Spondilózis, spondilartrózis tünetei, vizsgálata és kezelése

A spondilózis ízületi porc degeneráció (artrózis) a gerinccsigolyák közötti kisízületekben.

A csigolyák közötti rés ezáltal beszűkül, ez mozgáskorlátozottságot és a gerincvelőből kilépő idegek összenyomását okozza. Az idegek károsodása izomsorvadáshoz, izomgyengeséghez, reflexkiesésekhez vezethet. Ritkábban maga a gerincvelő is sérül, ez változatos neurológiai tünetegyüttes kialakulását eredményezheti. Spondilózis jellemzően a nyaki és az ágyéki szakaszon alakul ki, ennek alapján beszélünk

1. 1 cervikális és
2. 2 lumbális spondilózisról.

Cervikális spondilózis során a csigolyacsontokon belül haladó verőerek (arteria vertebralis) összenyomódhatnak, ezáltal a nyakszirtlebeny, az agytörzs és a kisagy vérellátása is károsodhat. Lumbális spondilózis esetén a vegetatív idegek sérülése vizelet és/vagy széklet inkontinenciát is eredményezhet.

A spondilózis röntgenfelvételen típusos artrózis, csőrszerű kinövésekkel (oszteofiták), csontok megvastagodásával stb. (ld. artrózis).

A spondilózis előfordulása

60 éves korra csaknem mindenkinél láthatók spondilózisra utaló jelek a röntgenfelvételen. Ekkorra már a populáció negyedénél tapasztalhatóak tünetek is. Fiatal korban is előfordulhat.

A spondilózis okai

A spondilózis okai nem tisztázottak, vélhetően az esetek nagyobbik hányadában az életkorral járó folyamat. A gerincoszlop instabilitása, egyenetlen terhelése mellett már korán jelentkezik. Az egyenetlen terhelés oka lehet pl. csípőficam, a medence és alsó végtagok deformációi, lényegében bármilyen eredetű járáshiba. Gyakori bizonyos veleszületett gerincoszlop-betegségek (gerincferdülés, Scheuermann betegség) kapcsán is.

A spondilózis tünetei és lefolyása

Legjellemzőbb a nyaki vagy deréktáji fájdalom, mely mozgásra fokozódik (ellentétben a reumás jellegű gyulladással). Az érintett gerincszakasz mozgása beszűkül, a gerincoszlop elhajlik. Gyakori a gerincvelőből kilépő idegek kompressziója, mely súlyos váll-kar (cervikobrachiális szindróma), vagy az alsó végtagba sugárzó fájdalmat (isiász szindróma) vált ki. Az idegek sérülése érzészavarokat (érzéskiesés, vagy "hangyamászás" érzése, ún. paresztézia) okoz, legsúlyosabb esetben izomsorvadáshoz, bénuláshoz vezet.

A spondilózis diagnózisa

A diagnózisban ma is a hagyományos röntgenvizsgálaté a fő szerep. Az ízületi rések beszűkülése, az oszteofiták képződése, a gerincoszlop deformitásai alapján egyszerű röntgenfelvételen is könnyen azonosítható a betegség. Az idegek sérülései rutin neurológiai vizsgálattal, az izomsorvadás, ill. az izmok érintettsége elektromiográfia segítségével mérhető fel. Ritkán, pl. gerincvelő sérülés gyanúja esetén nagy felbontóképességű képalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazására is szükség lehet.

A spondilózis terápiája

A spondilózis nem gyógyítható. A kezelés célja az idegsérülések megelőzése, a fájdalom és mozgáskorlátozottság oldása.

Fájdalomcsillapításra elsőként nem szteroid gyulladásgátlókat szokás alkalmazni, központi idegrendszerre ható izomellazító gyógyszerekkel együtt. Erősebb fájdalmak esetén a félópiát (kodein, tramadol), esetleg ópiát fájdalomcsillapító (morfin és származékai) adására is szükség lehet.

A fizikoterápia célja az ízületi rések kitágítása, ezáltal az idegek nyomás alóli felszabadítása. Jó hatású az ún. súlyfürdő. A meleg víz ellazítja a feszes izmokat, a súlyok pedig segítenek az ízületi rések tágításában. Nyaki spondilózis esetén gyakran alkalmazzák a Glisson nyújtást. Ilyenkor az áll alá helyezett heveder tartja a fejet, segítvén az ízületi rések tágulását, miközben a test kellemes meleg vízben fürdik.

Az ízületek "helyretételében", a gerincoszlop stabilitásának megteremtésében a csontkovácsolás (kiropraktika) kiváló eredményeket hozhat.

A gyógytorna legfontosabb célja a gerincet megtámasztó hosszú hátizmok megerősítése, melyek így fontos szerepet kapnak a gerinc stabilitásának biztosításában.

Sajnos a tünetmentessé válás sohasem jelent gyógyulást, a fizikoterápiás beavatkozásokat rendszeres időközönként ismételni kell.

Izombénulás, érzéskiesés vagy konzervatív úton nem befolyásolható fájdalmak esetén ortopédiai műtétre lehet szükség. Ilyenkor a megfelelő csigolyaréseket fémlemezek beültetésével és/vagy az érintett ízületek elmerevítésével biztosítják.

A spondilózis megelőzése

A spondilózis megelőzésére szegényesek a lehetőségeink, annál is inkább, mert maga a betegség végsősoron az ember két lábra állására vezethető vissza. Minden esetre az olyan sporttevékenységek, melyek során az embernek nem kell saját súlyát tartania (leginkább az úszás, csekélyebb mértékben a kerékpározás vagy evezés) a hosszú hátizmok erősítésével és a csigolyák közötti ízületek kímélésével késleltethetik a folyamatot.

A fájdalomcsillapítók alkalmazása

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az International Association for the Study of the Pain (IASP) egyértelmű állásfoglalása szerint a fájdalommentes élet alapvető emberi jog. Amennyiben más fájdalomcsillapító nem hatásos, bármelyik orvos felírhat akár kábító fájdalomcsillapítót is (max. 10 napos kezelésre). A vényen fel kell tüntetni a "statim" ("sürgősséggel") jelzést és a receptet indigóval két példányban kell a patikába beadni. A kábítószerre való rászokás gyakori kifogása az orvosoknak, erre hivatkozva nem csillapítják kellő mértékben a fájdalmat. Ez ma már hazánkban is törvényellenes. Amennyiben pl. spondilózis miatt fájdalmai vannak és a hagyományos fájdalomcsillapítók ezt hatékonyan nem képesek szüntetni, Önnek is joga van kérni a legerősebb fájdalomcsillapítót, az orvosnak pedig kötelessége ezt felírni. Amennyiben ezt nem teszi meg, a területileg illetékes kórház betegjogi képviselőjéhez kell fordulni.

Mit lehet tenni az életminőség javítása érdekében?

A spondilózissal élők mindennapjait nemcsak a fájdalom, hanem a bizonytalanság is megnehezítheti: mikor romlik az állapot, mire kell odafigyelni, és mit tehet az ember saját maga a panaszok csökkentéséért? Bár a betegség valóban nem gyógyítható, a tapasztalatok és a szakirodalom egybehangzóan azt mutatják, hogy tudatos életmóddal és megfelelő kezelési stratégiával hosszú távon is fenntartható egy elfogadható életminőség.

A mindennapi életben különösen fontos a gerinc tehermentesítése

Ez nem feltétlenül jelent teljes kíméletet, sőt: a tartós mozdulatlanság kifejezetten ronthatja a tüneteket. A kulcs az egyenletes, kiszámítható terhelés. A hirtelen mozdulatok, az emelés közbeni csavarás, valamint a hosszan fenntartott kényszertartások – például monitor előtt ülve – fokozhatják a fájdalmat. Irodai munkát végzőknél gyakran tapasztalható, hogy a nyaki spondilózis tünetei a nap végére erősödnek, amit a helytelen monitor-magasság és a vállak tartós feszülése magyaráz.

Az alvás minősége szintén meghatározó tényező

A nem megfelelő matrac vagy párna a gerinc természetes görbületeinek megváltozásához vezethet, ami reggeli merevséget és fájdalmat okoz. Nyaki spondilózis esetén különösen lényeges, hogy a fej és a nyak alvás közben neutrális helyzetben maradjon, míg deréktáji érintettségnél a háton fekvés térd alá helyezett párnával, vagy az oldalfekvés enyhén felhúzott lábakkal sokaknál csökkenti a panaszokat.

Az életmódbeli tényezők közül a testsúly szerepe sem elhanyagolható

A túlsúly különösen az ágyéki gerincszakaszt terheli meg, gyorsítva a degeneratív folyamatokat. Már mérsékelt testsúlycsökkenés is érezhető javulást hozhat a fájdalom intenzitásában. Emellett a dohányzásról való leszokás is előnyös lehet, mivel a nikotin rontja a csontok és a porcok vérellátását, így közvetve hozzájárulhat a gerinc állapotának romlásához.

Sokan érdeklődnek az alternatív és kiegészítő terápiák iránt

Az akupunktúra, a masszázsterápia vagy a relaxációs technikák egyes betegeknél hatékonyan csökkenthetik a fájdalmat és az izomfeszülést, különösen akkor, ha a hagyományos kezelésekkel együtt alkalmazzák őket. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a módszerek nem helyettesítik az orvosi és gyógytornász által irányított kezelést, hanem annak kiegészítői lehetnek.

Mikor kell komolyabb szövődményekre gondolni?

Bár a spondilózis gyakran lassan, évek alatt romlik, bizonyos tünetek azonnali orvosi kivizsgálást igényelnek. Ilyen a hirtelen fellépő izomerő-csökkenés, a járásbizonytalanság, a kéz finommozgásainak romlása, illetve a vizelet- vagy székletürítés feletti kontroll elvesztése. Ezek a jelek arra utalhatnak, hogy az idegrendszeri érintettség súlyosbodott, és akár sürgős beavatkozásra is szükség lehet.

A spondilózis elkülönítése más gerincbetegségektől nem mindig egyszerű. A betegek gyakran összekeverik a porckorongsérvvel, amelynek tünetei valóban hasonlóak lehetnek. A különbség azonban lényeges: míg a porckorongsérv gyakran hirtelen alakul ki és heves fájdalommal jár, addig a spondilózis inkább fokozatos, krónikus lefolyású állapot. A két betegség ugyanakkor nem zárja ki egymást, és idősebb korban gyakran együtt is előfordulhatnak.

A prognózis egyénenként jelentősen eltér

Vannak, akiknél a röntgenen látványos elváltozások ellenére alig jelentkeznek tünetek, míg másoknál viszonylag enyhébb eltérések is komoly fájdalmat okoznak. Ez részben az idegrendszer érintettségének mértékével, részben az egyéni fájdalomérzékenységgel magyarázható. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a betegek, akik aktívan részt vesznek a saját kezelésükben – rendszeresen tornáznak, odafigyelnek a testtartásukra és időben fordulnak szakemberhez –, hosszabb távon jobb funkcionális állapotot tudnak megőrizni.

Összegezve

Összességében a spondilózis egy krónikus, de jól menedzselhető állapot. Bár a diagnózis sokakat megijeszt, fontos tudni, hogy megfelelő odafigyeléssel, rendszeres mozgással és személyre szabott terápiával a fájdalom jelentősen csökkenthető, és az önálló, aktív életvitel hosszú éveken át fenntartható. Az első lépés ehhez mindig az, hogy a beteg megértse saját állapotát – és ebben a tudásban rejlik a legtöbb lehetőség.

Gyakori kérdések a spondilózisról, spondilartrózisról

A spondilózis ugyanaz, mint a porckopás?

A spondilózis lényegében a gerinc kisízületeinek porckopásos, degeneratív elváltozása. A köznyelvben gyakran „gerincartrózisnak” is nevezik. Fontos különbség azonban, hogy itt nem egyetlen ízületről, hanem a gerinc teljes mechanikai rendszeréről van szó, amelyben az ízületek, a csigolyák, a szalagok és az idegek is érintettek lehetnek.

Időskori betegségnek számít a spondilózis?

Elsősorban igen, hiszen az életkor előrehaladtával szinte mindenkiben kialakulnak röntgenjelekkel kimutatható elváltozások. Ugyanakkor fiatalabb korban is megjelenhet, különösen tartáshibák, gerincferdülés, nagy fizikai terhelés vagy korábbi sérülések esetén. A tünetek súlyossága nem mindig áll arányban az életkorral.

Mindenkinél okoz fájdalmat, akinél spondilózist találnak?

Nem. Nagyon gyakori, hogy a képalkotó vizsgálatok jelentős eltéréseket mutatnak, miközben az érintettnek alig vannak panaszai. Máskor viszont viszonylag enyhe eltérések is komoly fájdalmat és idegi tüneteket okozhatnak. A fájdalom kialakulása nagyban függ az idegek érintettségétől és az izomfeszülés mértékétől.

A spondilózis visszafordítható?

Nem, a már kialakult degeneratív elváltozások nem fordíthatók vissza. Ugyanakkor a folyamat lassítható, a tünetek jelentősen csökkenthetők, és sok esetben hosszú időre tünetmentes állapot érhető el megfelelő kezeléssel és életmóddal.

Mozoghat-e, sportolhat-e spondilózis esetén?

Igen, sőt kifejezetten ajánlott a mozgás. A kulcs a megfelelően megválasztott terhelés. Az úszás, a gyógytorna, a vízi torna és az egyenletes mozgásformák általában kifejezetten jótékony hatásúak. A hirtelen rázkódással, ugrással vagy nagy súlyemeléssel járó sportok viszont ronthatják a tüneteket.

Mikor van szükség műtétre?

Műtét csak viszonylag ritkán indokolt. Akkor kerül szóba, ha súlyos idegi tünetek jelentkeznek, például izombénulás, tartós érzéskiesés, járászavar, illetve vizelet- vagy székletürítési problémák, vagy ha a fájdalom minden konzervatív kezelés ellenére elviselhetetlen marad.

A fájdalom az idő múlásával csak rosszabb lehet?

Nem feltétlenül. Bár a spondilózis előrehaladó folyamat, a fájdalom intenzitása hullámzó lehet. Sok betegnél hosszabb tünetmentes vagy enyhébb panaszokkal járó időszakok váltják egymást fellángolásokkal. A rendszeres kezelés és az aktív életmód jelentősen javíthatja a hosszú távú kilátásokat.

Segíthet-e a csontkovácsolás vagy manuálterápia?

Megfelelő szakember kezében bizonyos esetekben enyhítheti a fájdalmat és javíthatja a mozgástartományt. Fontos azonban, hogy súlyos idegi tünetek vagy instabil gerinc esetén ezek a módszerek nem minden esetben ajánlottak. Ilyenkor mindig orvosi vélemény szükséges.

Szabad-e tartósan fájdalomcsillapítót szedni?

A fájdalomcsillapítás fontos része a kezelésnek, de hosszú távon nem ez az egyetlen megoldás. A cél mindig az, hogy a gyógyszerek mellett fizikoterápia, gyógytorna és életmódbeli változtatások is segítsék az állapot javítását. Tartós, erős fájdalom esetén azonban a megfelelő fájdalomcsillapítás orvosi kötelesség.

Lehet teljes életet élni spondilózissal?

Igen. Bár a betegség krónikus, a legtöbb érintett megfelelő kezeléssel, odafigyeléssel és rendszeres mozgással aktív, önálló életet tud élni. A legfontosabb a korai felismerés, a tudatos életmód és az, hogy a panaszokat ne bagatellizálja el.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!