Veszettség: tünetei, vizsgálata és kezelési lehetőségei

Halálos kimenetelű vírusos idegrendszeri fertőzés, amelyet általában veszett állattal történt kontaktus okoz.

A veszettség előfordulása

Világszerte elterjedt vírus, amelynek vírusgazdái a vadon élő állatok (hazánkban főképp a rókák), amelyekről a veszettség általában a háziállatok közbeiktatásával terjed az emberre. A megfertőződött állat a tünetek megjelenése előtt 3-4 nappal már üríti a vírust.

A veszettség okai

Kiváltója a Lyssa vírus, amely harapással, esetenként a szem- illetve szájnyálkahártyán keresztül, kivételes esetekben a légutakon át jut be az emberbe. A vírusok a bejutás helyén (elsősorban az izomsejtekben) szaporodnak, majd az érzőidegeken keresztül jutnak el 48-72 óra alatt a hátsó gyöki dúcba, ahonnan az idegrostokon keresztül vándorolnak fel a központi idegrendszerbe. Ezt követően a perifériás idegeken át áramlik ki az idegrendszerből, és jelenik meg nagy mennyiségben az egyes szervekben és a nyálban.

A veszettség tünetei, lefolyása

A fertőzésnek két fő típusa ismert – 80%-ban az úgynevezett dühöngő veszettség alakul ki, míg 20%-ban a bénulásos veszettség jelenik meg. Előbbire jellemző a nyugtalan, szorongó beteg, akinél a levertség váltakozik a képzelgéssel, félrebeszéléssel (delírium) és simaizom-görcsökkel. Jellegzetes tünet a víziszony: szájzár, valamint garat- és gégegörcs jelentkezik már a víz megpillantásakor is, a beteg még a saját nyálát sem képes lenyelni.

Az utóbbi (bénulásos) formában felszálló jellegű, petyhüdt izombénulás a jellemző tünet, amely mellé az elmeállapot fokozatos romlása társul, majd a beteg kómába esik, végül pedig meghal. Legkésőbb 10 héttel a fertőzés megjelenését követően mindkét formánál beáll a halál.

A veszettség diagnózisa

A szokatlanul gyorsan kifejlődő pszichiátriai tünetek alapján felmerül a betegség gyanúja, pontos diagnózis bőr-, és nyálkahártyaminta antigénspecifikus immunofluoreszcens vizsgálatával nyerhető.

A veszettség terápiája

A már kialakult betegség gyógyíthatatlan, kimenetele 100%-ban halálos.

A veszettség megelőzése

A vadon élő, valamint a háziállatok állatok oltása, illetve a fertőzésnek kitett személy kezelése veszettség elleni immunglobulinnal (RIG), valamint aktív immunizálás betegségspecifikus oltóanyaggal. Amennyiben a beteg korábban már kapott oltást, akkor csak aktív emlékeztető oltás szükséges 1-4 alkalommal (az oltás óta eltelt idő függvényében).

Fontos tudnivalók a veszettségről

A veszettségről fontos tudni, hogy az emberiség egyik legrégebben ismert, ugyanakkor napjainkban is rendkívül veszélyes fertőző betegsége. Már az ókori források is említést tesznek a harapás után fellépő, megmagyarázhatatlan dührohamokról és görcsös állapotokról, amelyeket később a tudomány a veszettséghez kötött. A betegség ma is világszerte körülbelül 59 ezer ember halálát okozza évente, elsősorban Ázsiában és Afrikában, ahol a kutyák széles körű vakcinálása még nem megoldott.

A fertőzés terjedése és kockázati tényezők

Az emberi fertőzés leggyakrabban állatharapás következménye. Bár hazánkban a kötelező rókaoltások miatt a vadon élő állatok körében ritkábban fordul elő a betegség, a kóbor kutyák és macskák továbbra is kockázatot jelenthetnek. Külföldre utazva pedig fokozott figyelemmel kell lenni, mert például Indiában, Bangladesben, vagy éppen Tanzániában a veszett kutyák harapása az egyik leggyakoribb fertőzési forrás. A turisták gyakran nem is sejtik, hogy egy barátságosnak tűnő kóbor kutya vagy majom közeledése veszélyt rejthet.

Nemcsak harapás, hanem karmolás is okozhat fertőzést, különösen akkor, ha a seb nyálkával érintkezik. A légutakon keresztül való fertőződés extrém ritka, de dokumentáltak már olyan eseteket, amikor denevérek nagy kolóniájában fordult elő a vírus belégzés útján.

A lappangási idő

Érdekesség, hogy a veszettség lappangási ideje változó: általában 1–3 hónap, de előfordultak néhány napos, illetve több mint egyéves lappangási esetek is. A fertőzés helye nagyban befolyásolja a kórlefolyást. Ha a harapás a fejhez közel történik, a vírus rövidebb utat tesz meg az idegpályákon, így hamarabb jelentkeznek a tünetek. Ha viszont a lábon vagy kézen van a sérülés, hosszabb ideig tarthat a tünetek megjelenése.

A betegség tünetei részletesebben

A prodromális, vagyis bevezető szakaszban a beteg influenzaszerű panaszokat észlel: hőemelkedést, fejfájást, levertséget, étvágytalanságot. Jellemző lehet a harapás helyén kialakuló bizsergés, zsibbadás, égő érzés, amely intő jel. Ezután következik a neurológiai szakasz, amelyben a központi idegrendszeri tünetek kerülnek előtérbe. A klasszikus, „dühöngő” veszettségben a beteg fékezhetetlenné válik, rohamszerű izgatottság, hallucinációk, görcsös nyelési és légzési zavarok lépnek fel. A víziszony (hidrofóbia) valójában nem a víztől való pszichés félelem, hanem a garatizmok görcse, amely már a víz látványára reflexesen előidézi a rohamot.

A bénulásos formában a tünetek kevésbé látványosak, sokszor gyermekbénuláshoz vagy Guillain–Barré-szindrómához hasonlítanak. Ez az úgynevezett „csendes veszettség” gyakran nehezíti a diagnózist, de végül ugyanúgy halálhoz vezet.

A diagnózis nehézségei

A veszettség klinikai diagnózisa sokszor már a kórtörténetből is sejthető, ha például korábbi állatharapásról van szó. Ugyanakkor a biztos laboratóriumi megerősítés speciális technológiát igényel. A bőrből vagy nyálból vett minták immunfluoreszcens vizsgálata, illetve PCR-alapú módszerek segítségével a vírus örökítőanyaga kimutatható. Halál után az agyszövet vizsgálata igazolja egyértelműen a betegséget, a jellegzetes úgynevezett Negri-testekkel, amelyek a vírus jelenlétére utaló zárványtestek az idegsejtekben.

Terápia és túlélési esélyek

Amint a tünetek kialakulnak, a betegség gyógyíthatatlan. Ez teszi a veszettséget egyedülállóan félelmetessé a vírusos betegségek között. Az irodalomban mindössze néhány olyan esetet tartanak számon, amikor a beteg intenzív kezeléssel – például a híres „Milwaukee-protokoll” alkalmazásával – túlélte a fertőzést. Ezek azonban ritkaságszámba mennek, és sokszor maradandó neurológiai károsodással végződnek. Ezért a hangsúly egyértelműen a megelőzésen van.

A posztexpozíciós profilaxis szerepe

Ha valakit harapás vagy karmolás ér, azonnali sebellátás szükséges. A seb alapos, szappanos vízzel történő, bő folyadékos lemosása bizonyítottan csökkenti a vírus bejutását. Ezt követi a veszettség elleni oltási sorozat, amely ma már korszerű, inaktivált vakcinákkal történik, és rendkívül hatékony. Súlyosabb esetben – például mély harapásnál, fej vagy kéz érintettségénél – immunglobulin beadása is szükséges, amely azonnali, passzív védelmet ad, míg a szervezet aktív immunválasza ki nem alakul.

Fontos hangsúlyozni: még ha a harapás elsőre jelentéktelennek tűnik is, a veszettség kockázatát soha nem szabad félvállról venni. Az oltási sorozat időben megkezdve 100%-ban megelőzi a betegség kialakulását.

Állat-egészségügyi vonatkozások

A veszettség visszaszorítása nemcsak az emberek védelmét szolgálja, hanem az állatokét is. Hazánkban minden kutya kötelezően kap veszettség elleni oltást, amelyet évente ismételni kell. A rókák vakcinázása speciális csalétkek segítségével történik, amelyeket repülőgépről szórnak szét a vadonban. Ez a módszer Európában kiemelkedően sikeresnek bizonyult: több országban a veszettséget már teljesen felszámolták a vadállományban.

Utazók figyelmébe

A veszettség szempontjából veszélyes országokba utazóknak – például hosszabb ideig Indiában, Délkelet-Ázsiában, Afrikában tartózkodóknak – javasolt az előzetes, megelőző vakcináció. Ez nem váltja ki a posztexpozíciós oltást, de jelentősen leegyszerűsíti és biztonságosabbá teszi azt, ha mégis fertőzésveszély történne.

Társadalmi és egészségügyi üzenet

A veszettség legnagyobb tanulsága, hogy bár egy rendkívül halálos betegségről van szó, a tudomány és a szervezett közegészségügy eszközeivel teljes mértékben megelőzhető. Minden harapást komolyan kell venni, a háziállatok oltását pontosan be kell tartani, és a kóbor állatokkal való érintkezést kerülni kell. Az állatorvosok, orvosok és az utazók együttműködése az egyetlen biztos módja annak, hogy a veszettség ne legyen többé emberi tragédiák forrása.

Gyakori kérdések a veszettségről

Mennyire gyakori a veszettség világszerte?

Évente körülbelül 59 ezer ember hal meg veszettségben, elsősorban Ázsiában és Afrikában. Magyarországon a vadállatok (különösen a rókák) rendszeres vakcinázása miatt ritkán fordul elő, de a betegség még mindig potenciális veszélyt jelent.

Hogyan kaphatja el az ember a veszettséget?

Leggyakrabban harapás útján terjed, amikor a fertőzött állat nyála a sebbe jut. Előfordulhat azonban karmolás, nyálkahártya-kontaktus, sőt, nagyon ritkán belégzés útján is (pl. denevérkolóniákban).

Milyen állatok hordozhatják a vírust?

Hazánkban elsősorban a rókák és a kóbor kutyák jelenthetnek veszélyt, de világszerte a denevérek is jelentős vírushordozók. A fertőzés háziállatok közvetítésével is átterjedhet emberre.

Mennyi a lappangási idő?

Általában 1–3 hónap, de előfordulhat néhány napos vagy akár több mint egyéves késedelem is. Minél közelebb van a harapás a fejhez, annál gyorsabban jelenhetnek meg a tünetek.

Mik a veszettség első jelei?

A seb környékén bizsergés, zsibbadás, égő érzés, valamint influenzaszerű panaszok: láz, fejfájás, fáradtság. Később görcsök, nyelési nehézség, hallucinációk és nyugtalanság jelentkeznek.

Mi a különbség a dühöngő és a bénulásos veszettség között?

A dühöngő formában a beteg izgatott, hallucinál, görcsök és víziszony lép fel. A bénulásos formában csendesebb tünetek, fokozatos izombénulás és kóma alakul ki. Mindkét forma végzetes.

Gyógyítható-e a veszettség?

Ha a tünetek egyszer már kialakultak, a betegség gyógyíthatatlan és szinte mindig halálos. Ezért létfontosságú a mielőbbi megelőzés.

Mit kell tenni, ha egy állat megharapott vagy megkarmolt?

Azonnal alaposan mossa ki a sebet bő, szappanos vízzel, majd mielőbb forduljon orvoshoz. Az orvos dönt a veszettség elleni oltás, illetve immunglobulin beadásáról.

Mennyire hatékony a veszettség elleni oltás?

A korszerű vakcinák, időben beadva, 100%-ban megelőzik a betegség kialakulását. Ez igaz a posztexpozíciós (harapás utáni) oltásokra is, ha a kezelést a lehető leghamarabb megkezdik.

Van-e értelme előre beoltatni magunkat?

Igen, ha hosszabb ideig olyan országban tartózkodik, ahol a veszettség gyakori (például Ázsiában vagy Afrikában), ajánlott a megelőző vakcináció. Ez utazóknál különösen fontos lehet.

Kaphatnak veszettséget a beoltott háziállatok?

Ha az állat minden évben megkapja a kötelező oltást, a fertőzés esélye gyakorlatilag nulla. A rendszeres állatorvosi ellenőrzés és az oltások pontos betartása a legbiztosabb védelem.

Felhasznált irodalom:

• Szalka András, Timár László, Ludwig Endre, Mészner Zsófia: Infektológia

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!