Ezért kedvelik az emberek valószínűleg jobban, mint gondolná!
Az úgynevezett kedvelési szakadék fontos igazságot tár fel: folyamatosan alábecsüljük, hogy mások mennyire élvezik a társaságunkat.
Előfordult már Önnel, hogy egy beszélgetés után azon töprengett: „vajon nem mondtam-e valami butaságot”? Hogy túl közel hajolt, túl sokat beszélt, vagy éppen nem volt elég szellemes? Ha ismerősen hangzik ez a belső vívódás, megnyugodhat – nincs egyedül. Sőt, ez olyannyira gyakori, hogy a pszichológia már nevet is adott neki: „kedvelési szakadék”. Ez a jelenség azt mutatja meg, hogy rendszeresen alábecsüljük, mennyire kedvelnek bennünket mások.
A tudomány szerint vonzóbb, mint gondolná
Egy 2018-as tanulmány, amelyet a Cornell, a Harvard, a Yale és az Essexi Egyetem kutatói végeztek, azt vizsgálta, hogyan érzékelik egymást az idegenek az első találkozások során. A résztvevők beszélgettek egymással, majd értékelték, mennyire kedvelik a másikat – és mennyire érzik, hogy viszont is kedvelik őket. Az eredmény meglepő volt: szinte mindenki alábecsülte, mennyire pozitív benyomást tett.
Ez a hatás nem csupán laboratóriumi helyzetekben jelent meg. Ugyanez történt a kollégiumi szobákban, a munkahelyi beszélgetések során, sőt, kötetlen ismerkedésekben is. A kutatók szerint az emberek saját maguk legszigorúbb kritikusai, és ez különösen társas helyzetekben igaz. A legtöbben hajlamosak vagyunk kizárólag a vélt hibáinkra figyelni, miközben mások jóval megengedőbben, sőt, szimpatikusan látnak bennünket.
Miért kételkedünk magunkban?
Egy korábbi FBI-ügynök, Joe Navarro, aki évtizedeken át figyelte az emberi viselkedést, gyakran tapasztalta ugyanezt. Azt mondja, az emberek társas helyzetben rendkívül öntudatosak – néha egészen a bénultságig. Akár egy fontos tárgyaláson, akár egy egyszerű kávé melletti beszélgetésen, ugyanaz a belső hang jelenik meg: „Túl ideges voltam? Nem néztem ki bután? Mit gondolhat rólam a másik?”
A valóság azonban az, hogy miközben Ön a saját „hibáit” elemzi, a másik fél valószínűleg éppen ugyanígy tesz – vagy éppen csak élvezi a beszélgetést. Ez a fajta önkritikus gondolkodás gyakran a biológiai örökségünkből fakad. Az agyunk hajlamos a negatívumokat felnagyítani – egyetlen kínos szünetet vagy félresikerült mondatot akár tíz percnyi kellemes beszélgetésnél is fontosabbnak érzünk.
A legtöbb esetben a másik ember belül drukkol Önnek
Amikor kapcsolatba lépünk másokkal – legyen szó állásinterjúról, első randiról vagy akár a szomszéddal folytatott rövid beszélgetésről –, elfelejtjük, hogy a legtöbben nem hibákat keresnek bennünk, hanem kapcsolatot. A másik fél általában azt szeretné, hogy a beszélgetés jól sikerüljön. Ugyanez igaz a nyilvános beszédre is: a hallgatóság nem a botlásainkat figyeli, hanem szurkol nekünk, hogy sikerrel járjunk.
A belső kritikus hang, amely azt suttogja: „Nem voltam elég érdekes” vagy „Biztos furcsán hangzottam”, legtöbbször nem a valóságot tükrözi, hanem a teljesítményszorongás maradványa.
A rossz önértékelés következményei
Lehet, hogy úgy érzi, mindez „csak” önbizalomhiány – de hosszú távon súlyos hatásai lehetnek. Ha elhisszük, hogy mások nem kedvelnek, kevésbé merünk kezdeményezni, ritkábban szólalunk meg, és a társas kapcsolatok fokozatosan elsorvadnak.
Sok szakembernél is megfigyelhető ez: nem merik bemutatni a munkájukat, visszafogják magukat a megbeszéléseken, vagy elkerülik a nyilvános megszólalást – pusztán azért, mert félreértelmezik, hogyan látják őket mások. A félreértett önkép így akadállyá válhat, amely észrevétlenül korlátozza lehetőségeinket.
Hogyan hidalhatjuk át a „kedvelési szakadékot”?
A tudatosság az első lépés, de nem az utolsó. A társas magabiztosság tanulható. Az alábbi, tudományosan is megalapozott tanácsok segíthetnek:
1. Fordítsa "kifelé" a figyelmét
Ahelyett, hogy azt figyelné, hogyan jön ki a szavai, összpontosítson a másik emberre. Figyelje az arckifejezését, a hangszínét, és valóban hallgassa meg, amit mond. Minél jobban érdeklődik iránta, annál természetesebb és vonzóbb lesz Ön is.
2. Normalizálja a ballépéseket
Mindenki hibázik. Egy félbemaradt mondat, egy elrontott poén vagy egy apró baklövés nem teszi tönkre a beszélgetést. Az emberek nem a tökéletességet keresik, hanem az őszinteséget és a közvetlenséget.
3. Lépjen tovább
Egy-egy találkozás után ne elemzze túl a történteket. A legtöbben hamar elfelejtik a kis bakikat, és maguk is a következő feladatra koncentrálnak. Tanuljon belőlük, de ne ragadjon bennük.
A lényeg összegezve
A modern világban, ahol a valódi emberi kapcsolatok egyre ritkábbak, különösen fontos lenne emlékezni arra, hogy a legtöbb ember sokkal kedvesebben, megértőbben lát bennünket, mint ahogy mi magunkat látjuk. A tudomány azt üzeni: valószínűleg jóval szimpatikusabb, mint gondolja.
Legközelebb, amikor egy beszélgetés után azon tűnődik, vajon jól sikerült-e, jusson eszébe: a másik fél talán éppen most gondolja azt, hogy „de jó volt vele beszélgetni”.
Bízzon a kutatásokban – és egy kicsit jobban bízzon önmagában is.
Mi az az autogén tréning, és hogyan segít?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
