Reiter szindróma tünetei, vizsgálata és kezelése

A Reiter szindróma húgycsőgyulladással, kötőhártyagyulladással, vagy bőrelvátozásokkal járó, az alsó végtag nagyízületeiben kialakuló ízületi megbetegedés, reaktív ízületi gyulladás.

A Reiter szindróma előfordulása

Gyakrabban férfiakban: 30 éves kortól 60 éves korig, nőkben 20 éves kortól 60 éves korig jelentkezik.

A Reiter szindróma okai

A Reiter syndromának két formája ismert,

1. 1 a nemi úton terjedő Chlamydia trachomatis fertőzés kapcsán,
2. 2 valamint vérhast (dizentériát, salmonellosis, shigellosis) követően kialakuló forma.

Az első típus főként szexuálisan aktív életkorban lévőkön fordul elő. A fertőzés azonban nem minden esetben okoz Reiter syndromát, feltehetően genetikai hajlamosító tényező is áll az immunpatomechanizmusú betegség háttérben.

A Reiter szindróma tünetei

A panaszok a nemi érintkezést követően, vagy bélfertőzés után, tipikusan 7-14 nappal kezdődnek. A húgycső vagy közvetlenül fertőződik, vagy egy bélfertőzésre reagálva gyullad be. Férfiakban ez a gyulladás közepes fájdalommal jár, és a hímvesszőből váladékozás, vagy a makk bőrén kiütés jelenik meg. A dülmirigy is fájdalmasan begyulladhat. Nőkben a nemiszervi és húgyúti tünetek enyhe hüvelyváladékozással vagy kellemetlen vizeléssel járnak.

Reiter szindróma tüneteként a kötőhártyagyulladás jelentkezik, ami viszketést vagy égő érzést, fokozott könnyezést okoz. Reiter szindrómában az ízületi fájdalom és gyulladás lehet enyhe vagy súlyos. Általában egyszerre több ízület nem szimmetrikusan gyulladt - különösen a térd, a lábujjak ízületei, és azok a helyek, ahol az inak a csontokhoz tapadnak, például a sarkaknál.

Apró, fájdalmatlan vagy kissé érzékeny sebek alakulnak ki a szájban. Időnként jellegzetes, kemény, megvastagodott foltokból álló bőrkiütések jelentkeznek, főként a tenyéren és a talpon. A kéz- és lábujjak körmei alatt sárga lerakódás figyelhető meg.

A Reiter szindróma lefolyása

A Reiter szindróma tünetei 3-4 hónap alatt a legtöbb esetben megszűnnek. A betegek felében azonban az ízületi gyulladás vagy egyéb tünetek több éven keresztül visszatérhetnek. Ha a betegség sokáig elhúzódik, vagy kiújul, a gerinc és az ízületek deformálódhatnak.

A Reiter szindróma diagnózisa

A Reiter szindróma diagnózisának megállapítása hosszabb ideig tarthat, mivel a tünetek nem egyszerre jelennek meg. Specifikus vizsgálat nincs.

A Reiter szindróma terápiája

A Reiter kór kezelésében egyrészről - ha chlamydia fertőzés okozza a húgycsőfolyamatot – antibiotikum jöhet szóba, amelyben a partnert is részesíteni kell. Az ízületi panaszok miatt nem szteroid gyulladásgátló adása, súlyos, elhúzódó esetben pedig citosztatikus kezelés válhat szükségessé.

A Reiter szindróma megelőzése

Állandó partnerrel, vagy óvszer használatával a nemi úton történő fertőzés, így a következményes Reiter kór elkerülhető.

További hasznos tudnivalók a Reiter-szindrómáról (reaktív arthritisről)

A Reiter-szindróma ma már egyre gyakrabban a reaktív arthritis gyűjtőnév alatt szerepel a szakirodalomban, mivel nem minden beteg esetében jelenik meg a klasszikus „hármas tünetegyüttes” (húgycsőgyulladás, kötőhártyagyulladás, ízületi gyulladás). A betegség lényege azonban változatlan: egy fertőzést követően, immunológiai mechanizmusok révén kialakuló gyulladásos ízületi kórkép, amely nem magának a kórokozónak a közvetlen jelenléte miatt alakul ki az ízületekben, hanem az immunrendszer „félreirányított” válasza következtében.

Mit jelent az, hogy reaktív ízületi gyulladás?

A „reaktív” kifejezés arra utal, hogy az ízületi gyulladás nem elsődleges ízületi fertőzés, hanem egy korábbi – jellemzően húgyúti vagy bélrendszeri – fertőzésre adott késleltetett válasz. A kiváltó baktériumok legtöbbször már nem mutathatók ki az ízületi folyadékból, mégis gyulladás alakul ki. Ez a jelenség jól illeszkedik az autoimmun betegségek körébe, ahol a szervezet védekező rendszere saját szövetei ellen fordul.

A Reiter-szindróma klasszikusan a szeronegatív spondylarthritisek csoportjába tartozik, ide sorolják például a Bechterew-kórt is. Közös jellemzőjük, hogy gyakran érintik a gerincet, az alsó végtag nagyízületeit, valamint az inak és csontok tapadási pontjait (entesiseket).

Genetikai hajlam és a HLA-B27 szerepe

A betegség kialakulásában fontos szerepet játszik a genetikai hajlam. A Reiter-szindrómában szenvedők jelentős részénél kimutatható a HLA-B27 nevű genetikai marker. Ez nem jelenti azt, hogy minden HLA-B27 pozitív személynél kialakul a betegség, és azt sem, hogy HLA-B27 negatív egyéneknél ne fordulhatna elő, de a jelenléte növeli a kockázatot és gyakran súlyosabb, elhúzódóbb lefolyással jár együtt.

A kutatások szerint a HLA-B27 módosíthatja az immunválaszt, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a fertőzést követően a gyulladás „önfenntartóvá” váljon. Ez magyarázatot adhat arra is, miért csak a fertőzöttek egy kisebb részénél alakul ki Reiter-szindróma.

Nem csak az ízületek érintettek

Bár a betegek többsége elsősorban az ízületi fájdalmak miatt fordul orvoshoz, fontos tudni, hogy a Reiter-szindróma valóban szisztémás betegség, azaz az egész szervezetet érintheti. A bőrtünetek – például a tenyéren és talpon megjelenő megvastagodott, pikkelyszerű elváltozások (keratoderma blennorrhagicum) – gyakran félrevezetők lehetnek, mert psoriasisra emlékeztetnek. A körömeltérések szintén hasonlóak lehetnek a pikkelysömörben látott elváltozásokhoz.

A szemészeti érintettség sem merül ki kizárólag kötőhártyagyulladásban. Egyes esetekben iritis vagy uveitis is kialakulhat, amely már komolyabb állapot, és tartós látásromláshoz vezethet, ha nem ismerik fel időben. Ezért minden szemfájdalommal, fényérzékenységgel vagy látásromlással járó tünet esetén haladéktalan szemészeti vizsgálat indokolt.

Krónikussá válhat a betegség?

A Reiter-szindróma lefolyása egyénenként rendkívül változó. Sok beteg valóban néhány hónap alatt teljesen panaszmentessé válik, másoknál azonban a tünetek hullámzó jelleggel visszatérnek. A krónikus forma kialakulásának esélye nagyobb HLA-B27 pozitivitás esetén, illetve akkor, ha a kezdeti gyulladás súlyos volt.

Krónikus esetekben az ízületi gyulladás tartós mozgáskorlátozottsághoz, izomsorvadáshoz, valamint az érintett ízületek szerkezeti károsodásához vezethet. A gerinc érintettsége – különösen a keresztcsont-csípőcsonti ízületek gyulladása – hosszú távon merevséget, fájdalmat és testtartás-változást okozhat.

A diagnózis kihívásai

A Reiter-szindróma diagnózisa azért nehéz, mert nincs egyetlen olyan laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálat, amely önmagában igazolná a betegséget. A kórisme alapja a tünetek időbeli lefolyása, a megelőző fertőzés igazolása, valamint más betegségek kizárása.

A laborvizsgálatok gyakran gyulladásos aktivitást mutatnak (emelkedett CRP, süllyedés), de ezek nem specifikusak. A Chlamydia fertőzés kimutatása húgyúti mintából vagy szerológiai vizsgálattal történhet, míg a bélfertőzések esetén a kórelőzmény és a korábbi székletvizsgálatok segíthetnek. Képalkotó eljárások – például ultrahang vagy MRI – az ízületi és entezis-gyulladás kimutatásában lehetnek hasznosak.

Kezelés: több pilléren nyugvó megközelítés

A Reiter-szindróma kezelése mindig egyénre szabott, és több tényezőtől függ: a kiváltó fertőzéstől, a tünetek súlyosságától, valamint attól, hogy akut vagy krónikus formáról van-e szó. Az antibiotikum-kezelés kizárólag a fennálló vagy igazolt bakteriális fertőzés megszüntetésére szolgál, magát az ízületi gyulladást nem mindig befolyásolja érdemben.

Az ízületi panaszok kezelésének alapját a nem szteroid gyulladáscsökkentők képezik. Amennyiben ezek nem elegendőek, helyi vagy szisztémás szteroidkezelés jöhet szóba. Hosszabb ideig fennálló, visszatérő esetekben betegségmódosító szerek (például sulfasalazin vagy methotrexat) alkalmazása is indokolt lehet, reumatológus szakorvos felügyelete mellett.

A gyógyszeres terápia mellett kiemelten fontos a gyógytorna és a rendszeres mozgás, amely segít megőrizni az ízületek mozgástartományát, csökkenti a merevséget és hozzájárul az életminőség javításához.

Életmód és hosszú távú kilátások

Bár a Reiter-szindróma nem minden esetben előzhető meg teljes mértékben, az életmódbeli tényezők jelentős szerepet játszanak a kiújulások megelőzésében és a tünetek enyhítésében. A biztonságos szexuális élet, a megfelelő higiénés szabályok betartása utazás során, valamint a fertőzések korai felismerése mind hozzájárulhatnak a kockázat csökkentéséhez.

A betegek többsége megfelelő kezeléssel teljes életet élhet, de fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés, különösen akkor, ha a tünetek visszatérnek vagy új szervi érintettség jelentkezik. A Reiter-szindróma jó példája annak, hogy egy „egyszerűnek tűnő” fertőzés milyen összetett, hosszú távú következményekkel járhat, ezért a panaszokat soha nem érdemes félvállról venni.

Gyakori kérdések a Reiter-szindrómáról (reaktív arthritisről)

Fertőző betegségnek számít a Reiter-szindróma?

Nem, maga a Reiter-szindróma nem fertőző. Az azt kiváltó húgyúti vagy bélrendszeri fertőzés azonban igen. A betegség lényege nem az, hogy a kórokozó az ízületekben jelen van, hanem az, hogy az immunrendszer a fertőzés után kóros gyulladásos reakciót indít el.

Minden Chlamydia-fertőzés Reiter-szindrómához vezet?

Nem. A Chlamydia trachomatis fertőzésen átesőknek csak kis hányadánál alakul ki reaktív ízületi gyulladás. Ehhez genetikai hajlam, elsősorban a HLA-B27 jelenléte is hozzájárulhat. Sok fertőzés teljesen tünetmentesen gyógyul, ízületi szövődmények nélkül.

Mennyi ideig tart a betegség?

A Reiter-szindróma lefolyása változó. Sok esetben 3–6 hónapon belül fokozatosan megszűnnek a tünetek. Ugyanakkor a betegek egy részénél a panaszok hullámzóan visszatérhetnek, vagy krónikussá válhatnak, akár évekig fennállva.

Visszatérhet a Reiter-szindróma?

Igen, előfordulhat. Különösen akkor nagyobb a kiújulás esélye, ha újabb fertőzés következik be, vagy ha a beteg HLA-B27 pozitív. A visszatérő tünetek nem feltétlenül ugyanolyan erősek, mint az első epizód során, de ismételt orvosi kivizsgálást igényelnek.

Mely ízületek érintettek leggyakrabban?

Legtöbbször az alsó végtag nagyízületei, különösen a térd, a boka és a lábujjak ízületei. Gyakori az inak csonttapadási pontjainak gyulladása is, például a saroknál. Előrehaladott vagy elhúzódó esetekben a gerinc és a keresztcsonti ízületek is érintettek lehetnek.

Maradandó károsodást okozhat a betegség?

A legtöbb beteg maradandó károsodás nélkül gyógyul. Hosszú ideig fennálló, kezeletlen vagy visszatérő esetekben azonban ízületi deformitások, mozgásbeszűkülés és krónikus fájdalom alakulhat ki. Ezért fontos a korai felismerés és a rendszeres reumatológiai kontroll.

Szükséges-e az antibiotikum-kezelés minden esetben?

Nem. Antibiotikum csak akkor indokolt, ha aktív bakteriális fertőzés – például Chlamydia – igazolható. Az ízületi gyulladás önmagában nem mindig reagál antibiotikumra, mivel immunológiai folyamat áll a hátterében. A kezelést mindig orvos határozza meg.

Sportolhat, mozoghat a beteg?

Igen, sőt, a megfelelő mozgás kifejezetten ajánlott. A gyulladásos időszakban kíméletes, ízületbarát mozgásformák – például gyógytorna, úszás – javasoltak. A teljes immobilizáció kerülendő, mert fokozza az ízületi merevséget és az izomgyengeséget.

Befolyásolja a betegség a termékenységet vagy a szexuális életet?

Közvetlenül nem. Az akut húgyúti tünetek átmenetileg kellemetlenséget okozhatnak, de megfelelő kezelés mellett nem maradandók. Fontos azonban, hogy Chlamydia-fertőzés esetén a partner kivizsgálása és kezelése is megtörténjen.

Mikor kell feltétlenül orvoshoz fordulni?

Ha fertőzést követően ízületi fájdalom, szemgyulladás, bőrkiütés vagy vizelési panasz jelentkezik, mindenképpen indokolt orvosi vizsgálat. Sürgős ellátás szükséges erős szemfájdalom, látásromlás, magas láz vagy hirtelen súlyos ízületi duzzanat esetén.

Felhasznált irodalom:

• Mayo Clinic – Reactive arthritis
• NHS – Reactive arthritis
• Versus Arthritis – Reactive arthritis
• Ajánlások a spondylarthritisek kezeléséről

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!