7 hétköznapi gyógyszer, amivel nem árt óvatosnak lenni a gyógyszerész szerint

Sokan túlságosan alábecsülik egyes gyógyszeres kockázatait.

Egy tapasztalt gyógyszerész szerint emberek milliói élnek úgy, hogy napi szinten szednek olyan gyógyszereket, amelyekre lehet, már nincs is feltétlenül szükségük – vagy legalábbis jóval kevesebbet tudnak a kockázataikról, mint kellene. A mindennap felírt tabletták és krémek között több is van, amely hosszú távon komoly mellékhatásokat, sőt függőséget okozhat.

Deborah Grayson gyógyszerész szerint mindenki gyors megoldásokra vágyik, és ez oda vezetett, hogy minden eddiginél több recept és gyógyszer fogy, miközben a betegek sokszor magukra maradnak a hosszú távú következményekkel. Pedig nagyon fontos lenne, hogy mindig kérdezzen, mindig értse, miért szedi az adott gyógyszert, és rendszeresen vizsgáltassa felül a kezelését az orvosával!

- Az emberek megbíznak az orvosaikban, hogy a legjobb gyógyszert írják fel, de ritkán figyelmeztetik őket a káros mellékhatásokra – ezek a kockázatok gyakran az apró betűs részekben rejtőznek... – mondja.

- Minden gyógyszernek vannak kockázatai – mellékhatások, függőség, elvonási tünetek –, de a betegek és az orvosok gyakran csendben, kérdés nélkül elfogadják ezeket...Ez a vak függőség a gyógyszerektől egy ketyegő időzített bomba a közegészségügy számára.

Éppen ezért arra bátorítja a betegeket, hogy ne legyenek passzívak: kérdezzenek rá, valóban szükségük van-e még a gyógyszerre, és mérlegeljék orvosukkal közösen, vannak-e biztonságosabb alternatívák.

- Ha hónapok vagy évek óta szed egy gyógyszert, létfontosságú felülvizsgálni az előnyeit és a káros hatásait. Senkinek sem szabad a végtelenségig szedni bizonyos készítményeket világos terv nélkül– mondja Ms. Grayson, aki elárulta, melyik az a hét gyakori gyógyszercsoport, amelyeket ő maga rendkívül körültekintően kezelne. A szakember azonban hangsúlyozza: nem az a cél, hogy bárki önhatalmúlag abbahagyja a gyógyszereit, hanem az, hogy tudatosan, orvossal egyeztetve döntsön.

Kodein és más opiát tartalmú fájdalomcsillapítók

A kodein és más opioid fájdalomcsillapítók fontos gyógyszereknek számítanak a fájdalomcsillapításban. Ezekkel az a baj, hogy már néhány napos szedés is elindíthatja a függőség kialakulását.

- Az opiát tartalmú fájdalomcsillapítók mind morfinná alakulnak a szervezetben, és az opiátreceptorokra hatnak, hogy tompítsák a fájdalomreakciót... - mondja Grayson. - Minél több opiátot szed, annál több receptort alakít a szervezet, és annál több opiátra van szükség.

Hosszabb távon ezek a szerek nemcsak függőséget, hanem úgynevezett gyógyszer-túlhasználatból eredő fejfájást is okozhatnak – ilyenkor maga a fájdalomcsillapító tartja fenn a panaszokat, így a beteg ördögi körbe kerül, és folyamatos opiáthasználathoz vezet a helyzet.

Az elvonás pedig igen kellemetlen:

- Az opiát tartalmú fájdalomcsillapítók, például a kodein, a morfin és a tramadol elhagyása izzadást, székrekedést, hasmenést, izomfájdalmat, nyugtalanságot és szorongást okozhat. Különösen a tramadollal kapcsolatban írnak le az emberek néha olyan érzést, mintha apró pókok másznának a bőr alatt, és ezt tartják az egyik legnehezebben leszoktatható opiátnak.

Mit lehet tenni?

Ha Ön hónapok óta opioid tartalmú fájdalomcsillapítót szed, semmiképp ne hagyja abba hirtelen. Beszéljen orvosával a fokozatos, ellenőrzött csökkentésről, és keressen alternatív fájdalomkezelési módszereket (fizikoterápia, gyógytorna, nem-opioid fájdalomcsillapítók, életmódbeli változtatások).

Sztatinok – koleszterincsökkentés kétélű fegyverrel

A sztatinok az LDL-, vagyis a „rossz” koleszterinszint csökkentésére szolgálnak, és világszerte emberek milliói szedik őket nap mint nap. Különösen azoknál fontosak, akik már átestek szívinfarktuson vagy magas a kardiovaszkuláris kockázatuk.

Grayson azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindenkinél egyformán előnyös a szedésük, főleg megelőzésként, enyhébb kockázat mellett.

- A pusztán megelőző célú alkalmazás előnyeire vonatkozó bizonyítékok sokkal kevésbé meggyőzőek, különösen akkor, ha a koleszterinszint eleve nem magas. A nők esetében a védőhatás még kisebbnek tűnik, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyien szednek feleslegesen gyógyszert.

A legismertebb mellékhatás az izomfájdalom és a tartós fáradtság, de ennél súlyosabb gondok is előfordulhatnak:

• egyes vizsgálatok szerint növelhetik az újonnan kialakuló 2-es típusú cukorbetegség kockázatát,
• ritkán rabdomiolízist okozhatnak – az izomszövet súlyos, életveszélyes károsodását, amely veseelégtelenséghez vezethet,
• leírtak már velük kapcsolatos májgyulladást, illetve egyesek memóriaproblémákról, kognitív zavarokról számoltak be (ennek pontos gyakoriságát még vizsgálják).

- A széles körben elterjedt hiedelem ellenére a sztatinok nem okoznak függőséget – de ha egyszer felírják őket, sokan életük végéig szedik őket, egyszerűen azért, mert senki sem vizsgálja meg újra, hogy még mindig szükségük van-e rájuk. Azok számára, akik olyan gyógyszert szednek, amely kevés előnnyel, de jelentős mellékhatásokkal jár, ennek a figyelmetlenségnek valódi következményei vannak.”

Természetesen nem biztos, hogy mindenkinek abba kell hagynia a sztatint – de nem mindegy, ki, miért és meddig szedi.

Antidepresszánsok – amikor a tabletta marad, a kontroll eltűnik

Az antidepresszánsok felírása szinte minden országban robbanásszerűen megnőtt.

Ezek a gyógyszerek elengedhetetlenek lehetnek súlyos depresszióban vagy krízishelyzetben, de Grayson szerint gyakran alábecsülik a kockázataikat, különösen hosszú távú szedésnél.

- Széles körben elismert tény, hogy enyhe és közepes depresszió esetén a beszélgetős terápiák, beleértve a kognitív viselkedésterápiát (CBT), nagyon hatékonyak lehetnek a probléma támogatásában.

Ám sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos gyakran a gyógyszer felírása a legegyszerűbb megoldás, pedig több mellékhatással is számolni kell. Ilyen pl:

• hányinger, fejfájás, alvászavar
• hosszabb távon súlygyarapodás, cukorbetegség, gyomorvérzés kockázata
• szexuális zavarok (amelyek a gyógyszer elhagyása után is fennmaradhatnak)

A legnagyobb gond mégis az elvonás:

- Mivel sok antidepresszánsnak hosszú a felezési ideje, és hetekig is eltarthat, amíg kiürül a szervezetből, az emberek eleinte jól érezhetik magukat, de két-három hét után elvonási tünetek jelentkezhetnek – mondja Grayson.

A tünetek – szédülés, hányinger, „áramütésszerű” érzés a fejben, markáns szorongás, ingerlékenység, álmatlanság – sokszor a depresszió visszatérésének tűnnek, ezért a beteg és az orvos is könnyen félreérti a helyzetet.

- Ez hamis biztonságérzetbe ringathatja a betegeket, ami viszont ahhoz vezet, hogy hirtelen abbahagyják a gyógyszer szedését. A legrosszabb antidepresszánsok a paroxetin, a venlafaxin és a duloxetin.”

A legújabb ajánlások szerint a fokozatos leépítés a legbiztonságosabb:

- A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a hiperbolikus fokozatos leépítésnek nevezett folyamatot részesítik előnyben a gyógyszer fokozatos elhagyása érdekében, ahol a bevitt gyógyszer szintjét a jelenlegi adag 10-25%-ával csökkentik. Ez jelenleg a NICE által ajánlott megközelítés, és orvosi felügyelet mellett kell elvégezni.

Tehát fontos, ha antidepresszánst szed, soha ne álljon le vele hirtelen, és ne egyedül döntsön – beszéljen pszichiáterrel vagy háziorvossal a fokozatos, személyre szabott csökkentésről.

Gabapentin és pregabalin – idegfájdalom, nagy árat kérő megoldásokkal

A gabapentin és a pregabalin ma már az idegfájdalom és fibromyalgia első vonalbeli gyógyszerei közé tartoznak, ám nem árt óvatosnak lenni, hiszen súlyos álmosságot, egyensúly- és koordinációs problémákat, koncentrációs nehézségeket okozhatnak, a hosszabb távú hatások közé pedig a súlygyarapodás és a memóriazavarok tartoznak. Ezek a hatások gyakran annyira intenzívek az elején, hogy sok beteg abbahagyja, mielőtt bármilyen előnyt látna, mivel ez hetekig is eltarthat.

Ráadásul az elvonási tünetek listája is riasztó: izgatottság, szorongás, nyugtalanság, fáradtság, fényérzékenység, szédülés, akár szabálytalan szívverés.

- Nagyon fontos, hogy az adagot fokozatosan csökkentsük az idő múlásával, hogy csökkentsük a súlyos elvonási tünetek kockázatát.

A valóságban azonban sok beteget kevéssé támogatnak a leszokásban, és gyakran maguk próbálnak lavírozni a mellékhatások és az elvonás között – nem egyszer sikertelenül.

Szteroid krémek – amikor a bőr fellázad

A helyileg alkalmazott szteroid krémek ekcéma, pikkelysömör vagy más gyulladásos bőrbetegségek kezelésére nagyon hatékonyak, különösen fellángolások idején.

Grayson szerint azonban gyakori, hogy a páciensek túl hosszú ideig, kevés kontroll mellett használják ezeket.

- A szteroidokat gyakran sokkal hosszabb ideig használják, mint az ajánlott, mivel a betegeknek kevés vagy semmilyen nyomon követés nélkül írják fel őket.

Pedig hosszú távú használat esetén:

• elvékonyodhat, kiszáradhat a bőr
• sérülékenyebbé válik a fertőzésekkel szemben
• kialakulhat az úgynevezett helyi szteroidmegvonás (TSW) – amikor a krém csökkentése vagy elhagyása után a bőr extrém módon begyullad, vörös, égő, fájdalmas, száraz, és sokszor rosszabbul néz ki, mint az eredeti betegség.

- Az orvosok és gyógyszerészek jelentős szerepet játszhatnak a túlzott használat kockázatának csökkentésében azáltal, hogy elmagyarázzák ezt a betegeknek, és kiemelik a hidratáló bőrpuhító kezelések gyakori alkalmazásának szükségességét szteroid krémek használata esetén – mondja Grayson.

PPI-k – gyomorégés ellen, gyorsan

A protonpumpa-gátlók (PPI-k) ma az egyik leggyakrabban felírt gyógyszertípus a gyomorégés, reflux kezelésére.

A működésük lényege: drasztikusan csökkentik a gyomorsav-termelést. Rövid távon megkönnyebbülést adnak, hosszú távon viszont komoly árat kérhetnek.

Grayson szerint a gyomorsav létfontosságú az emésztésben és a tápanyagok felszívódásában, és ha azt tartósan blokkoljuk, a gyomor gyakorlatilag egy „komposztládává” válhat, ahol az étel nem bomlik le megfelelően.

Hosszútávú kockázatok:

• B12-vitamin- és magnéziumhiány
• ezek következményeként vérszegénység, memóriazavar, görcsrohamok, izomgörcsök,
• egyes vizsgálatok összefüggést találtak bizonyos daganatos betegségek,demencia,szívbetegség és csontritkulás fokozott kockázata
• a betegek több mint 25%-ánál nincs is egyértelműen dokumentált ok arra, miért is szedi a PPI-t.

A PPI elhagyása sem egyszerű, mivel a leszokás azonban kezdetben fokozhatja a reflux tüneteit, ami visszatérő gyomorégést eredményez, ami gyakran sokkal rosszabb, mint az eredeti tünetek, és néhány naptól több hónapig is eltarthat.

Grayson szerint jobb stratégia:

• stresszcsökkentés
• lassú, nyugodt étkezés, alapos rágás
• alkohol, koffein, csokoládé, borsmenta, paradicsom mérséklése vagy kerülése
• a PPI fokozatos, 3–4 hetenként csökkentett adagja
• átmenetileg alginát tartalmú készítmények használata a nyelőcső védelmére

Azonban fontos, hogy soha ne döntsön egyedül a PPI abbahagyásáról – mindig konzultáljon a háziorvosával, hogy az Ön esetében mi a biztonságos megoldás.

Hashajtók – gyors segítség, lassú csapda

A székrekedés nagyon gyakori panasz, amelyet gyakran gyógyszerek, alacsony rostbevitel, kevés folyadékfogyasztás és mozgásszegény életmód súlyosbít.

A stimuláns hashajtók valóban hatékonyak, és akár órákon belül eredményt hozhatnak – éppen ezért sokan hozzászoknak, majd el sem tudják képzelni az életüket nélkülük.

Grayson szerint míg a stimuláns hashajtók nagyon hatékonyak és órákon belül hatnak, a hosszú távú használatuk lustává teheti a bélműködést, és azt jelentheti, hogy nem tudja kinyitni a beleit, ami azt jelenti, hogy a betegek függővé válhatnak, és képtelenek lesznek nélkülük lenni.

Rövid távon gyomorgörcs, hasmenés, puffadás, hányinger jelentkezhet, hosszú távon pedig a bél saját működése is „ellustulhat”, így a szervezet már csak a hashajtóra támaszkodik.

Éppen ezért a stimuláns hashajtókat valójában csak rövid távon szabad használni, helyettük inkább az étrendre kell nagyobb hangsúlyt fektetni.

Figyelmébe ajánljuk

A gyógyszerész elárulja, hogy igaz-e az, hogy nem szabad gyógyszert tejjel bevenni

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!