Léprepedés tünete, vizsgálata és kezelése

A léprepedés (léruptura) a hasüreg bal felső részén található szervünk állományának vagy tokjának traumás sérülése, amely gyakran életveszélyes belső vérzést okoz. Ez az állapot leggyakrabban tompa hasi ütés következménye, és azonnali orvosi beavatkozást vagy szoros megfigyelést igényel a súlyos vérvesztés elkerülése érdekében.

A bal bordaív tájékát érő tompa erőbehatásra alakul ki a léprepedés. Két formáját lehet elkülöníteni: az egyszakaszos léprupturát, amelyben a léptok és az állomány egyidejűleg sérül és azonnali hasűri vérzést okoz; valamint a kétszakaszos lérupturát, amelyben előbb a lépállomány sérül, majd néhány óra-hét lappangást követően következik be a hasűri vérzéssel járó tokrepedés.

A léprepedés előfordulása, okai

Bármely életkorban előfordulhat a bal bordaívet érintő tompa erőbehatás, leesés vagy az alsó bordák törése következtében. Amennyiben a betegnél bármilyen ok miatt (idült malária, leukémia, tbc, Gaucher-kór, stb) lépnagyobbodás áll fenn, akkor egészen jelentéktelen trauma hatására is bekövetkezhet a léprepedés.

A léprepedés tünetei, lefolyása

A beteg hirtelen szúró fájdalmat érez a bal bordaív alatt, elsápad és elájul (múló eszméletvesztés). Egyszakaszos formában a hirtelen vérvesztés miatti vérszegénység és sokk határozza meg a kórképet. A lép sérülésére utalhat a légzésre fokozódó, szúró fájdalom a bal bordaív alatt, amely a bal vállba sugárzik. A légzés rövid, felületes, szapora. A hasat megtekintve feltűnő a bal bordaív alatti légzési kitérések csökkenése, vagy hiánya.

Esetenként enyhe előredomborodás is előfordulhat. Tapintással a fájdalom legerősebben a bal bordaív tájékán jelentkezik, itt izomvédekezés is van. Kopogtatásra a bal bordaív alatt tompulat van, amely a testhelyzetet változtatva lassan (2-3 perc) vándorol. A has többi részén a puffadás miatt dobos a kopogtatási hang. A reflexes atonia miatt a bélhangok hiányoznak (néma has). A vérnyomás emelkedik, a szívritmus lassul, a hemoglobinszint és a hematokrit a vérvesztés miatt csökkent.

A léprepedés diagnózisa

Az anamnézis, a klinikai tünetek, és laborparaméterek alapján felmerült gyanút UH-gal vagy CT-vel lehet igazolni.

A léprepedés terápiája

• Műtéti, ha lehet lépmegtartó műtétet végeznek (főleg gyerekeknél).
• Támogató kezelésként volumenpótló infúzió vagy vérátömlesztés adandó.

A diagnosztikai pontosság és a "Silent Killer" jelenség

Bár az eredeti leírás említette a kétszakaszos léprepedést, fontos hangsúlyozni ennek klinikai alattomosságát. Az orvosi szakirodalom ezt gyakran a „látens periódus” (Baudet-intervallum) néven említi. Ez az az időszak, amikor a beteg a kezdeti trauma után látszólag jól van, a fájdalmai enyhülnek, ám a léptok alatt (szubkapszulárisan) egy feszülő hematóma alakul ki. A modern képalkotó eljárások, különösen a kontrasztanyagos CT-vizsgálat, ma már lehetővé teszik, hogy ne kelljen megvárni a tok átszakadását és a sokkos állapotot. A CT szenzitivitása és specifitása ezen a területen meghaladja a 95%-ot, így a diagnosztika arany standardjává vált.

A sürgősségi osztályokon alkalmazott FAST ultrahang (Focused Assessment with Sonography for Trauma) az első vonalbeli eszköz. Ez egy gyors, non-invazív módszer, amely a szabad hasűri folyadék (vér) jelenlétét hivatott kimutatni a Douglas-üregben vagy a Morrison-tasakban. Fontos azonban tudniuk, hogy a negatív ultrahang nem zárja ki a lép sérülését, csupán azt jelzi, hogy abban a pillanatban nincs jelentős mennyiségű szabad vér a hasüregben.

A konzervatív kezelés forradalma: Megmenteni a lépet

Az elmúlt évtizedekben az orvosi protokollok drámai módon elmozdultak a teljes eltávolítás (szplenektómia) felől a konzervatív, vagyis műtét nélküli megőrzés irányába. Miért olyan fontos ez? Régebben a lépet egy „felesleges” szervnek tartották, ma már azonban tudjuk, hogy a szervezet egyik legfontosabb szűrője és az immunrendszer bástyája.

A nem-operatív kezelési stratégia (NOM) ma már a stabil keringésű betegeknél az esetek több mint 80%-ában sikeres. Ez szigorú ágynyugalmat, folyamatos monitorozást és ismételt képalkotó vizsgálatokat jelent. Ez a megközelítés különösen a gyermekgyógyászatban alapvető, mivel a gyermekek léptoka rugalmasabb, és az immunrendszerük fejlődéséhez elengedhetetlen a szerv jelenléte.

Ha a vérzés aktív, de a beteg állapota nem kritikus, az intervenciós radiológia nyújthat segítséget: az artéria lienalis embolizációja során egy katéterrel elzárják a vérző eret, így elkerülhető a nagy hasi műtét, miközben a lép állományának nagy része életben marad.

Az élet lép nélkül: Az OPSI-szindróma kockázata

Vannak helyzetek – például roncsolt lép vagy kontrollálhatatlan vérzés esetén –, amikor az életmentés érdekében elkerülhetetlen a szplenektómia. Ilyenkor Önöknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szervezet védekezőképessége megváltozik. A legfélelmetesebb szövődmény az úgynevezett OPSI (Overwhelming Post-Splenectomy Infection), azaz a lépeltávolítás utáni elsöprő fertőzés.

A lép hiányában a szervezet nehezebben küzd meg a tokkal rendelkező baktériumokkal (például Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Neisseria meningitidis). Ezért a műtétet követően, majd bizonyos időközönként ismételve, a betegeknek védőoltások sorozatát kell megkapniuk. Orvosi tanácsként mondom: minden lép nélküli betegnek kötelező lenne egy orvosi karkötőt vagy kártyát hordania, mert egy egyszerű lázas állapot náluk órákon belül életveszélyes szepszissé fajulhat.

Életmódbeli tanácsok és a rehabilitáció szakaszai

Gyakran kérdezik tőlem a páciensek: "Mikor térhetek vissza a sportoláshoz egy lépsérülés után?" A válasz nem egyszerű, és mindig egyénre szabott.

1. 1 A gyógyulás első 6 hete: ez a kritikus időszak. Még ha a beteg jól is érzi magát, a lépállomány gyógyulása lassú folyamat. Kerülni kell minden olyan tevékenységet, amely emeli a hasűri nyomást (nehéz tárgyak emelése, intenzív köhögés, erőlködés).
2. 2 Kontakt sportok tilalma: az amerikai Traumatológiai Társaság ajánlása szerint legalább 3 hónapig teljes mértékben kerülni kell a kontakt sportokat (foci, küzdősportok, kézilabda), mivel a még nem teljesen regenerálódott lép egy újabb, akár kisebb ütésre is végzetesen megrepedhet.
3. 3 Lépnagyobbodással élők figyelmébe: ahogy az alapleírás is említette, bizonyos betegségek – például a mononucleosis infectiosa (melyet az Epstein-Barr vírus okoz) – átmeneti lépmegnagyobbodást okoznak. Ez egy rendkívül gyakori állapot fiatal felnőtteknél. Ebben az időszakban tilos a testnevelésóra vagy az edzés, mert a "puha", duzzadt lép spontán is megrepedhet.

Gyógyszerszedési óvintézkedések

Fontos megjegyeznem, hogy a lépsérülés utáni lábadozás alatt, vagy ha valakinél ismert szubkapszuláris hematómát (tok alatti vérömlenyt) diagnosztizáltak, szigorúan kerülni kell a véralvadást befolyásoló szereket. Az olyan gyakran használt fájdalomcsillapítók, mint az aszpirin vagy az ibuprofén tartalmú NSAID-ok, fokozhatják a vérzési hajlamot és akadályozhatják a stabil véralvadék kialakulását a sérült felszínen. Ilyenkor a paracetamol alapú fájdalomcsillapítás az előnyben részesített opció.

Táplálkozás és hosszú távú egészségmegőrzés

Bár a lép közvetlenül nem vesz részt az emésztésben, eltávolítása után a vérlemezkék száma gyakran megemelkedik (trombocitózis), mivel a lép már nem látja el a "lebontó" funkcióját. Ez növelheti a trombózisveszélyt az első hetekben. A megfelelő hidratáció és a rostdús táplálkozás segít a keringés fenntartásában és a székrekedés elkerülésében (ami a hasűri nyomás miatt fontos).

Összegezve

A léprepedés nem csupán egy baleseti sebészeti kórkép, hanem egy olyan állapot, amely hosszú távú tudatosságot igényel. Legyen szó a biztonsági öv helyes használatáról az autóban (ami megvédi a bal felső hastájékot az ütéstől), vagy a védőoltások precíz beadatásáról egy műtét után, az Ön együttműködése az orvosi csapattal életmentő.

thought Orvos újságíróként tapasztalom, hogy a lépsérüléssel kapcsolatban sok a bizonytalanság, hiszen egy kívülről nem látható, „néma” szervről van szó. Az alábbiakban a páciensek által leggyakrabban feltett kérdéseket válaszolom meg a legfrissebb orvosi irányelvek alapján.

Gyakori kérdések a léprepedésről

Tényleg megrepedhet a lépem egy egyszerű ütéstől is?

Igen, de ez nagyban függ a lép aktuális állapotától. Egészséges embernél jelentős erőhatás (autóbaleset, magasból esés) kell hozzá. Azonban bizonyos betegségek, például a mononucleosis infectiosa idején a lép megduzzad és a tokja megfeszül.

Minden léprepedést meg kell operálni?

Nem. A modern traumatológia egyik legnagyobb változása, hogy ha a beteg keringése stabil (nem esik a vérnyomása, nem túl szapora a pulzusa), akkor a nem-operatív kezelést (NOM) részesítjük előnyben. A lépsérültek jelentős része műtét nélkül, szigorú megfigyelés mellett is meggyógyul, mivel a lép képes a regenerációra.

Lehet teljes életet élni lép nélkül?

Igen, a lép nem létfontosságú szerv abban az értelemben, mint a szív vagy a máj, de hiánya fokozott odafigyelést igényel. Mivel a lép a vér „szűrője” és az immunrendszer része, eltávolítása után a szervezet védtelenebbé válik bizonyos baktériumokkal szemben. A szakmai irányelvek hangsúlyozzák a védőoltások (pneumococcus, meningococcus, Haemophilus influenzae) és az évenkénti influenza elleni oltás fontosságát.

Mit jelent a 'kétszakaszos' léprepedés?

Ez a legveszélyesebb forgatókönyv. Ilyenkor az ütés után csak a szerv állománya vérzik, de a külső tok (kapszula) még ép marad, így a vér a tok alatt gyűlik össze (szubkapszuláris hematóma). A beteg ilyenkor tünetmentes lehet, majd napokkal vagy akár hetekkel később a tok hirtelen átszakad, és masszív belső vérzés alakul ki. Ezt hívják Baudet-intervallumnak.

Mikor sportolhatok újra a sérülés után?

Ez a kérdés kritikus a rehabilitáció szempontjából. A szakmai konszenzus szerint:

• Könnyű séta: szinte azonnal javasolt a trombózis megelőzésére.
• Intenzív edzés: általában 6 hét után, sikeres kontrollvizsgálatot követően.
• Kontakt sportok (foci, küzdősportok): minimum 3 hónap várakozás javasolt. A túl korai terhelés a gyógyuló hetszövet felszakadásához vezethet.

Veszélyes-e a repülés lépsérülés után?

Kezelt vagy gyógyuló lépsérülés esetén a repülés előtt mindenképpen konzultálnia kell orvosával. A repülőgép utasterében uralkodó alacsonyabb légnyomás miatt a bélgázok kitágulhatnak, ami megemeli a hasűri nyomást, és elméletileg feszítheti a sérült szervet. Bár a kockázat kicsi, stabilizálódott állapot előtt nem javasolt a légi utazás.

Felhasznált irodalom:

• Gerd Herold: Belgyógyászat
• Dr. Ferencz László: A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve;

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!