Anorexia (anorexia nervosa) tüntei, vizsgálata és kezelése

Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, a táplálkozási zavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal.

Az étkezési zavarban szenvedő betegekre két alapvető viselkedési eltérés jellemző. Egyrészt az étkezési magatartás tartós zavara, másfelől a súly kontrollálására irányuló viselkedés, mely jelentősen befolyásolja az egészséget. Fontos, hogy a zavar nem valamely más pszichiátriai vagy egyéb betegség következménye.

A két leggyakoribb étkezési zavar

1. 1 az anorexia nervosa (AN) és
2. 2 a bulimia nervosa (BN).

Az anorexia nervosa legfontosabb jellemzője, hogy a beteg képtelen súlyát a legalacsonyabb normális súlyhatár felett tartani.

Az AN-nak két altípusa van,

1. 1 a restriktív és
2. 2 a purgáló forma.

Restriktív anorexiára jellemző tünetek a túlzott testedzés, és a diétázás, míg a purgáló altípusban szenvedők önhánytatást, hashajtást alkalmaznak, hogy csökkentsék testsúlyukat.

Az anorexia nervosa előfordulása

Az étkezési zavarok, így az anorexia is leggyakrabban serdülőkorban fordulnak elő. Felmérések szerint az AN hazai előfordulási gyakorisága gyermek- és serdülőkorban 0,03-0,3%-os. (Szumszka és mtsai, 2001) Az elmúlt ötven évben előfordulási gyakorisága jelentős növekedést mutatott. Lányok (nők) körében az étkezési zavarok mintegy 10-50-szer gyakoribbak, mint férfiaknál. Az evészavarok gyakrabban fordulnak elő a felső és a középső társadalmi rétegben, azonban az utóbbi években alacsonyabb osztályokban, idősebbekben és férfiakban is elterjedtebbé váltak.

Az anorexia nervosa okai, kialakulása

Az anorexia nervosa kialakulásában több tényező játszhat szerepet, köztük a biológiai sérülékenység, az életesemények, és különböző szociokulturális és környezeti faktorok is szereppel bírnak. Az anorexia gyakrabban fordul elő női nem, a felső és középső társadalmi rétegből való származás, bizonyos foglalkozások (modellek, táncosok) esetén. A betegséget gyakran előzi meg közvetlenül diétázás, fogyókúra. Fenntartásában a környezetből származó megerősítések, vagy a másodlagos betegségelőnyök játszhatnak szerepet.

Az anorexia nervosa tünetei, diagnózisa

Az anorexia nervosa első, 1870-es említésekor leírt tünetek – jelentős súlyvesztés, menstruáció elmaradása, élettani működések zavarai, fokozott aktivitás – kis módosítással ma is kritériumai a betegségnek.

Az anorexia nervosa diagnózisának felállításához négy fő tünetnek kell fennállnia, melyek közül az első a jelentős súlyvesztés. Ezt a testtömegindex (BMI) segítségével lehet legpontosabban kifejezni, mely a testsúlynak és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. Anorexia nervosa esetén a testtömegindex 17,5 kg/m2 alatti. A második fő tünet a súlygyarapodástól, vagy az elhízástól való intenzív félelem. Az anorexiás betegek gyakran tagadják ezen félelmüket, melyet azonban meg lehet figyelni a súlygyarapodás megakadályozására tett viselkedésük kapcsán.

Fontos tünet továbbá a testképzavar. A betegek nem látják reálisan saját testüket; míg néhányuk egész testét egyformán kövérnek érzi, mások tudatában vannak soványságuknak, ám úgy vélik, van, amiben még javíthatnak alakjukon.

A menstruáció elmaradása az anorexia nervosa diagnózisához szükséges negyedik kritérium, mely általában a nagymértékű súlycsökkenés után lép fel.

Az anorexiások személyisége általában perfekcionista, teljesítmény-orientált, kényszeresség és túlkontrolláltság jellemzi őket. Kerülhetik a szexualitást, az érzelmeket. Az anorexia nervosa gyakran társul depresszióval. Jellegzetes tünetek, mint a száraz, lanugóval fedett bőr, alacsony vérnyomás, csontritkulás, a hormonháztartás felborulása, emésztési zavar, székrekedés jelentkeznek.

Az anorexia nervosa lefolyása

Az anorexia kimenetele alapvetően háromféle lehet. A betegek egynegyede teljesen felépül, felüknél hullámzó lefolyásúvá, 25%-uknál pedig krónikussá válik a kórkép. A betegség kialakulásának ideje összefüggést mutat a kimenetellel. A 12-18 éves kor közt kezdődő anorexia nervosa jobb kimenetelű, mint az, amelyik 12 éves kor előtt, és 18 éves kor után jelentkezik.

A hosszú fennállás, az ismételt kórházi bennfekvések, az alacsony kezdeti testsúly, és a purgáló (önhánytató, hashajtókat használó) magatartás várható rosszabb kimenetelre utalnak.

Az anorexia nervosában szenvedő betegek 3-10%-ban veszítik el életüket a betegséggel összefüggő okok miatt, melyek leggyakrabban a súlyos alultápláltság, fellépő fertőzések, öngyilkosság, és a szívmegállás (Túry és Szabó, 2000).

Az anorexia nervosa terápiája

Az evészavarok kezelésének sokoldalúnak kell lennie. Az evési viselkedészavarok leküzdésében a kognitív-, pszicho-, és a viselkedésterápia, a csoportterápia, a családterápia és a gyógyszeres kezelés együttes alkalmazása segíthet leginkább. A terápia formáját leginkább a betegség súlyossága határozza meg: jobb általános állapotú betegek esetén a kezelés a járóbeteg-ellátásban is megvalósítható, míg legyengült állapotban, mikor a testsúly helyreállítása az elsődleges cél, a kórházi terápia javallható.

Az AN kezelésében a viselkedés- és kognitív terápia, a pszichodinamikusan orientált terápiák, illetve a családterápia a leginkább elterjedt kezelési mód. A gyógyszeres kezelésnek ugyan testsúlynövelő hatása általában nincs, a gyakran társuló depresszió miatt antidepresszánsok sikeres alkalmazása is gyakori.

Rosszabb terápiás kimenetelre utal a betegség hosszú fennállása, a társuló alkoholizmus, az öngyilkossági kísérletek, illetve az egyidejűleg fennálló depresszió. (Túry és Szabó, 2000)

A gyógyulás és a felépülés útja azonban jóval összetettebb annál, mint amit pusztán a terápiás technikák felsorolása mutat. Az anorexia nervosa nem „szoktatás kérdése”, nem pusztán akaraterőn múlik, és nem is egy olyan állapot, amelyből valaki könnyedén „kinőhet”. A betegség mélyen érinti a személyiséget, az önértékelést, a kapcsolati mintákat és gyakran a teljes családi rendszert. Ezért fordul elő, hogy a felépülés lassú, hullámzó, és olykor visszaesésekkel tarkított folyamat, amelyben a biztonságos kapcsolat, az elfogadó környezet és a szakmai támogatás létfontosságú szerepet játszik.

Az elmúlt években a kutatások egyre árnyaltabb képet rajzolnak az anorexia idegrendszeri hátteréről

Több neuropszichológiai vizsgálat – köztük a Biological Psychiatry folyóiratban megjelent elemzések – rámutatnak, hogy az anorexiás betegek agyában bizonyos jutalmazási és szorongásszabályozó pályák eltérően működnek. A legfontosabb felismerések közé tartozik, hogy az éhezés paradox módon csökkentheti a szorongást a betegek számára, így az állapot fenntartása – bár súlyosan káros – pszichésen úgymond „megerősített” viselkedéssé válik. Ez az egyik oka annak, hogy a kívülállók számára érthetetlen lehet, miért olyan nehéz a gyógyulás útjára lépni, és miért éli meg a beteg sokszor fenyegetőnek már a gondolatát is a súlygyarapodásnak.

A kezelési módszerek fejlődése

A modern klinikai gyakorlatban ezért hangsúlyt kapnak azok a módszerek, amelyek nemcsak táplálkozási protokollokra épülnek, hanem az idegrendszer tanulási folyamatait is célozzák. Ilyen például a kognitív viselkedésterápia speciális változata (CBT-E), amely a testképzavar, a perfekcionizmus, a rigid (rugalmatlan) gondolkodási minták és az étkezéssel kapcsolatos torz hiedelmek átdolgozására összpontosít. Az egyre több bizonyítékkal alátámasztott család alapú kezelés (Family-Based Therapy, FBT) szintén fontos eszköz lett serdülők esetében, hiszen a családi támogatás – megfelelő szakmai keretek között – jelentősen javítja a kilátásokat.

Atípusos anorexia

Külön figyelmet érdemel, hogy az anorexia nem csupán a nagyon sovány testalkaton keresztül ismerhető fel. A „láthatatlan anorexia” fogalmát a szakirodalom egyre gyakrabban használja: azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je normál tartományba esik, de az étkezéstől, súlyfeleslegtől való félelem, a szélsőséges diéták, a purgáló viselkedések és a testképzavar ugyanúgy fennállnak. Ezt hívják atípusos anorexiának (Atypical Anorexia Nervosa), amely a DSM-5 diagnosztikai rendszerben külön kategóriát kapott. Fontos felismerés, hogy ezek a betegek ugyanolyan súlyos pszichés és testi következményekkel élnek, gyakran később kerülnek ellátásba, és gyakran kevésbé veszi őket komolyan a környezetük, mert testalkatuk nem feltűnően sovány.

Szervezetkárosító hatások

A testre gyakorolt hatások is jóval szerteágazóbbak annál, mint amit első ránézésre látni lehet. A hosszú távú éhezés az izmok mellett a szívizmot is érinti, a keringés lelassul, a pulzus tartósan alacsony lehet, ami szélsőséges esetben ritmuszavarhoz vagy szívleálláshoz vezethet. A hormonrendszer felborulása nemcsak a menstruáció elmaradásában nyilvánul meg, hanem a pajzsmirigy működésének lassulásában, a stresszhormonok tartós emelkedésében, a csontsűrűség csökkenésében is, ami fiatal korban is csontritkulást eredményezhet. Mindez jól példázza, hogy az anorexia messze túlmutat a „kevés evésen”: a szervezet egészének működését érinti.

A társbetegségek szerepe szintén meghatározó

A depresszió, a szorongásos zavarok, a kényszeres tünetek, sőt, bizonyos személyiségvonások – például a túlzott önkritika és a rigid gondolkodási stílus – gyakran nemcsak kísérői, hanem előzményei is az evészavarnak. Egyre több vizsgálat utal arra, hogy az autizmus-spektrum bizonyos vonásai (például a rugalmatlan gondolkodás, a szenzoros érzékenység) néhány betegnél hozzájárulhatnak az anorexia fennmaradásához. Mindezek megértése szükséges ahhoz, hogy a kezelés valóban személyre szabott lehessen.

Felépülés: nem elég pusztán a lelki kezelés

A felépülési folyamat egyik legkritikusabb pontja az úgynevezett re-feeding syndrome, vagyis a visszatáplálási szindróma. Ez olyan életveszélyes anyagcsere-eltérés, amely akkor jelentkezhet, amikor egy súlyosan alultáplált szervezet hirtelen nagy mennyiségű tápanyaghoz jut. Ennek elkerülése érdekében a kórházi kezelés pontosan szabályozott, fokozatos táplálási protokollokat használ, és a vér elektrolitszintjét naponta mérik. Ez mutatja, hogy az anorexia nem csupán pszichés, hanem súlyos orvosi kezelést igénylő állapot.

A hozzátartozók szerepéről is érdemes külön szót ejteni

Sok család tehetetlennek érzi magát, amikor gyermekük vagy partnerük étkezési zavarral küzd. A kutatások azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a támogató, nem ítélkező, következetes kommunikáció nagymértékben javítja a kimenetelt. A „miért nem eszel?” típusú kérdések helyett általában hasznosabb az érzelmekre rákérdezni, például: „Nagyon nehéznek tűnik most számodra ez a helyzet – hogyan segíthetek?” A biztonságos kapcsolatok segíthetik a beteg idegrendszerét abban, hogy a testével és az étkezéssel kapcsolatos szélsőséges félelmek oldódjanak.

A társadalmi környezet is erősen alakítja az evészavarok terjedését

Különösen az online térben – közösségi oldalakon, „fitspiration” tartalmak között – olyan erős vizuális nyomás éri a fiatalokat, amely a tökéletes test eszményét sugallja. A kutatások szerint azok a serdülők, akik sok időt töltenek olyan felületeken, ahol hangsúlyos a diéta, a testedzés és a külső megjelenés, nagyobb eséllyel fejlesztenek ki testképzavart és étkezési rendellenességeket. Ez a jelenség már a WHO figyelmét is felkeltette, amely több kampányban hangsúlyozza a digitális testkép-torzítás veszélyeit.

A felépülés azonban lehetséges – és ebben a reményben komoly erő rejlik

A betegek jelentős része hosszú távon képes visszanyerni egészséges testsúlyát, rendeződik a hormonműködés, visszatér a menstruáció, és újra megtapasztalhatóvá válik az étkezés öröme és a testtel való pozitív kapcsolat. A siker egyik kulcsa a korai felismerés: minél hamarabb avatkoznak be, annál nagyobb a teljes felépülés esélye.

A gyógyulás során a fókusz nem csupán a kilók visszanyerésén van, hanem a beteg életminőségének javításán, a társas kapcsolatok helyreállításán, a rugalmasság növelésén és az önértékelés megerősítésén. A hosszú távú követés és az utógondozás azért is fontos, mert a visszaesés kockázata még évekig fennállhat.

Összegezve

Összességében az anorexia nervosa olyan összetett pszichiátriai és testi állapot, amely teljes embert és teljes csapatmunkát igényel: beteget, családot, pszichológust, pszichiátert, dietetikust és orvost. A legfontosabb üzenet azonban talán az, hogy a gyógyulás lehetséges – és minden apró lépés számít. Az anorexiából való felépülés nem egyszerű súlynövekedés, hanem egy mély, személyes visszatalálás a saját testhez, saját értékhez és a világ biztonságához.

Gyakori kérdések az anorexia nervosáról

Miben különbözik az anorexia a „diétázástól”?

A fogyókúra általában időszakos és nem jár súlyos pszichés terheléssel. Az anorexia ezzel szemben olyan kényszerítő erejű zavar, amelyben a beteg extrém félelmet él át a súlygyarapodástól, és a testsúlykontroll a mindennapok fő szervezőelvévé válik. A diéta befejezhető – az anorexia nem egyszerű „választás”, hanem pszichiátriai kórkép, amely szakellátást igényel.

Csak a nagyon sovány emberek lehetnek anorexiások?

Nem. Létezik úgynevezett atípusos anorexia is, amikor a beteg BMI-je még normál tartományban van, de viselkedése, félelmei és önkorlátozása teljes mértékben megfelel az anorexiának. Ezek az esetek ugyanolyan veszélyesek lehetnek, mint a klasszikus forma.

Miért nem „lát rá” a beteg a saját állapotára?

Az anorexiára jellemző a testképzavar: a beteg torzan érzékeli a saját testét, és a soványság ellenére is „túl nagynak”, „kövérnek” érzi magát. Ez nem dac, hanem neuropszichológiai alapú torz észlelés. Emiatt van, hogy a súlygyarapodástól való félelem irracionálisan erős.

Kiválthatja-e a közösségi média az anorexiát?

Önmagában nem okozó tényező, de jelentősen hozzájárulhat a kialakulásához. A szűrt, szerkesztett, gyakran irreális testképeket mutató platformok növelik a testelégedetlenséget, főleg serdülők körében. A rendszeres összehasonlítgatás és a diétás tartalmak túlzott fogyasztása kockázati tényező.

Veszélyes lehet-e az anorexia?

Igen. Az anorexia a legmagasabb halálozási arányú pszichiátriai betegség. Az extrém alultápláltság szívritmuszavart, szívleállást, súlyos fertőzéseket, elektrolit-zavarokat és csontritkulást okozhat. Emellett az öngyilkossági kockázat is magasabb az átlagosnál.

Mi történik a szervezetben hosszan tartó éhezés alatt?

A szervezet „energiavész” üzemmódba kapcsol: lassul az anyagcsere, csökken a pulzus, a vérnyomás, romlik a testhőszabályozás. A hormonháztartás felborul, a menstruáció elmaradhat, az izmok – köztük a szívizom – leépülnek. A visszatáplálás is veszélyes lehet, ha nem kontrollált körülmények között történik.

Az anorexia nervosa összefügghet tápanyaghiánnyal, vitaminhiánnyal is?

Igen, Igen, a tápanyag- és vitaminhiány nagyon szoros összefüggésben áll az anorexia nervosával – de fontos pontosítani, hogy többféle kapcsolat létezik: egyes hiányállapotok hozzájárulhatnak a tünetek fenntartásához vagy súlyosbodásához, máskor pedig maga az éhezés hozza létre ezeket a hiányokat. Az anorexia nervosa összefügghet például a cinkhiánnyal. A cink fontos a fehérjeszintézishez, az étvágy szabályozásához, az ízérzékeléshez és az immunrendszer működéséhez, ezért a táplálkozási hiányállapot miatt gyakran alakul ki cinkhiány az anorexiás betegeknél. A cinkhiány tovább ronthatja az étvágyat, fáradtságot és ízérzékelési zavart okozhat, ami fenntarthatja vagy súlyosbíthatja a betegség tüneteit.

Hogyan segíthetek, ha a hozzátartozóm anorexiás?

A legfontosabb a támogató, ítélkezésmentes jelenlét. Kerülje a testalkatra, evésre irányuló kritikát vagy nyomást. Bátorítsa a szakmai segítség igénybevételére, és kommunikáljon empatikusan: „Hogyan segíthetek?” – ez sokszor többet ér, mint bármilyen jó tanács.

Kell-e kórházi kezelés?

Ez a beteg állapotától függ. Súlyos alultápláltság, nagyon alacsony pulzus, kritikus elektrolitszintek, ájulások vagy veszélyeztető magatartás esetén kórházi felvétel szükséges, mert a visszatáplálás csak orvosi felügyelettel biztonságos.

Gyógyítható-e az anorexia nervosa?

Igen, a felépülés lehetséges, bár hosszabb folyamat. A betegek egy része teljesen felépül, másoknál hullámzó vagy krónikus lefolyás figyelhető meg. A korai felismerés jelentősen javítja a kimenetelt.

Segít-e a gyógyszeres kezelés?

A gyógyszerek nem gyógyítják magát az anorexiát, de a gyakran társuló depresszió és szorongás enyhítésére hatékonyak lehetnek. A pszichoterápia továbbra is a kezelés alapja.

Miért jellemző a perfekcionizmus az anorexiásokra?

A kutatások szerint az anorexiában érintettek gyakrabban mutatnak merev gondolkodást, túlzott önszigort, teljesítményorientáltságot és magas elvárásokat önmagukkal szemben. Ezek a vonások nem okozói, de fenntartói lehetnek a tüneteknek.

Visszatérhet-e a menstruáció a súly rendezése után?

Igen, a menstruáció legtöbbször rendeződik, amint a testzsír, a hormonális funkciók és az anyagcsere egyensúlya helyreáll. Ez azonban nem egyik napról a másikra történik: több hónap is eltelhet, amíg a szervezet „újra biztonságban érzi magát”.

Milyen korúakat érint leggyakrabban?

Leginkább serdülőket és fiatal felnőtteket, de egyre több vizsgálat számol be későbbi kezdetű esetekről, valamint férfiaknál megjelenő anorexiáról. Az atípusos formák miatt a skála még szélesebb.

Miért ilyen nehéz elfogadni, hogy valaki betegek?

Sokan az anorexiát összekeverik a „fegyelemmel”, „önuralommal” vagy a túlzásba vitt diétával. Azonban ez egy súlyos pszichiátriai betegség, nem pedig életmódi döntés. A beteg sem „akarja”, az anorexia mögött neurobiológiai és pszichés tényezők egyaránt állnak.

Megelőzhető-e az anorexia?

A teljes megelőzés sajnos nem lehetséges, de a korai jelek felismerése és a pozitív családi kommunikáció sokat számít. A serdülők támogatása az önértékelésben, a testpozitív szemlélet és a diétakultúra kritikus megközelítése csökkentheti a kockázatot.

Felhasznált irodalom:

• American Psychiatric Association (2004): A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula Kiadó
• Szumska I., Túry F., Hajnal Á., Csoboth Cs., Purebl Gy., Réthelyi J.(2001): Evészavarok prevalenciája fiatal nők hazai reprezentatív mintájában. Psychiatria Hungarica 16:374-383, Túry F., Szabó P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina Kiadó
• Túry, F.(2002): Anorexia és bulimia: Az evés zavarai a mindennapos gyakorlat szemszögéből. Hippokratesz. IV(2) 110-116
• Vetró, Á., Parry-Jones, W.L.I.(1996): Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Gyermekeink Lelki Egészségéért Dél-Magyarországi Alapítvány és Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!