A fenék formája többet árul el az egészségéről, mint azt elsőre gondolná
A fenék formája sosem volt pusztán esztétikai kérdés.
A legtöbben úgy gondolunk a testalkatunkra, mint esztétikai kérdésre, holott a formák és arányok olykor sokkal mélyebb biológiai folyamatokról adnak hírt. Egy friss tudományos munka most éppen arra mutat rá, hogy a fenék alakja – nem pedig a mérete – olyan korai figyelmeztető jel lehet, amely a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára utal.
A kutatást az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság (RSNA) idei konferenciáján mutatják be, és különlegessége abban rejlik, hogy a szakemberek nem hagyományos testösszetételi mutatókat hasonlítottak össze, hanem a farizom formáját vizsgálták egy új, nagy felbontású 3D MRI-eljárással. A munka vezetője, Dr. Marjola Thanaj, a Westminsteri Egyetem biomérnöke szerint ez az eljárás sokkal finomabb mintázatokat képes azonosítani, mint bármely korábbi módszer.
Nem mindegy, milyen a farizom
A kutatók több mint 61 ezer MRI-t elemeztek a brit Biobank adatbázisából. Ez hatalmas mennyiségű adat, amely lehetővé tette, hogy a férfiakra és nőkre jellemző mintázatokat külön-külön is elemezzék. A felvételek alapján érdekes különbségek rajzolódtak ki:
- férfiaknál a 2-es típusú cukorbetegséghez izomzsugorodás
- nőknél viszont izommegnagyobbodás társult, valószínűleg a farizomba beszivárgó zsír miatt.
Ez azt jelenti, hogy a fenék formája – a kontúrok, az izom tömegének térbeli eloszlása – sokkal érzékenyebb mutatója lehet az anyagcsere-állapotnak, mint a jól ismert BMI vagy a teljes testzsír-százalék.
A csapat nemcsak az MRI-adatokat nézte át, hanem az érintettek korát, testarányait, életritmusát, kórelőzményeit és fizikai aktivitását is figyelembe vette. A kép világos volt: a jó fizikai állapotú, rendszeresen mozgó embereknél a farizom formája teltebb és határozottabb maradt, míg az ülő életmód és az öregedéssel járó törékenység az izomszövet visszafejlődésével függött össze.
A nemek közötti különbségek sokat elárulnak
A kutatás szerint az öregedés férfiaknál szélesebb körű izomvesztést okoz a farizomban, míg nőknél inkább kisebb, jól körülhatárolható területek változnak meg. Ez arra utal, hogy az inzulinnal kapcsolatos anyagcserezavarok nem egyformán jelennek meg a két nemnél. A szervezet reakciója – például az inzulinrezisztencia kialakulása – férfiaknál és nőknél más izomelváltozásokat vált ki.
Ez a felismerés azért különösen fontos, mert segíthet a korai diagnózisban: a farizom alakjának változása már akkor figyelmeztethet, amikor a vércukorszint még csak enyhén emelkedik, és a prediabétesz gyakran teljesen tünetmentes.
Mi köze a farizomnak az inzulinhoz?
A gluteus maximus – a fenék legnagyobb izma – nem csupán a járás, futás és testtartás egyik kulcsa, hanem a szervezet anyagcsere-folyamatainak is hatékony motorja. Az izomszövet ugyanis rendkívül aktív energiafelhasználó. Ha az izomzat jó állapotban van, a szervezet hatékonyabban dolgozza fel a cukrokat és zsírokat és érzékenyebben reagál az inzulinra.
Amikor azonban az izomrostokat zsír szövi át, vagy a farizom tömege csökken, az inzulinérzékenység romlik. Ez fokozatos vércukor-emelkedést eredményez, amely évek alatt 2-es típusú diabéteszhez vezethet.
A farizom edzettsége közvetlenül javítja az inzulinérzékenységet
A farizmok nemcsak a test egyik legnagyobb izomcsoportját alkotják, hanem anyagcseréjük révén az egész szervezet glükózfelvételének fontos szabályozói is. Amikor ez az izom aktívan dolgozik – például guggolás, lépcsőzés, erőnléti edzés vagy akár tempós séta közben –, rendkívül nagy mennyiségű cukrot képes felvenni a vérből. Ez azért lényeges, mert az izmok glükózfelvevő képessége erősíti az inzulin hatékonyságát, így a rendszeres farizom-erősítő gyakorlatok kifejezetten javítják az inzulinérzékenységet. Az anyagcsere szempontjából tulajdonképpen arról van szó, hogy egy tónusos, jól működő gluteális izom folyamatosan égeti a cukrot, ezzel tehermentesítve a hasnyálmirigyet és megelőzve, hogy a vércukorszint tartósan magasabb szinten ragadjon. Ez a mechanizmus magyarázza azt is, miért jelenik meg a kutatásban a farizom formájának és állapotának szoros kapcsolata a prediabétesz korai jeleivel: ahol az izomrostok egészségesek és aktívak, ott az inzulinműködés is hatékonyabban zajlik.
A tartós ülés hatása
Nem kevésbé fontos ügy, hogy a mai ülő életmód hogyan formálja át a farizmot – és ezzel együtt az anyagcserét is. A hosszú órákon át tartó ülés következtében a gluteális izmok szó szerint kikapcsolnak: inaktívvá válnak, a vérkeringésük romlik és fokozatosan veszítik el azt a képességüket, hogy mozgás során hatékonyan vegyék fel a cukrot a vérből. Fontos, hogy ennek nem csupán esztétikai következményei vannak. Az inaktív farizom gyorsabban sorvad, helyét részben zsír töltheti ki. A tartós ülés tehát olyan folyamatot indít el, amely nemcsak a farizom alakját finomítja át kedvezőtlenül, hanem az inzulinérzékenység romlását is elősegítheti. Röviden: minél több időt tölt ülve valaki, annál kevésbé képes a gluteális izom ellátni azt a fontos metabolikus szerepét, amely a cukorbetegség megelőzésének egyik alappillére lenne.
A zsírküszöb és a rejtett veszély
A kutatás megerősíti azt a jól ismert jelenséget, hogy valaki lehet látszólag vékony – „jó” BMI-vel –, mégis veszélyes anyagcserezavarokkal élhet. A szakirodalom ezt zsírküszöb-elméletnek nevezi: az egyénnek van egy saját zsírhatára, amely felett a szervezet nem tudja többé biztonságosan tárolni a zsírt, és ez a májban, izmokban vagy a hasüregben kezd lerakódni.
A farizom formájának megváltozása a jelek szerint ennek a küszöbnek az átlépésére utalhat.
Ilyen hormonális és anyagcsere problémára utalhat a fenék formája
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
