagyobb arányban vehetnek részt benne azok is, akik eddig kimaradtak a rendszerből. Különösen alacsony erőforrású régiókban vagy olyan közösségekben lehet jelentős a hatása, ahol a nőgyógyászati ellátáshoz való hozzáférés korlátozott.

Fontos azonban hangsúlyozni: az innováció önmagában nem elegendő. A WHO céljai csak akkor valósulhatnak meg, ha a technológiai fejlődést megfelelő egészségpolitikai támogatás, edukáció és szervezett utánkövetés kíséri. A menstruációs vérből történő HPV-kimutatás tehát nem csodaszer, hanem egy lehetséges eszköz egy nagyobb, átfogó megelőzési stratégia részeként.

Figyelmébe ajánljuk

Hogyan gyógyítható a HPV? Mit tehet, ha már megfertőződött?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!