Szárított ételek - egy ősi módszer újraéled

A Táplálkozási Akadémia hírlevele a szárított ételek felhasználásának lehetőségeiről szól: hogyan főzzünk gyorsan - finomat, az egészséggel összhangban?

Tudta-e, ...?

...hogy a szárítás a legősibb tartósítási eljárások közé tartozik?

...hogy a szárított zöldségeket, húsport, tejport már az ősmagyarok is ismerték?

...hogy nem minden tartósítási eljáráshoz szükséges tartósítószer használata?

...hogy vízelvonás hatására nem változik meg az élelmiszerek szerkezete, ezért víz hozzáadásával a szárított termékek az eredetit megközelítő állapotúra alakíthatók vissza?

...hogy a vákuumfagyasztott és fagyasztva szárított (liofilizált) élelmiszerek gyorsabban és tökéletesebben nedvesednek vissza, nem zsugorodnak, jobb az ízük, állaguk?

Mai rohanó világunkban gyakran előfordulhat, hogy gyorsan kell finom ételt készítenünk, és az asztalra tennünk vendégeink vagy családunk részére, miközben nem szeretnénk háttérbe szorítani az egészséges táplálkozás szempontjait. Ehhez szeretnénk némi segítséget nyújtani.

Mit érdemes tartanunk az éléskamránkban?

Előfordulhat, hogy nincs lehetőségünk friss alapanyagokat beszerezni. Ilyen esetekre célszerű az éléskamránkban kevésbé romlandó élelmiszereket tartani, így zöldségeket, gyümölcsöket (burgonyát, hagymát, sárgarépát, almát stb.), szárított zöldségeket, aszalt gyümölcsöket, befőtteket, sűrítményeket (például paradicsomlevet), mákot, diót és egyéb magvakat, szárazárukat (tésztát, cukrot, lisztet stb.), különféle növényi olajakat, valamint kényelmi termékeket.

Ez utóbbi alatt értjük az élelmiszeripar által előállított olyan előkészített, félkész és késztermékeket, amelyek a nyersanyagoknál nagyobb előkészítettségűek, felhasználásukkal nincs tisztítási veszteség, és lerövidíthető a sütésre-főzésre fordított idő. Ilyenek például a bontott szárnyasok, fűszerkeverékek, leves-, mártás-, és italporok, levesalapok, salátaöntetek, pudingporok, mélyhűtött készételek, stb.

Az idényszerűség fogalma az ételkészítéshez felhasznált nyersanyagok esetében az élelmiszeripar fejlődésének, és a széleskörű beszerzési lehetőségeknek köszönhetően egyre inkább veszít jelentőségéből. Már télen is rendelkezésünkre áll a legtöbb zöldség-, gyümölcsféle, akár gyorsfagyasztott, akár más tartósított formában.

Hogyan csinálták ősanyáink, ősapáink – történelmi példák:

Az őskori emberek számos tartósítási módszert ismertek, többek között a füstölést, szárítást. Vadászó-gyűjtögető őseink a különböző begyűjtött bogyókat szárítva könnyedén tudták tárolni. A napon szárítást számos kultúrában használták, ez az eljárás fűszernövények, bizonyos zöldségek és akár egyes halfajok esetén is alkalmazható volt.

Évszázadokon át, még nagymamáink idejében is többféle tartósítási eljárást alkalmaztak a háztartásokban. Például alma, szilva aszalását, gyümölcsökből szalicillel, cukorral tartósított befőttek készítését, zöldségekből paradicsomlevet, zöldbabot üvegbe eltéve és dunsztolva. Savanyúságokat is készítettek káposztából, uborkából. A tököt, uborkát oly módon is konzerválták, hogy alaposan lesózták, felhasználás előtt pedig kimosták belőle a sót. A húsokat is lesózták, majd kiakasztották szikkadni, végül felfüstölték. A kolbász- és szalámiféléket szintén füstöléssel tartósították.

Napjainkban azonban mindez már egyre kevésbé jellemző, így a vendéglátó egységekben, közétkeztetési konyhákon és a háztartásokban a saját készítésű tartósított élelmiszerek mellett/helyett gyakran találkozhatunk tartósított élelmiszeripari termékekkel.

A legalapvetőbb élelmiszeripari tartósítási eljárások:

1. Hőkezelés (hővel való tartósítás): pasztőrözés, ultrapasztőrözés
2. Vízelvonással történő tartósítás: szárítás, dehidrálás, liofilezés
3. Hideggel történő tartósítás: hűtés, gyorshűtés, fagyasztás, gyorsfagyasztás
4. Vegyszerekkel történő tartósítás: tartósítószerekkel (például sóval, nitritekkel), erjesztéssel
5. Sugárkezeléssel: ibolyántúli (UV) vagy ionizáló sugárzással
6. Vákuummal történő tartósítás
7. Gázokkal történő tartósítás
8. A szinte minden otthonban fellelhető aszalt gyümölcsök, zöldségek, fűszerek, és a kényelmi termékek nagy része szárítással készül, ezért írásunkban erről a tartósítási eljárásról szólunk bővebben.

A szárítás:

Vízelvonásos módszeren alapul, amelynek során az élelmiszernek a szabad víztartalma csökken. Ide tartozik az aszalás, a porlasztásos szárítás (tejpor), fagyasztva szárítás (liofilezés), valamint a sűrítés, amelyet többnyire együtt alkalmaznak adalékanyagok (pl. cukor, só) hozzáadásával történő tartósítással.

A nyers és tisztított zöldségek, gyümölcsök kíméletes szárítása olyan alapanyagot ad, amelyek kellő ideig tartó vízben áztatás után, az eredeti tisztított nyersanyaghoz hasonlóan felhasználhatók. Mivel a szárított élelmiszerek tömege kisebb a nyers példányokhoz képest, a mindennapi gyakorlatban segítséget nyújthat az alábbi táblázat a nyers zöldség 100 g-jának szárított készítménnyel történő helyettesíthetőségéről.

1. táblázat. 100 g friss tisztított zöldség hány g szárított termékkel helyettesíthető?

Szinte minden élelmiszert lehet szárítással tartósítani: zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket, húsokat, tejtermékeket. Mivel a szabad vizet eltávolítjuk, koncentráltabbá válik az élelmiszer, megnő az energia-, fehérje-, zsír-, szénhidráttartalma az azonos tömegű friss nyersanyaghoz képest.

2. táblázat. Nyers és aszalt gyümölcsök tápanyagtartalmának összehasonlítása

A különböző mikrotápanyagok eltérően érzékenyek a különböző környezeti hatásokra. Míg például a főzelékfélék és a gyümölcsök C-vitamin-vesztesége szárítás hatására a 70–90%-ot is elérheti, addig az ásványianyag-csökkenés csupán 5–20% körüli.

3. táblázat. Nyers és szárított sárgarépa ásványianyag-tartalmának összehasonlítása

4. táblázat. Nyers és szárított sárgarépa vitamintartalmának összehasonlítása

Néhány tipp...

Ha nyáron vagy ősszel szeretnénk nagyobb mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget a téli hónapokra megőrizni, de nincs elég hely az éléskamrában vagy hűtőben, akkor saját magunk is száríthatunk:

-Gombát: a mosatlan gombát drótrácsra helyezzük, és meleg, jól szellőző helyen 1-2 napig szárítjuk, időnként megforgatjuk. Ha kiszáradt, légmentesen záródó dobozba rakjuk, így akár 1 évig is eltarthatjuk.

-Paradicsomot: a paradicsomot hosszában kettévágjuk, eltávolítjuk a magját és zöld csumáját, enyhén megsózzuk, és vágott felületével lefelé rácsra helyezzük, 30 percig így csöpögtetjük. A sütőt a legalacsonyabb fokozatra állítjuk, és 10-12 óráig szárítjuk, amíg ráncos és bőrszerű nem lesz. Légmentesen záródó dobozban 6 hónapig áll el.

-Gyümölcsöt: az előkészített gyümölcsöt a sütőbe rakjuk, amit a legkisebb fokozatra állítunk. A sütő ajtaját kissé nyitva hagyjuk, és a gyümölcsszeleteket 6-8 órán keresztül szárítjuk. A kihűtött gyümölcsöket dobozba rakjuk, kissé letakarjuk, naponként összerázzuk. Egy hét elteltével légmentesen záródó dobozba zárjuk, és így 12 hónapig tarthatjuk el.

Mit nézzünk a kényelmi termék élelmiszercímkéjén?

-Az élelmiszerek címkéin feltüntetett adatok segítséget adhatnak az egészséges táplálkozáshoz. Fontos, hogy figyelmesen olvassuk el a címkét, hogy megismerjük az élelmiszerek összetételét, beltartalmi értékeit.

-Az összetevők mennyiségileg csökkenő sorrendben találhatók meg az élelmiszercímkén, és a felirat alapján tudomást szerezhetünk a termékben lévő adalékanyagokról is. Mindkettő fontos azok számára, akik valamilyen étel- vagy adalékanyag-allergiában szenvednek, mert így elkerülhetik az allergént tartalmazó táplálékokat.

-Az érvényben lévő jogszabály előírásai alapján kötelező jellegű a következő allergiát kiváltó élelmiszer-összetevők feltüntetése: glutént tartalmazó gabonafélék, rákfélék, tojás, hal, halfélék, földimogyoró, szója, tej, tejtermékek (beleértve tejcukrot is), diófélék (csonthéjasok), zeller, mustár, szezámmag, kén-dioxid (szulfitok), csillagfürt, puhatestűek.

Ezen kívül természetesen gondosan meg kell nézni az adagolási útmutatót, az elkészítésre vonatkozó leírást, valamint a fogyaszthatósági, eltarthatósági időt, és csak azon belül, megfelelően tárolt élelmiszert szabad elfogyasztani.

Felhasznált irodalom:

Directive 2003/89/EC of the European Parliament and of the Council of 10 November 2003

Biró Gy., Lindner K.: Tápanyagtáblázat, Medicina, Budapest, 1995.

Rodler Imre: Új tápanyagtáblázat, Medicina, Budapest, 2005.

Paul Freedman: Étvágy, az ízlés története, Jószöveg Kiadó, 2007

Vogronics Péterné: Élelmezés-Egészségtan II., SE EFK, 2003.

Varga Zsuzsa, Horváthné Mosonyi Magda: Élelmiszerismeret és - technológia I-II., SE-EFK, 2004.

Bencsik Klára, Gaálné Labáth Katalin: Szakácskönyv az egészségért, Rittler – Jajczay, 2000.

Szabó, Z., Csury I. és mtsai: Élelmiszer-ipari műveletek és gépek. Budapest: Mezőgazdasági, 1987.

Dióspatonyi, I.: A zöldség- és gyümölcsfeldolgozás technológiái. URL: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/food/technol/zoldseg/zoldseg.html#41

Simon, E.: Szárítás az élelmiszeriparban. Transpack, 11, 2006. URL: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/transpack/2006/11/20070205193123789000000700.html

A fagyasztva szárítás értékesebbé teszi a magas minőségű termékeket. Food Today, 07, 2009. URL: http://www.eufic.org/article/hu/elelmiszertechnologia/elelmiszer-feldolgozas/artid/Fagyasztva-szaritas-ertekesebbe-teszi-magas-minosegu-termekeket/

Antal, T.: Gyümölcs- és zöldségszárítmányok minőségét befolyásoló technikai jellemzők vizsgálata. Doktori értekezés. Debrecen: Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Mezőgazdaságtudományi Kar, Kerpely Kálmán Doktori Iskola, 2010. URL: http://dea.unideb.hu/dea/bitstream/2437/91578/8/ertekezes.pdf

Tóth Emese: Lépésről lépésre, sütés főzés nagykönvve, Kossuth, Hongkong, 2009.

40/2008 (IV.3.) FVM-SzMM rendelet 4. sz. melléklete

TÁPLÁLKOZÁSI AKADÉMIA hírlevél

kiadja: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége

szerkesztőbizottság:

Prof. Dr. Biró György

Antal Emese (MDOSZ elnök)

Bartha Kinga (dietetikus)

Szabó Ildikó (dietetikus)

lektorálta:

Prof. Dr. Biró György

Antal Emese (MDOSZ elnök)

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége

1092 Budapest, Ferenc krt. 2-4. 3/24.

Tel.: 06 1 269-2910

Fax: 06 1 210-9075

e-mail: mdosz@mdosz.hu