Ezért kapták az idei orvosi Nobel-díjat - itt a válasz, miért nem pusztítja el az immunrendszer a szervezetet

Ezért járt pontosan az idei orvosi-élettani Nobel-díj.

Idén az orvostudományi Nobel-díjat olyan felfedezésekért ítélték oda, amelyek választ adnak arra a látszólag ellentmondásra: hogyan képes az immunrendszer hatékonyan lecsapni a betolakodókra, miközben nem rongálja meg a saját szervezetünket? A díjat három kutató – a japán Shimon Sakaguchi, valamint az amerikai Mary Brunkow és Fred Ramsdell – kapta meg.

- Felfedezéseik döntő fontosságúak voltak az immunrendszer működésének megértésében, és abban, hogy miért nem alakul ki mindannyiunknál súlyos autoimmun betegség. – Olle Kämpe, a Nobel-bizottság elnöke.

A díjjal járó 11 millió svéd korona (kb. 870 000 font) összegét egyenlően osztják meg a három tudós között.

Hogyan találták ki az immunrendszer „biztonsági őreit”?

Az immunrendszer sejtjei (különösen a T-limfociták) folyamatosan pásztázzák a szervezetet, és érzékelőik révén (ún. receptorok) próbálják felismerni a „külső” fenyegetéseket – legyenek azok új vírusok, baktériumok vagy más idegen anyagok. Ezek a receptorok rendkívül változatosan állnak össze – ez teszi lehetővé, hogy az immunrendszer óriási sokféleségű betolakodóval képes megbirkózni.

Ugyanakkor az evolúció törvénye szerint ez a véletlenszerű kombináció előidézheti azt a helyzetet is, hogy egyes fehérvérsejtek saját sejteket azonosítanak „ellenségként”. Már korábban is ismert volt, hogy az ilyen problémás sejtek egy része a csecsemőmirigyben (timuszban) elpusztul, miközben a sejtek „érnek”.

De a Nobel-díj indoklása alapján a kutatók egy további réteget tártak fel: azokat az immunsejteket, amelyek végigsétálnak a szervezetben, és felülírják, semlegesítik a testet veszélyeztető agresszív immunsejteket. Ezt a mechanizmust régóta csak feltételezték, de most világosan bizonyították.

Az ilyen sejtek neve reguláló T-sejtek (regulatory T cells, röviden Treg) — az immunrendszer „biztonsági őrei”.

Mire vezet ez vissza?

• A szabályozó T-sejtek feladata, hogy elnyomják azokat az immunválaszokat, amelyek tévesen saját szövetek ellen irányulnának — ha ez a folyamat megbomlik, kialakulnak az autoimmun betegségek (például 1-es típusú cukorbetegség, szklerózis multiplex, reumatoid artritisz).
• Ugyanakkor rákos elváltozások esetén ezek a sejtek olykor gátolják, hogy a szervezet saját immunsejtjei megtámadják a tumorsejteket — így a kutatások célja lehet csökkenteni a szabályozó T-sejtek számát a daganatoknál, és növelni azt autoimmun állapotokban.
• A kutatások egy másik lehetséges alkalmazása: a szabályozó T-sejtek segítségével csökkenteni lehet a kilökődés kockázatát szervátültetésnél.

Sakaguchi és az első kísérletek

Shimon Sakaguchi 1995-ben mutatta be először, hogy léteznek olyan T-sejtek, amelyek nem válaszkeltők, hanem éppen hogy fékentartók: az általa kimutatott sejtek elnyomták a saját immunrendszerünk támadásait.

Ő azt is tesztelte, hogy ha egy állatból eltávolítják a csecsemőmirigyet, autoimmun betegség alakul ki — és ha más egerekből származó immunsejteket juttatnak be, az betegség megelőzhető. Ezzel azt sugallta, hogy létezik egy olyan elnyomó mechanizmus, amely megkönnyíti az immunrendszer önkontrollját.

Brunkow, Ramsdell és a FOXP3 genetikája

Mary Brunkow és Fred Ramsdell egerek és emberek genetikai tanulmányai során azonosítottak egy olyan gént, amely kulcsszerepet játszik a Treg-sejtek működésében. Ezt a gént FOXP3-nak nevezték el.

Kimutatták, hogy ha ez a gén hibás, az immunrendszer elszabadulhat — például az örökletes IPEX (Immune dysregulation, Polyendocrinopathy, Enteropathy, X-linked) szindróma ezekhez köthető emberben is.

Sakaguchi később össze tudta kapcsolni a saját munkáját Brunkow és Ramsdell eredményeivel: a FOXP3 gén szabályozó szerepet tölt be azon T-sejtek kialakulásában és fenntartásában, melyeket ő korábban felfedezett.

Annette Dolphin professzor szerint munkájuk feltárta, miként uralják a Treg-sejtek az immunrendszert, és akadályozzák meg azt, hogy az támadja a test saját struktúráit.

Mit jelent ez a valóságban — milyen kezelési irányok következhetnek?

A Nobel-bizottság indoklása szerint ezek a felfedezések új alapokra helyezték a perifériás tolerancia (immune tolerance) kutatását, azaz azt a mechanizmust, amely az immunrendszer „kellő önmérsékletét” szabályozza - írja a NobelPrize.org.

Klinikai vizsgálatok már zajlanak annak kiderítésére, hogyan lehet befolyásolni a szabályozó T-sejtek számát vagy aktivitását különféle betegségeknél.

• Autoimmun betegségek esetén cél lehet a Treg-sejtek számának vagy hatékonyságának fokozása, hogy az immunrendszer visszafogottan viselkedjen.
• Rák elleni kezelésekben viszont éppen az ellenkező hatás a kívánatos: a Treg-sejtek számának csökkentése, hogy az immunrendszer jobban képes legyen felismerni és megtámadni a daganatos sejteket.
• Szervátültetésnél pedig a szabályozó sejtek „irányított növelése” segíthet csökkenteni a kilökődés esélyét.

Nem véletlenül fogalmazott így a Nobel-bizottság:

- A felfedezések új kutatási területek alapjait rakták le, és új kezelések fejlesztését ösztönözték, például a rák és az autoimmun betegségek kezelésére.

Figyelmébe ajánljuk

Így rejtőznek el a rákos sejtek az immunrendszerünk elől

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!