Akár 200 ezer magyar élhet Alzheimer-kórral, mégis sokan diagnózis nélkül maradnak

2026. szeptember 17. 15:24

Hazánkban a diagnosztizált Alzheimeres betegek mindössze 5-10%-a részesül szakorvosi ellátásban.

Magyarországon becslések szerint körülbelül 150–200 ezer ember él Alzheimer-betegséggel. A kór felismerése az érintettek jelentős részénél csak előrehaladott állapotban történik meg, miközben sok esetben a diagnózis egyáltalán nem születik meg. Emiatt, valamint az alapellátás hiányosságai és a korszerű diagnosztikai lehetőségek korlátozott hozzáférhetősége miatt sok érintett elesik a megfelelő kezeléstől, miközben a betegség évente akár közel 236 milliárd forintos társadalmi terhet is jelenthet. Ezen költségek jelentős része pedig nem is az egészségügyi rendszerben jelentkezik, hanem az Alzheimer előrehaladott stádiumával küzdő hozzátartozóikat napi szinten ellátó családoknál. A szakértők szerint ezért a hatékonyabb diagnózis és kezelés ma már nem csupán egészségügyi, hanem kiemelt társadalom- és egészségpolitikai kérdés is – már csak azért is, mert az idősödő magyar népességet egyre inkább fenyegeti a betegség.

Az Alzheimer-kór egyre több család mindennapjait érinti súlyosan: a fejlett országokban mára a 7. leggyakoribb haláloknak számít, azonban a tartós egészségkárosodáshoz és alacsony életminőséghez vezető betegségek között is az élen van – hívták fel a figyelmet a Lilly Hungária Kft. által szervezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

- Miközben az Alzheimer-betegségről a közbeszédben még mindig elsősorban szociális problémaként esik szó, valójában egy önálló, progresszív idegrendszeri kórképről beszélünk, melynek kockázata 65 év felett folyamatosan emelkedik. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni: az Alzheimer-betegség vagy a demencia egyéb formái, nem az öregedés természetes velejárói, amit egyszerűen el kell fogadni és együtt élni vele. A hozzátartozóknak és az idős betegekkel találkozó szakembereknek oda kell figyelniük az intő jelekre, hogy az érintettek mihamarabb megfelelő ellátást kaphassanak – mondta Prof. Dr. Klivényi Péter, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója.

A demencia nem egyenlő az Alzheimer-kórral – sok a tévhit és félreértés

Az Alzheimer-betegség pontos oka máig nem ismert, kialakulásában genetikai, biológiai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak – bár az életkor valóban a legfontosabb független kockázati tényező. Míg a 65-74 éves korosztályban 5% alatti, addig az ennél idősebbek körében a háromszorosa is lehet az előfordulás esélye. A kutatások szerint ugyanakkor a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a magas koleszterinszint, a mozgásszegény mindennapok, valamint a fejet ért sérülések is növelhetik a kialakulás esélyét, így az egészséges életmódra vonatkozó általános ajánlások követése az Alzheimer elleni harcban is éppoly fontos lehet.

A betegség lefolyása hosszú, és gyakran már évekkel az első tünetek megjelenése előtt megkezdődik. A legkorábbi, úgynevezett preklinikai szakaszban még sem a beteg, sem a környezete nem érzékel változásokat, noha az agyban már zajlanak a kóros folyamatok. Ezt követheti az enyhe kognitív zavar időszaka, amikor már észrevehetők az első figyelmeztető jelek – például a rövid távú memória romlása, a szótalálási nehézségek vagy a tájékozódási problémák –, majd kezelés nélkül fokozatosan kialakul a demencia enyhe, középsúlyos, végül súlyos stádiuma. Éppen ez okozza a félreértéseket, amiért a köznyelvben az Alzheimer-betegséget és a demenciát sokszor szinonimaként használják - helytelenül.

- A demencia nem önálló kórkép, hanem egy tünetegyüttes, amely a memória, a gondolkodás, a tájékozódás, a nyelvi képességek és a mindennapi önellátás fokozatos hanyatlásával jár. Ennek hátterében számos különböző betegség állhat, ezek közül a leggyakoribb azonban az Alzheimer-betegség: a demens esetek mintegy 60-70%-áért ez a betegség felel. Összefoglalva: az Alzheimer-betegség egyik tünetcsoportja a demencia, és a demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-betegség – magyarázta Prof. Dr. Kovács Tibor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója.

Egész családokat menthet meg a korai beavatkozás

Miközben a betegség biológiai folyamatai akár másfél-két évtizeddel a tünetek megjelenése előtt elkezdődhetnek, Magyarországon a betegek többsége csak középsúlyos állapotban jut el szakorvoshoz, pedig az Alzheimer betegség korai felismerése a betegség hosszú távú lefolyása szempontjából kulcskérdés. Mára ugyanis elérhetővé váltak olyan terápiák, amelyek az Alzheimer tüneteit kezelik, illetve olyanok is, amelyek képesek lassítani a kór előrehaladását, ezek azonban kizárólag az Alzheimer kezdeti szakaszában alkalmazhatók, amikor az idegsejtek pusztulása még nem vált kiterjedtté. A korai felismerés, a korszerű diagnosztika és az új terápiás megoldások megfelelő alkalmazása ezért csak együtt teremthetik meg annak feltételeit, hogy a betegek minél hamarabb a számukra megfelelő kezeléshez jussanak. A hazai ellátásban ezért mindhárom területen szükség van a lehetőségek további bővítésére, különös tekintettel arra, hogy az ország különböző régióiban a modern diagnosztikai eszközökhöz – köztük az újabb véralapú tesztekhez – és a szakorvosi kapacitásokhoz való hozzáférés eltérő lehet.

Részben ennek is tudható be, hogy a diagnosztizált betegeknek is mindössze 5-10%-a részesül szakorvosi ellátásban vagy gyógyszeres kezelésben – vagyis az Alzheimer sok esetben valóban láthatatlan marad, annál nagyobb terhet jelent azonban a közvetlen hozzátartozók számára. Az Alzheimer-betegség nemcsak az érintettek és családjaik életére van jelentős hatással, hanem komoly társadalmi és gazdasági súllyal bír. Magyarországon az ezzel összefüggő éves költségek becslések szerint közel 236 milliárd forintot tesznek ki, miközben ennek csupán 1,6 milliárd forintja jelenik meg közvetlen egészségügyi kiadásként. A terhek jelentős részét az érintett családok viselik, ideértve például az otthoni gondozás költségeit és a hozzátartozók által nyújtott informális ellátást. Ide tartozik például az otthoni ellátás és az ahhoz szükséges körülmények megteremtése: a kutatások szerint minden 5. gondozó inkább részmunkaidős állást vállal, minden 10. családtag pedig teljesen felhagy a munkával az otthonápolással kapcsolatos feladatok miatt.

Ráadásul a gondozók körében a testi és mentális betegségek előfordulása a szakértői becslések szerint akár négyszer magasabb is lehet, mint az átlagpopulációban. A tartós megterhelés, a krónikus stressz és a társas izoláció nemcsak az ápoló családtagok életminőségét rontja, hanem egyre több kutatás szerint hosszú távon a kognitív hanyatlás kockázatát is növelheti. Mindez különösen nagy terhet ró az úgynevezett "szendvicsgenerációra", amely egyszerre gondoskodik idős szüleiről és saját gyermekeiről.

- Ebből világosan látszik, hogy az Alzheimer nem egyetlen ember betegsége. Mire a diagnózis megszületik, gyakran már az egész család élete átrendeződik. A hozzátartozók nemcsak fizikailag és lelkileg, hanem egzisztenciálisan is rendkívüli terhet viselnek. Az ő támogatásuk és a betegek hatékonyabb ellátása érdekében sürgős szemléletváltásra van szükség hazánkban az Alzheimer-kór kapcsán – tette hozzá Dr. Egervári Ágnes, neurológus, a Boldog Gizella Alapítvány intézményvezetője.

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy az idősebb korban kezdődő akár enyhébb gondolkodási- és memória-zavarok nem szükségszerűen a természetes öregedés velejárói, hanem az Alzheimer-betegség első jelei lehetnek. Ha valaki rendszeresen elfelejti a közelmúlt eseményeit, nehezebben találja a megfelelő szavakat, ugyanazokat a kérdéseket ismétli, esetleg nehezebben tájékozódik ismerős helyeken, gondot okoznak számára a korábban rutinszerű feladatok, vagy feltűnő személyiség- és viselkedésváltozás jelentkezik, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. A korai felismerés, az időben megkezdett kezelés és a megfelelő gondozás hozzájárulhat a betegek életminőségének hosszabb távú megőrzéséhez.