Csendes csontritkulás: hogyan előzhető meg ez a különös betegség?
A csontritkulás – vagyis az osteoporosis – évtizedeken át észrevétlenül dolgozik a szervezetben, majd egyetlen rossz mozdulat, egy banális esés után kiderül, hogy a csontok már nem elég erősek.
A csontok nem statikus pálcikák, hanem élő szövetek, amelyek egész életünkben folyamatosan átépülnek. Fiatal korban a csontképzés van túlsúlyban, harminc éves kor körül érjük el a csúcs csonttömeget, majd lassan megindul a leépülés. Ha a lebomlás túlságosan felgyorsul, és az újraépítés nem tud lépést tartani vele, kialakul a csontritkulás. Ezt sokáig nem vesszük észre, mert fájdalmat nem okoz, a csont szerkezeti gyengülése viszont előbb-utóbb töréshez vezet. Magyarországon minden harmadik nő és minden ötödik férfi érintett a 65 év feletti korosztályban. Nem ritka, hogy a diagnózis egy töréssel kezdődik: csípő-, csukló- vagy csigolyatöréssel, amelyek sokszor maradandó következményekkel járnak.
A diagnózis ma a csontsűrűségméréssel, a DEXA vizsgálattal történik, amely pontos képet ad arról, mennyire szilárdak a csontjai.
A betegség kialakulását több tényező befolyásolja
A nők menopauza után különösen veszélyeztetettek, hiszen az ösztrogén hirtelen csökkenése felgyorsítja a csontvesztést. Az életkor önmagában is jelentős rizikófaktor: minél idősebb valaki, annál nagyobb a törésveszély. A családi előzmények szintén számítanak, hiszen ha a szülőknél vagy nagyszülőknél csípőtörés fordult elő, az öröklött hajlam miatt az utódoknál is gyakoribb a betegség. Nem hanyagolhatjuk el az életmódot sem: a mozgásszegény életvitel, a dohányzás, az alkohol túlzott fogyasztása, valamint a kalciumban és D-vitaminban szegény étrend mind hozzájárulnak a csontok gyengüléséhez. Bizonyos betegségek – például a pajzsmirigy túlműködése, a reumás ízületi gyulladás vagy a krónikus vesebetegség – szintén fokozzák a kockázatot, ahogy egyes gyógyszerek, például a hosszú távon szedett szteroidok is.
Sokan úgy gondolják, a csontritkulás kizárólag női betegség, pedig a férfiak sem védettek. A legújabb nemzetközi ajánlások (ESCEO, 2024) hangsúlyozzák, hogy hetven év felett a férfiak esetében is indokolt a szűrés, és kezelésről is szó lehet, ha egyéb rizikófaktorok is fennállnak.
Az utóbbi években sokat fejlődött a kezelése
A gyógyszerek közül a legnagyobb áttörést az úgynevezett szekvenciális terápia hozta. Ennek lényege, hogy először egy csontépítő készítményt alkalmaznak, majd egy olyan szert, amely gátolja a csontlebontást. Egy 2025-ben publikált, több mint tizennégyezer beteg adatait feldolgozó elemzés igazolta, hogy ez a sorrend jelentősen javítja a csontsűrűséget, és csökkenti a törések előfordulását. Emellett új gyógyszerek is megjelentek, például az abaloparatid, amelyet az Egyesült Királyságban engedélyeztek magas kockázatú posztmenopauzás nők számára.
A táplálkozás szerepét sem lehet eléggé hangsúlyozni
A kalcium és a D-vitamin bevitele alapvető, de ma már tudjuk, hogy önmagában a kalciumtabletta nem csodaszer. A kutatások szerint a kalcium és a D-vitamin együtt hatásos igazán, különösen időskorban, amikor a bélből való felszívódás gyengébb, és a szervezet igénye megnő. Ennél is fontosabb azonban az étrend egészének mintázata. Egy 2025-ös tanulmány kimutatta, hogy azok, akik a mediterrán étrendhez hasonló, sok zöldséget, gyümölcsöt, halat és teljes értékű gabonát tartalmazó táplálkozást követnek, ritkábban szenvednek csontritkulástól, míg a feldolgozott élelmiszerekben gazdag étrend fokozza a veszélyt.
Érdekes új irányt mutatnak a bélflórával kapcsolatos vizsgálatok
Egy 2024-ben megjelent meta-analízis szerint a probiotikumok szedése javíthatja a csontsűrűséget, és kedvezően befolyásolhatja a csontanyagcsere folyamatait posztmenopauzás nőknél. Bár még korai lenne csodaszert látni bennük, ígéretes kiegészítést jelenthetnek a hagyományos terápiák mellett.
A diagnosztika is fejlődik
A jövőben nemcsak a csontsűrűségmérésre támaszkodhatunk majd: kutatók dolgoznak olyan mesterséges intelligencián alapuló modelleken, amelyek képesek lesznek pontosabban megjósolni, kinél a legnagyobb a törés kockázata, és ezt érthetően kommunikálni is tudják majd az orvos és a beteg felé.
A megelőzés azonban továbbra is a mindennapokban dől el. A rendszeres mozgás – akár tempós séta, futás, súlyzós edzés vagy jógagyakorlatok – erősíti a csontokat és az izmokat, amelyek védelmet nyújtanak az esésekkel szemben. Az étrend legyen kiegyensúlyozott, sok zöldséggel, gyümölccsel, fehérjével és teljes értékű gabonával, a kalcium- és D-vitamin-bevitelről pedig érdemes tudatosan gondoskodni. Nem szabad megfeledkezni a magnéziumról, a K-vitaminról és a megfelelő fehérjebevitelről sem. A dohányzás elhagyása, az alkohol mérséklése és a testsúly kordában tartása mind hozzájárulnak a csontok egészségéhez.
És végül, de nem utolsósorban: az esések megelőzése kulcsfontosságú
Egy rosszul elhelyezett szőnyeg, egy rossz cipő, vagy a gyenge egyensúly gyakran vezet törésekhez. A környezet biztonságossá tétele és az egyensúlyt fejlesztő mozgásformák gyakorlása életmentő jelentőségű lehet.
A csontritkulás tehát valóban “csendes” betegség, de korántsem elkerülhetetlen. A genetikai hajlamon nem tudunk változtatni, de az életmódon, a táplálkozáson és a rendszeres szűréseken keresztül nagyon sokat tehetünk ellene. A legfontosabb üzenet: ne várja meg az első törést. Ha Ön 65 év feletti nő, vagy 70 év feletti férfi, illetve ha a családban előfordult csípőtörés, beszéljen orvosával a szűrésről. A csontritkulás kezelhető, de csak akkor, ha időben felismerjük.
Ezek a csontritkulás első, korai tünetei - egyéb betegségek panaszaként is jelentkezhetnek
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
