Ezért kapták az idei orvosi Nobel-díjat - itt a válasz, miért nem pusztítja el az immunrendszer a szervezetet
Ezért járt pontosan az idei orvosi-élettani Nobel-díj.
Idén az orvostudományi Nobel-díjat olyan felfedezésekért ítélték oda, amelyek választ adnak arra a látszólag ellentmondásra: hogyan képes az immunrendszer hatékonyan lecsapni a betolakodókra, miközben nem rongálja meg a saját szervezetünket? A díjat három kutató – a japán Shimon Sakaguchi, valamint az amerikai Mary Brunkow és Fred Ramsdell – kapta meg.
- Felfedezéseik döntő fontosságúak voltak az immunrendszer működésének megértésében, és abban, hogy miért nem alakul ki mindannyiunknál súlyos autoimmun betegség. – Olle Kämpe, a Nobel-bizottság elnöke.
A díjjal járó 11 millió svéd korona (kb. 870 000 font) összegét egyenlően osztják meg a három tudós között.
Hogyan találták ki az immunrendszer „biztonsági őreit”?
Az immunrendszer sejtjei (különösen a T-limfociták) folyamatosan pásztázzák a szervezetet, és érzékelőik révén (ún. receptorok) próbálják felismerni a „külső” fenyegetéseket – legyenek azok új vírusok, baktériumok vagy más idegen anyagok. Ezek a receptorok rendkívül változatosan állnak össze – ez teszi lehetővé, hogy az immunrendszer óriási sokféleségű betolakodóval képes megbirkózni.
Ugyanakkor az evolúció törvénye szerint ez a véletlenszerű kombináció előidézheti azt a helyzetet is, hogy egyes fehérvérsejtek saját sejteket azonosítanak „ellenségként”. Már korábban is ismert volt, hogy az ilyen problémás sejtek egy része a csecsemőmirigyben (timuszban) elpusztul, miközben a sejtek „érnek”.
De a Nobel-díj indoklása alapján a kutatók egy további réteget tártak fel: azokat az immunsejteket, amelyek végigsétálnak a szervezetben, és felülírják, semlegesítik a testet veszélyeztető agresszív immunsejteket. Ezt a mechanizmust régóta csak feltételezték, de most világosan bizonyították.
Az ilyen sejtek neve reguláló T-sejtek (regulatory T cells, röviden Treg) — az immunrendszer „biztonsági őrei”.
Mire vezet ez vissza?
- A szabályozó T-sejtek feladata, hogy elnyomják azokat az immunválaszokat, amelyek tévesen saját szövetek ellen irányulnának — ha ez a folyamat megbomlik, kialakulnak az autoimmun betegségek (például 1-es típusú cukorbetegség, szklerózis multiplex, reumatoid artritisz).
- Ugyanakkor rákos elváltozások esetén ezek a sejtek olykor gátolják, hogy a szervezet saját immunsejtjei megtámadják a tumorsejteket — így a kutatások célja lehet csökkenteni a szabályozó T-sejtek számát a daganatoknál, és növelni azt autoimmun állapotokban.
- A kutatások egy másik lehetséges alkalmazása: a szabályozó T-sejtek segítségével csökkenteni lehet a kilökődés kockázatát szervátültetésnél.
Sakaguchi és az első kísérletek
Shimon Sakaguchi 1995-ben mutatta be először, hogy léteznek olyan T-sejtek, amelyek nem válaszkeltők, hanem éppen hogy fékentartók: az általa kimutatott sejtek elnyomták a saját immunrendszerünk támadásait.
Ő azt is tesztelte, hogy ha egy állatból eltávolítják a csecsemőmirigyet, autoimmun betegség alakul ki — és ha más egerekből származó immunsejteket juttatnak be, az betegség megelőzhető. Ezzel azt sugallta, hogy létezik egy olyan elnyomó mechanizmus, amely megkönnyíti az immunrendszer önkontrollját.
Brunkow, Ramsdell és a FOXP3 genetikája
Mary Brunkow és Fred Ramsdell egerek és emberek genetikai tanulmányai során azonosítottak egy olyan gént, amely kulcsszerepet játszik a Treg-sejtek működésében. Ezt a gént FOXP3-nak nevezték el.
Kimutatták, hogy ha ez a gén hibás, az immunrendszer elszabadulhat — például az örökletes IPEX (Immune dysregulation, Polyendocrinopathy, Enteropathy, X-linked) szindróma ezekhez köthető emberben is.
Sakaguchi később össze tudta kapcsolni a saját munkáját Brunkow és Ramsdell eredményeivel: a FOXP3 gén szabályozó szerepet tölt be azon T-sejtek kialakulásában és fenntartásában, melyeket ő korábban felfedezett.
Annette Dolphin professzor szerint munkájuk feltárta, miként uralják a Treg-sejtek az immunrendszert, és akadályozzák meg azt, hogy az támadja a test saját struktúráit.
Mit jelent ez a valóságban — milyen kezelési irányok következhetnek?
A Nobel-bizottság indoklása szerint ezek a felfedezések új alapokra helyezték a perifériás tolerancia (immune tolerance) kutatását, azaz azt a mechanizmust, amely az immunrendszer „kellő önmérsékletét” szabályozza - írja a NobelPrize.org.
Klinikai vizsgálatok már zajlanak annak kiderítésére, hogyan lehet befolyásolni a szabályozó T-sejtek számát vagy aktivitását különféle betegségeknél.
- Autoimmun betegségek esetén cél lehet a Treg-sejtek számának vagy hatékonyságának fokozása, hogy az immunrendszer visszafogottan viselkedjen.
- Rák elleni kezelésekben viszont éppen az ellenkező hatás a kívánatos: a Treg-sejtek számának csökkentése, hogy az immunrendszer jobban képes legyen felismerni és megtámadni a daganatos sejteket.
- Szervátültetésnél pedig a szabályozó sejtek „irányított növelése” segíthet csökkenteni a kilökődés esélyét.
Nem véletlenül fogalmazott így a Nobel-bizottság:
- A felfedezések új kutatási területek alapjait rakták le, és új kezelések fejlesztését ösztönözték, például a rák és az autoimmun betegségek kezelésére.
Így rejtőznek el a rákos sejtek az immunrendszerünk elől
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!