Tesztoszteron és az alvászavarok

#Alvászavar #diagnózis #férfi betegségek #idegrendszeri betegség
2010.05.21. Módosítva: 2015.11.04.

Alvászavarokat okozhat a csökkenő tesztoszteronszint a középkorú férfiaknál? 30 éves kortól kezdve a férfiak tesztoszteronszintje évente 1-2 százalékkal csökken, miközben 40 éves kortól kezdve az alvásminőség is romlik. A Montreali Egyetem Pszichológia Tanszékének kutatói szerint összefüggés van a kettő között.

Zoran Sekerovic doktorandusz az 50 év feletti férfiak körében fedezte fel a tesztoszteronszint és az alvásminőség – különösen a mélyalvás közötti kapcsolatot. Fiatal férfiaknál a mélyalvás az alvásidő 10-20 százalékát teszi ki, ez 50 éves korra ez 5-7 százalékra csökken, míg 60 év felett el is tűnhet. A vizsgálat nem talált összefüggést az alvás más szakaszai között.

A kutató ezt azzal magyarázza, hogy a húszas éveikben járó férfiaknál ez az összefüggés nem áll fenn, mivel agyi pályáik épek. "A kor előrehaladtával csökken az idegsejtek mennyisége és az agyi aktivitás szinkronizációja már nem tökéletes, ezért csökken a mélyalvás időtartama" – mondta el Sekerovic. "A mélyalvás nagyfokú szinkronizációt igényel, ezt az alacsony tesztoszteronszint rontja és éppen ez magyarázza azt, hogy a férfiak 20 százaléka nem képes a mélyalvásra."

Sekerovic szerint a csökkenő tesztoszteronszint befolyásolja az alvást és nem viszont, mint ahogyan korábbi tanulmányok állították, amelyek a tesztoszteronszint napi változásait mérték, ez pedig a reggeli órákban a legmagasabb.

A legfrissebb eredmények hatására kiújulhat a hormonterápia körülötti vita. "A mélyalvás hiánya súlyos probléma, mely tesztoszteronnal kezelhető, azonban a hormonterápiának számos mellékhatása lehet" – folytatta Sekerovic. "Éppen ezért nagyon fontos, hogy jobban megértsük a mélyalvás csökkenésének mechanizmusait."

(Kommentár: alvásfázisokról röviden. Emlősőkben -és madarakban is - az alvás két fő fázisra különíthető el, a REM (gyors szemmozgások) és a non-REM periódusokra. Mindkét fázisnak sajátos élettani, neurológiai és pszichológiai sajátságai vannak. A REM fázis az a teljes alvástartam mintegy 25%-ára jellemző, ez az álmodás fázisa egyben. Fokozódik az izmok elernyedt (tónustalan) állapota. A non-REM alvás tölti ki értelemszerűen a többi 3/4 részt, ez jellemzően további alfázisokra osztható, éppen az EEG-n látott hullámaktivitás alapján. (N1, N2, N3). E fázisokban relatíve kevés az álomlátás. Az optimális alvásmennyiség sok tényezőtől függ, igen változó, életkor- és munkafüggő, számít az ún. cirkadián (napi) ritmus, az agyi melatonin-hormonszint, stressztényezők, számos egyéb. A szerk, Dr. Székely G.)

Forrás: Medipress