Naplemente-szindróma: mit tehetünk, ha a nap végére agresszívvé válik a demens hozzátartozónk?

Gyakori jelenség, hogy az Alzheimer-kóros, demens betegek viselkedése, hangulata kora este, alkonyatkor különösen agresszív, szorongó, nyugtalan lesz. Mi ennek az oka, és mit tehetünk ellene?

A napnyugta-, alkonyat- vagy naplemente-szindróma gyakori velejárója lehet a demenciának, Alzheimer-kór bizonyos stádiumainak. A becslések szerint a demens betegek közel egynegyedénél megfigyelhető, hogy késő délután, kora este megváltozik a viselkedésük, különösen szorongóvá, idegessé, ingerlékennyé, agresszívvá válnak. A viselkedésbeli és érzelmi tüneteket fizikai tünetek is kísérhetik, például remegés vagy szédülés. A napnyugta-szindróma az érintett és a gondozó számára is komoly kihívás lehet.

Mi okozhatja a naplemente-szindrómát?

Még nem tudjuk pontosan, mi az oka a napnyugta-szindróma kialakulásának, de a szakemberek szerint szoros összefüggésben van a cirkadián ritmussal, illetve annak zavaraival. A cirkadián ritmus áll az alvás és ébrenlét szabályozásának hátterében. A környezeti változások, elsősorban a naplemente, az egyre fokozódó sötétség hatására a szervezetünkben olyan biokémiai és hormonális változások indulnak be, melyek felkészítik a szervezetet az alvásra, majd hasonlóképpen, reggel, napfelkeltekor az ébredésre és a napközbeni aktivitásra. A demens betegeknél ezek a szabályozó mechanizmusok sérülhetnek.

Fokozhatja a tüneteket a környezetük ritmusának változása (pl. a napközbeni gondozó távozása, a munkában lévő családtagok hazatérése stb.), az éhség, a szomjúság, a fáradtság, a sötétség, a zajok. Az egyre növekvő sötétség félelem és bizonytalanság érzését is okozhatja, a beteg nem érzi biztonságban magát. Az is előfordulhat, hogy a beteg érzékeli a változásokat, tudja, hogy az este egy új szakaszt jelent a napirendben, de azt már nem, hogy mit kellene ilyenkor csinálni, ettől pedig még frusztráltabbnak és bizonytalanabbnak érezheti magát.

Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a gondozott megérezheti, észreveheti a gondozójának hangulatváltozásait, így azt is, hogy estére elfárad, kimerül, türelmetlenebbé válik. Ez szintén hozzájárulhat a naplemente-szindróma megjelenéséhez. Sajnos, nem lehet előre megmondani, kinél jelenik meg a naplemente-szindróma, és nincs olyan teszt, mely kimutatná.

A naplemente-szindróma tünetei, jellemzői

A tünetek általában késő délután, kora este, alkonyatkor jelentkeznek, ilyenkor a legintenzívebbek. Van, akinél csak rövid ideig tart, könnyű kizökkenteni a megváltozott lelkiállapotból, más esetben hosszú órákig is elhúzódhat, megzavarhatja az éjszakai pihenést is. A tünetek általában a téli, sötétebb hónapokban romlanak.

A tünetek lehetnek:

• érzelmi hullámzás, felfokozott érzelmek, dühkitörések
• ingerlékenység, nyugtalanság, szorongás, izgatottság, szomorúság
• félelem
• zavarodottság - ez önmagában fokozhatja a tüneteket, hiszen a beteg nem érti, mi is történik vele
• agresszió, követelőzés
• hallucinációk, kényszerképzetek, paranoia
• fokozott fáradékonyság, gyengeség
• kézremegés, reszketés
• alvászavarok, elalvási nehézségek
• inkontinencia
• szédülés, egyensúlyzavarok

A tünetek rendkívüli módon megnehezíthetik a gondozó dolgát, kellemetlen, sőt félelmetes és veszélyes helyzeteket is okozhatnak. A gondozott kiabálhat vagy vigasztalhatatlanul sírhat, nem együttműködő, gyanúsítgathatja, hibáztathatja a gondozót, szélsőséges esetben fizikai agresszióval is megpróbálkozhat. Rendkívül nyugtalanná válik, fel-alá járkál, ha lehetősége van rá, akár „menekülni” is megpróbálhat. Nem tud elaludni, az ágyból is folyton felkel. Úgy érzi, mennie kell valahová, csinálnia kell valamit, de azt nem tudja megmagyarázni, miért.

Mit tehetünk a naplemente-szindróma ellen?

Nincs olyan gyógyszer, mely kifejezetten a naplemente-szindrómát célozná. A tünetek enyhülését a szokások, a viselkedés, a hozzáállás és a napirend megváltoztatásával érhetjük el. Lehetséges, hogy többet kell kísérleteznünk, mire megtaláljuk a jó módszert, és az is előfordulhat, hogy ami bevált egy ideig, hirtelen elveszíti a hatékonyságát. Alzheimer-kóros betegeknél a naplemente-szindróma tünetei a betegség progressziójával csökkenhetnek vagy teljesen meg is szűnhetnek.

• Határozzunk meg napirendet! A jól behatárolt napirend, a tevékenységek sorrendje, ismétlődése segít, hogy a gondozott nagyobb biztonságban érezze magát. Megközelítőleg azonos időben kerítsünk sort az étkezésekre, és lehetőleg azonos időben keljünk fel és feküdjünk le.
• A találkozókat és látogatásokat, orvosi vizsgálatokat tegyük délelőttre, amikor a gondozott együttműködő és több energiája van. Ne szervezzük túl a gondozott napját, kettőnél több program már nagyon kifáraszthatja!
• A testmozgás, a séta (amennyiben a gondozott állapota engedi) javítja az alvás minőségét és a gondozott hangulatát. A legjobb ezt is a délelőtti órákra időzíteni.
• Figyeljük meg és iktassuk ki azokat a tényezőket, melyek fokozhatják a naplemente-szindróma tüneteit! Ilyen lehet például a túlzott fáradtság, az éhség, szomjúság, vagy ha hirtelen túl zajossá válik a környezet.
• Ne engedjük, hogy a gondozott túl sokat szunyókáljon nap közben! Különösen negatívan hathat az éjszakai pihenésre, ha lefekvés előtt 4-5 órával alszik.
• Ne kínáljunk a gondozottnak lefekvés előtt 4 órával koffeintartalmú italokat, kávét vagy teát.
• Az alkoholfogyasztás és a dohányzás is hatással lehet az éjszakai pihenésre.
• Legyünk körültekintőek az étrenddel kapcsolatban is. Figyeljük meg, melyek azok az ételek, melyeket nehezebben emészt meg a gondozott, és így hatással lehetnek az éjszakai pihenésére. Ne terheljük meg a gyomrot zsírban és cukorban gazdag, nehezen emészthető nagy vacsorával!
• Fokozatosan igazítsuk a gondozott környezetét az éjszakai pihenéshez, és igyekezzünk minimalizálni azokat a tényezőket, zajokat, fényeket, melyek megterhelőek az agy számára. Közvetlenül lefekvés előtt inkább ne kapcsoljuk be a televíziót sem, inkább hallgassunk nyugtató, lágy zenét! Ha a tévé megnyugtatja a gondozottat, akkor ügyeljünk az alacsonyabb hangerőre és ne nézzünk felkavaró műsorokat (pl. híradót vagy krimit).
• Gondoskodjunk megfelelő világításról, de ügyeljünk arra is, hogy alváskor kellően sötét legyen a szoba (szükség szerint biztosítsunk tompa fényű éjjeli lámpát). A jól megvilágított szoba azért is fontos, mert a félhomály, az árnyékok ijesztőek lehetnek a gondozott számára, és fokozhatják a bizonytalanságát.
• Figyeljünk arra is, nem okozhatja-e a gondozott esti rossz hangulatát valamilyen egészségügyi probléma vagy gyógyszer-mellékhatás.
• Próbáljunk meg nyugodtak és türelmesek maradni! A naplemente-szindrómával összefüggő hangulati és viselkedészavarokat a gondozott nem tudja kontrollálni, nem direkt csinálja ezeket!
• Ha bizonyos tevékenységektől a gondozott nyugodtabbá és együttműködőbbé válik, ésszerű keretek között hagyjuk, hadd csinálja ezeket. Lehet, hogy ezek a számunkra értelmetlennek vagy feleslegesnek tűnnek, de a gondozott frusztrációját, szorongását csökkenthetik. Ilyen tevékenység lehet pl. a fel-alá mászkálás vagy a zsebkendő gyűrögetése.
• Ne vitatkozzunk a gondozottal, ne fenyegessük, ne alázzuk meg! Fogadjuk el az érzéseit, biztosítsuk arról, hogy mellette vagyunk és biztonságban van.

További hasznos tudnivalók és gyakorlati tanácsok

A naplemente-szindróma kezelésekor a legfontosabb a gondozó önmagáról való gondoskodása is. A krónikus stressz, az alváshiány és az érzelmi kimerültség idővel súlyosbíthatja a helyzetet, ezért fontos, hogy a gondozó kérjen segítséget – akár más családtagoktól, akár szakemberektől. Hasznos lehet egy demenciával élőket gondozó csoporthoz való csatlakozás, ahol tapasztalatokat cserélhet másokkal, és érzelmi támogatást kaphat.

A kutatások szerint az úgynevezett fényterápia is segíthet. A nap folyamán történő fokozott természetes fénynek való kitettség – vagy speciális, teljes spektrumú fényforrások használata – javíthatja a cirkadián ritmust és enyhítheti a délutáni tüneteket. Fontos, hogy a gondozott elegendő nappali fényhez jusson, akár a szabadban, akár az ablak mellett ülve.

Néhány esetben érdemes megfontolni a kognitív viselkedésterápiás elemek bevezetését is, amelyek segíthetnek a szorongás és a zavarodottság kezelésében – még akkor is, ha a kommunikáció korlátozott. Az egyszerű, jól ismételhető tevékenységek (pl. egy ismerős dal éneklése, kézsimogatás, baba vagy plüssfigura tartása) meglepően erős nyugtató hatással bírhatnak.

Súlyosabb esetekben érdemes lehet neurológus vagy pszichiáter segítségét kérni, mivel egyes tünetek (például hallucinációk, paranoia, súlyos alvászavar) esetén célzott gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat. Ez különösen fontos lehet akkor, ha a gondozott vagy környezete testi épsége veszélybe kerül.

Összegezve

• Az Alzheimer-kóros betegeknél gyakori a naplemente-szindróma, amely délutánra és estére szorongást, ingerlékenységet okozhat, érintve a betegek 25%-át.
• A jelenség oka a cirkadián ritmus zavara, amelyet a naplemente, biokémiai változások és környezeti ingerek tovább súlyosbíthatnak.
• Tünetek: ingerlékenység, agresszió, gyanakvás, nyugtalanság, rossz alvás, melyek télen és távollévő rutin esetén súlyosbodhatnak.
• Kezelési lehetőségek: napirend-rögzítés, fényterápia, nyugtató tevékenységek, és szükség esetén szakember vagy gyógyszeres segítség.
• Fontos a gondozók stresszének csökkentése támogató csoportok és szakmai iránymutatás által.

Kapcsolódó cikk

10 tünet, melyeket érdemes komolyan venni - Alzheimer-kórt is jelezhetnek

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!