Oxigén szokatlan úton: valódi orvosi áttörés lehet a japán „fenéklégzés”?
Nem, nem vicc. Valóban ígéretes módszer lehet.
Első hallásra inkább tréfának tűnik, mint komoly orvosi megoldásnak, mégis egyre több kutató figyelmét kelti fel az a különleges eljárás, amely a tüdőt teljesen megkerülve juttathat oxigént a szervezetbe. Japán és amerikai tudósok egy olyan technikát vizsgálnak, amelynek alapötlete a természetből származik – méghozzá nem is akárhonnan.
Mit tanulhatunk az állatvilágtól?
A természet már régóta kínál alternatív megoldásokat a légzésre. Egyes halfajok, például a csíkok, oxigénhiányos környezetben képesek levegőt nyelni, amely az emésztőrendszerükön keresztül jut a véráramba. Hasonló túlélési stratégiát figyeltek meg teknősöknél, tengeri uborkáknál, rovarlárváknál – sőt, bizonyos körülmények között még emlősöknél is.
Ez a megfigyelés adta az alapját annak az orvosi kérdésnek, amelyet a kutatók most embereknél is vizsgálni kezdtek: vajon lehetséges-e a bélrendszeren keresztül oxigént juttatni a vérkeringésbe, ha a tüdő nem képes ellátni a feladatát?
Mi az enterális lélegeztetés?
Az úgynevezett enterális lélegeztetés során egy oxigént hordozni képes folyadékot juttatnak a végbélbe egy speciális, síkosított csövön keresztül. Az elképzelés szerint az oxigén a bélfalon át felszívódva kerül a véráramba, megkerülve a sérült vagy gyulladt tüdőt. A módszer technikailag leginkább egy beöntéshez hasonlít, orvosi célja azonban jóval komolyabb.
Állatkísérletekben már korábban is biztató eredmények születtek: a beavatkozás képes volt csökkenteni a légzési elégtelenség következményeit, komoly szövődmények nélkül. Ez bátorította a kutatókat arra, hogy embereken is kipróbálják az eljárást.
Mit mutatott az első emberi vizsgálat?
Japánban 27 egészséges önkéntest vontak be az első klinikai vizsgálatba A résztvevők egy órán keresztül kaptak perfluorodekalin nevű folyadékot a végbélbe juttatva, különböző mennyiségekben. A Cell folyóiratban megjelent tanulmány szerint a többség végig tudta csinálni az eljárást, még akkor is, ha egyeseknél akár másfél liter folyadék alkalmazására is sor került.
A beszámolók szerint a leggyakoribb panasz a puffadás és az átmeneti kellemetlen érzés volt, súlyos mellékhatást azonban nem észleltek. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a fázisban a folyadékot még nem dúsították oxigénnel – a cél kizárólag az volt, hogy kiderüljön, mennyire biztonságos és tolerálható az eljárás.
- Ezek az első emberi adatok, és az eredmények kizárólag az eljárás biztonságosságának vizsgálatára korlátozódnak, nem pedig a hatékonyságára – hangsúlyozta a tanulmány egyik szerzője, Dr. Takanori Takebe.
Mi jöhet ezután?
A következő lépés már valódi oxigénszállításról szólhat. A kutatócsoport tervei szerint oxigéndús folyadékkal folytatják a vizsgálatokat, hogy kiderüljön, milyen mennyiség és milyen időtartam szükséges a véroxigénszint érdemi emeléséhez.
- Most, hogy láttuk, hogy az emberek jól tolerálják az eljárást, a következő feladat annak megítélése lesz, mennyire hatékony az oxigén véráramba juttatásában – tette hozzá Takebe.
Miért lehet ez életmentő?
Számos betegség – például súlyos tüdőgyulladás, gyulladásos légúti károsodás vagy trauma – akadályozhatja a tüdő oxigénfelvételét. Ilyen esetekben az orvosok jelenleg oxigénterápiát vagy gépi lélegeztetést alkalmaznak, ám ezek nem mindig elérhetők vagy elegendők.
A COVID–19 járvány idején világszerte szembesült az egészségügy azzal, milyen tragikus következményei lehetnek a lélegeztetőgépek hiányának.
- A járvány alatt sok beteg részben azért vesztette életét, mert nem állt rendelkezésre megfelelő légzéstámogatás – utalt erre korábban Takebe. Szerinte a bélrendszeren keresztüli oxigénbevitel egy napon fontos kiegészítő vagy alternatív megoldássá válhat.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
