Poszttraumás stressz zavar (PTSD) tünetei, vizsgálata és kezelése

Poszttraumás stressz zavarok a súlyos testi és lelki megrázkódtatások, fizikai és pszichés traumák hatására kialakult szorongásos kórképek.

Jellemző, hogy a traumára az egyén intenzív félelemmel, tehetetlenséggel reagált, és a traumatikus eseményt ismételten, újra meg újra átéli, illetve kerüli a traumával összefüggő helyzeteket, emlékeket ébresztő tevékenységeket.

Gyakori kísérő tünetek az alvászavarok, melyhez tartós fáradtság, szorongás társul, a dühkitörések, érzelmi labilitás vagy irritabilitás, a koncentrációs nehézség, a felfokozott "vészjelzés-készség". A tünetek a beteg számára jelentős szenvedést okoznak. A poszttraumás stressz zavar diagnózisához a tünetek több mint egy hónapos fennállása szükséges. Előfordul, hogy a trauma után súlyos tünetek lépnek fel, melyek néhány hét alatt elmúlnak. Ebben az esetben akut stressz-reakcióról beszélhetünk. A PTSD gyakran csak több hét, vagy akár hónap után jelentkezik.

Bár az elmúlt századok során a poszttraumás szindrómák számos változatát írták le, a PTSD viszonylag új diagnózis, először 1980-ban kezdték el nemzetközileg használni.

Fontos, hogy a betegség nem az elszenvedett fizikai sérülések talaján, hanem a feldolgozatlan élmények miatt alakul ki. A beteg a trauma után azt újra meg újra átéli, rendszeresen azzal álmodik, csak arra tud gondolni. Fél, hogy a traumatizáló esemény ismét elő fog fordulni, és elkerüli azokat a helyzeteket, ahol az ismételt előfordulásra esélyt lát. Mindez mindennapjait jelentősen megváltoztatja.

A PTSD kialakulásával leggyakrabban összefüggést mutató traumatípusok az alábbiak: nemi erőszak, emberrablás és kínzás. Az ilyen extrém traumatikus események mellett gyakran a traumatikus események közé sorolnak olyan lelki vagy szociális eseményeket is, melyek nem járnak közvetlenül fizikális sérüléssel vagy fenyegetettséggel (pl.: válás, fontos vizsgán való megbukás).

A poszttraumás stressz zavar előfordulása

A PTSD nőkben kétszer olyan gyakran alakul ki, mint férfiakban. A PTSD-t a fejlett és fejletlen világban egyaránt leírták, háborús körülmények között és tömeges erőszak esetén, illetve békeidőben helyi véletlen traumák esetén is. Az USA-ban a PTSD előfordulási gyakorisága kb. 7-8%-os az átlagnépességben, háborús körülmények között ez a szám akár a 30%-ot is elérheti.

A poszttraumás stressz zavar okai

Fontos, hogy nem minden traumatikus eseményen átesett embernél alakul ki PTSD. A poszttraumás stressz szindróma kialakulására hajlamosíthat a kórtörténetben szereplő pszichiátriai megbetegedés, a trauma alatt elszenvedett testi sérülés, az esemény utáni támogatás hiánya, az esemény utáni további stresszforrások jelenléte. A PTSD kialakulásának valószínűségét csökkenthetik a támogató kapcsolatrendszer, megfelelő megküzdési stratégiák alkalmazása, illetve a traumahelyzetben végrehajtott cselekvéssorral kapcsolatos pozitív gondolatok.

Számos kutatás történt a PTSD-re hajlamosító tényezők feltárására. Egyesek a kórképre való hajlam hátterében genetikai tényezők szerepét emelik ki. A PTSD-ben szenvedők családjában más pszichiátriai betegségek előfordulása gyakori.

Veszély esetén a félelem természetes emberi válasz. A félelem testünket gyors válaszadásra készteti, hogy a veszéllyel megküzdjünk, vagy elmeneküljünk előle. A vészreakció egészséges reakció, mely a sérüléstől való védelmet szolgálja. Azonban PTSD-ben a normál reakció sérül vagy módosul, és a PTSD-ben szenvedő betegek a veszély elmúltával is félnek.

Megállapították, hogy PTSD esetén mind a hipofízis-hipotalamusz-mellékvese rendszer, mind a szimpatikus idegrendszer eltérései is kimutathatóak, melyhez hasonló eltéréseket trauma utáni "normális" distressz során nem írtak le.

A poszttraumás stressz zavar terápiája

A poszttraumás stressz zavar kezelésben a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelési módszereknek egyaránt szerepük van. Többféle pszichoterápiás módszer is használatos, többen a kognitív viselkedésterápia, a családterápia hatásosságát emelik ki. Hangulatjavítók használata segíthet a PTSD-ben jelenlévő tünetek csökkentésében.

Hasznos tudnivalók a poszttraumás stressz zavarokról

Komorbiditás: A PTSD gyakran társul más pszichiátriai megbetegedésekkel, mint a pánikzavar, a depresszió, a szerhasználat, alkoholdependencia. Öngyilkossági gondolatok is előfordulhatnak. Ilyen esetekben a társuló betegség kezelése is szükséges.

A poszttraumás stressz zavar tüneteinek felismerése gyakran nem egyszerű, mivel a panaszok sokszor fokozatosan, alattomosan épülnek fel, és a beteg hosszú ideig igyekszik azokat „normális reakciónak” tekinteni. Gyakori, hogy az érintettek saját magukat hibáztatják, gyengeségnek élik meg állapotukat, vagy attól tartanak, hogy környezetük nem értené meg őket. Ez jelentősen késleltetheti a segítségkérést, holott a korai felismerés és kezelés kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását.

A diagnózis felállítása minden esetben részletes pszichiátriai és pszichológiai vizsgálatot igényel

Ennek során az orvos feltérképezi a traumatizáló eseményt, a tünetek jellegét, időtartamát, valamint azt, hogy azok milyen mértékben befolyásolják a mindennapi életvitelt, a munkaképességet és a társas kapcsolatokat. Fontos elkülöníteni a PTSD-t más szorongásos zavaroktól, depressziótól vagy alkalmazkodási zavaroktól, mivel a tünetek részben átfedhetnek. A pontos diagnózis alapfeltétele a megfelelő kezelés megválasztásának.

Gyermek- és serdülőkorban a poszttraumás stressz zavar sokszor eltérő formában jelenik meg, mint felnőtteknél

A fiatalabb gyermekeknél gyakoriak a regresszív tünetek, például a korábban már meghaladott fejlődési szintek visszatérése, az éjszakai bepisilés, az elválási szorongás vagy a fokozott ragaszkodás. Serdülőknél gyakoribbak az impulzív viselkedésformák, a kockázatkeresés, az indulatkezelési nehézségek és a hangulati ingadozások. Ebben az életkorban különösen fontos a család bevonása a terápiába, valamint az iskolai környezet támogatása.

A betegség lefolyása egyénenként rendkívül változó

Kezelés nélkül a tünetek évekig fennmaradhatnak, hullámzó intenzitással, és jelentősen rontják az életminőséget. Egyeseknél a panaszok idővel enyhülnek, másoknál azonban krónikus formát ölthetnek, különösen akkor, ha ismételt traumák érik a beteget, vagy ha tartósan hiányzik a pszichoszociális támogatás. A PTSD nem csupán lelki szenvedést okoz, hanem hosszú távon testi egészségügyi problémák kialakulásához is hozzájárulhat, például szív- és érrendszeri betegségekhez, krónikus fájdalomszindrómákhoz vagy emésztőrendszeri panaszokhoz.

A pszichoterápiás kezelés során a cél nem a traumatikus emlékek „kitörlése”, hanem azok feldolgozása, integrálása az élettörténetbe. A terápiában a beteg fokozatosan megtanulja felismerni és szabályozni testi-lelki reakcióit, csökkenteni az elkerülő viselkedést, valamint újraépíteni a biztonságérzetét. A terápiás kapcsolat kiemelten fontos: a bizalom, az empátia és a kiszámíthatóság alapfeltétele annak, hogy a beteg képes legyen szembenézni a nehéz emlékekkel.

A gyógyszeres kezelés elsősorban a kísérő tünetek enyhítését szolgálja. A szorongás, az alvászavar, a hangulati labilitás vagy az ingerlékenység csökkentése hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg aktívabban részt tudjon venni a pszichoterápiában. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyszerek önmagukban ritkán elegendőek, és alkalmazásuk mindig egyéni mérlegelést igényel, rendszeres orvosi kontroll mellett.

A mindennapi életben az önsegítő stratégiák is jelentős szerepet kaphatnak a felépülés támogatásában. A rendszeres napirend kialakítása, a megfelelő alvás- és pihenési szokások, a testmozgás és a stresszkezelési technikák – például relaxációs gyakorlatok – segíthetnek a tünetek enyhítésében. A társas kapcsolatok ápolása, a támogató közeg keresése szintén védőfaktorként működik, még akkor is, ha az érintett kezdetben nehezen nyílik meg mások előtt.

Kiemelt jelentőségű a prevenció is, különösen olyan foglalkozások esetén, ahol a traumatizáló események kockázata magasabb, például egészségügyi dolgozók, mentősök, rendvédelmi szervek munkatársai vagy katonák körében. A megfelelő felkészítés, a pszichés támogatás, valamint a traumát követő korai intervenciók csökkenthetik a PTSD kialakulásának esélyét.

Összegezve

Összességében a poszttraumás stressz zavar súlyos, de kezelhető állapot. A legfontosabb üzenet az érintettek számára az, hogy panaszaik nem a személyes gyengeség jelei, hanem egy rendkívüli terhelésre adott emberi reakció következményei. Megfelelő szakmai segítséggel, idővel és támogatással a tünetek enyhíthetők, az életminőség javítható, és a trauma nem kell, hogy egész életre meghatározó teherré váljon.

Gyakori kérdések a PTSD-ről:

A PTSD okozhat disszociatív személyiségzavart?

A PTSD önmagában nem tekinthető a disszociatív identitászavar (korábban többszörös személyiségzavar) közvetlen okának. Mindkét állapot gyakran súlyos, hosszan tartó, főként gyermekkori traumákhoz kapcsolódik. A PTSD-ben előfordulhat disszociáció, például deperszonalizáció vagy derealizáció, de ez nem azonos az identitások elkülönülésével. A disszociatív identitászavar kialakulását a szakirodalom inkább nagyon korai, ismétlődő traumák és a megküzdési lehetőségek hiánya felől magyarázza.

Felhasznált irodalom:

• North, C.S., Suris, A.M., Davis, M., Smith, R.P.(2009): Toward validation of the diagnosis of posttraumatic stress disorder. American Journal of Psychiatry.166(1):34-41
• Tringer, L. (2005): A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó
• American Psychiatric Association (2004): A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai, Animula Kiadó
• Mental Health Information
• MedicineNet - Health and Medical Information Produced by Doctors

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!