Forró vízzel próbálta leégetni magáról a koszt – ilyen volt a nő élete a kényszerbetegséggel

Egyetlen kézmosással kezdődött, később azonban már órákon át tartó takarítások, ismétlődő rituálék és fájdalmas zuhanyzások irányították Oliwia mindennapjait. A fiatal nő érzékelte, hogy viselkedése árt neki, a fejében jelentkező sürgető késztetéseknek mégsem tudott ellenállni. Története megmutatja, milyen pusztítóvá válhat a kényszerbetegség, ha a szorongás enyhítésére szolgáló cselekvések fokozatosan átveszik az uralmat az élet felett.

Oliwia történetét könyvben dolgozták fel Lengyelországban.

Az iskolában már a saját kezét is szégyellte

Oliwia életében már az iskolás évek alatt fontos szerepet kapott a kézmosás. Feszültség hatására annyira izzadt a tenyere, hogy a nedvesség a tollára és a füzetére csöpögött. Kellemetlenül érezte magát, amikor be kellett adnia egy dolgozatot, és másoktól sem szívesen kért kölcsön tankönyvet, nehogy nyomot hagyjon rajta.

Minden tanóra után letörölte a padját. Az izzadást újabb indoknak érezte arra, hogy ismét megmossa a kezét, az iskolában azonban ezt nem tudta olyan gyakran megtenni, ahogyan szerette volna.

Bizonyos ételek is egyre nagyobb nehézséget okoztak számára. Az almát és a körtét nem az ízük miatt kerülte, hanem azért, mert hámozás és evés közben a ragacsos gyümölcslé hozzáérhetett a kezéhez. Ha ez megtörtént, azonnal a fürdőszobába kellett rohannia.

A zsíros fogásokat, például a sült krumplit, a pizzát és a chipset is nehezen viselte. Amikor utazás közben a család gyorsételt evett az autóban, Oliwia akár órákon keresztül maga előtt tartotta a kezét, és arra vigyázott, hogy lehetőleg semmihez ne érjen hozzá. Csak arra tudott gondolni, mikor lesz végre lehetősége megmosakodni.

A világjárvány idején átmenetileg fellélegezhetett

A távoktatás bevezetése kezdetben megkönnyebbülést hozott Oliwia számára. Nem kellett társai előtt rejtegetnie az izzadó tenyerét, otthon pedig bármikor elérhette a fürdőszobát. A nyugalom azonban nem tartott sokáig.

Az elszigeteltség közben a renddel és saját személyes terével kapcsolatos kényszerei egyre erősebbé váltak. A szobáját olyan sérthetetlen területnek tekintette, ahová senki más nem léphetett be. Családtagjai ismerték ezt a szabályt, és nem is próbálkoztak, Oliwiában mégis gyanút ébresztett, ha valaki megállt az ajtó előtt vagy túlságosan közel ment hozzá.

Ilyenkor attól tartott, hogy az illető mégis bent járt, ezért az egész szobát újra rendbe kellett tennie. Minden tárgyat levett a polcokról, majd pontosan ugyanoda helyezett vissza. A rituálét egy meghatározott dal kísérte, amelynek bizonyos másodperceiben előre rögzített mozdulatokat kellett elvégeznie.

Előfordult, hogy hosszú percekig mindössze néhány milliméterrel mozgatta jobbra és balra az asztalon lévő ceruzát. Addig folytatta, amíg végre megfelelőnek nem érezte a helyét.

A szoba rendbetétele akár öt óráig is eltartott

Oliwia kirakósnak nevezte a szobája rendbetételét. Egyetlen ilyen folyamat négy-öt órát is igénybe vehetett, és olykor naponta kétszer vagy háromszor megismételte. Miután végzett, már maga sem szívesen ment be a helyiségbe, mert attól tartott, hogy véletlenül elmozdít valamit, és kezdheti elölről az egészet.

Leginkább éjszaka szeretett takarítani. Ilyenkor mások már aludtak, ezért kisebb volt az esélye annak, hogy valaki megzavarja. Néha reggel kilenc órakor feküdt le, délután négy körül ébredt fel, evett valamit, majd ismét nekilátott a rendrakásnak.

A szagok ugyancsak komoly feszültséget váltottak ki belőle. Szobája a konyhával szemben helyezkedett el, így az ételek illatát azonnal megérezte. Úgy élte meg, mintha a szagok rátapadnának, ezért megmosakodott és folyamatosan szellőztetett. Ablaka még mínusz tizenöt fokban is nyitva maradt. A dermesztő hideget könnyebben elviselte, mint az ételszagot.

Először depresszióval került szakemberhez

Oliwia még középiskolás volt, amikor először pszichológushoz fordult. A találkozás részben a véletlennek köszönhető: eredetileg a bátyjának volt időpontja, de ő nem tudott elmenni, ezért édesanyjuk a lányt küldte el helyette.

A világjárvány idején Oliwia hangulata jelentősen romlott. Levertnek érezte magát, nem volt energiája, és az életkedvét is elveszítette. A szakember depressziós epizódot állapított meg nála.

A beszélgetések során később a kézmosási és tisztálkodási szokásai, valamint más ismétlődő rituáléi is előkerültek. A pszichológusban felmerült a kényszerbetegség lehetősége, ezért pszichiátriai kivizsgálást javasolt.

Az első pszichiáter azonban nem kényszerbetegségre gondolt. Oliwia főként a rossz hangulatáról, energiahiányáról és az élet iránti érdeklődésének elvesztéséről beszélt. Kényszergondolatait és rituáléit szégyellte, ezért ezeket nem tárta fel. A hiányos kép alapján az orvosban a bipoláris zavar gyanúja merült fel.

A megkezdett kezelés nem hozott javulást. Oliwia állapota hónapról hónapra romlott, ezért végül őszintén beszélt pszichológusával a nehézségeiről. A szakember azt javasolta, hogy keressen másik pszichiátert. Az új orvos már megerősítette a kényszerbetegség diagnózisát, a felírt gyógyszerek azonban nem hozták meg a remélt változást.

A kézmosás egyre hosszabb rituálévá vált

A záróvizsgák után Oliwia tisztasághoz kapcsolódó kényszerei tovább erősödtek. Már nemcsak megérinteni nem tudta az olajat vagy a vajat, hanem a látványukat sem viselte el. Ha meglátta valamelyiket, azonnal csúszósnak és piszkosnak érezte magát, ezért a fürdőszobába rohant.

Körülbelül ötpercenként mosott kezet. Egy-egy alkalom nagyjából tíz percig tartott, mert a műveletet újra és újra meg kellett ismételnie. Előfordult, hogy egymás után tizenötször mosta meg a kezét, minden egyes körben öt pumpálásnyi szappant használva. Így egy egyliteres flakon legfeljebb egy napig tartott ki.

A folyamatos mosakodás súlyosan károsította a bőrét. Kezei vörösek, szárazak és repedezettek lettek. Estére már az ujjait sem tudta rendesen behajlítani, minden érintés gyötrő fájdalmat okozott neki.

Édesanyja arra kérte, hogy legalább krémmel vagy kenőccsel ápolja a sérült bőrt, Oliwia azonban a zsíros réteg érzetét sem tudta elviselni. Ha mégis bekente a kezét, rögtön le kellett mosnia róla.

Már naponta többször kellett zuhanyoznia

Egy idő után a kézmosás sem adott elegendő megkönnyebbülést. Oliwia naponta háromszor-négyszer zuhanyozott, általában minden étkezés után. Bőséges mennyiségű tusfürdőt kent magára, majd rendkívül forróra állította a vizet.

A zuhanyzás olykor egy órán át tartott. Oliwia fájdalmában sikoltozott, mégis tovább dörzsölte a tisztálkodószert a már kialakult sebekbe. Nem azért tette, mert örömét lelte a szenvedésben. A kényszeres gondolat azt sugallta számára, hogy csak a forró víz képes teljesen eltávolítani róla a szennyeződést.

- Nem lelek örömet a fájdalomban, de úgy érzem, csak a forrásban lévő víz égeti le rólam az összes szennyeződést - mondta.

Úgy érezte, fel kell sértenie a bőrét ahhoz, hogy végre elérje a kívánt tisztaságot és a vele járó átmeneti megnyugvást.

Egy csepp citromos víz miatt az egész lakást kitakarította

Oliwia kényszereit a leghétköznapibb események is működésbe hozhatták. Egy alkalommal sietve ivott egy üveg citromos vizet, amelyből néhány csepp a pulóverére és a padlóra hullott. Feltörölte a folyadékot, ám rövidesen úgy érezte, hogy a padló, a ruhája és a keze is ragacsossá vált.

A felmosás közben már a zokniját is szennyezettnek érezte. Levette, kimosta a felmosórongyot, majd ismét letörölte a padlót. Ezután attól kezdett tartani, hogy a kosz a zoknin keresztül a lábára jutott, ezért a kádban megmosta.

Amikor visszatért, azok a helyek is piszkosnak tűntek számára, amelyeken korábban zokniban végigment. Újra feltörölte őket, majd ismét megmosta a lábát. Tiszta ruhát vett fel, de továbbra sem érezte biztosnak, hogy a padló megfelelően tiszta lett.

Végül az egész lakást felmosta, még azokat a helyiségeket is, ahol korábban nem járt. Ezután lezuhanyozott és ismét átöltözött. Mire leült, már azon gondolkodott, hogy a konyhaszekrényeket és a kanapét is le kellene tisztítania.

A családi karácsony után sem tudott megállni

Oliwia általában nem hívott vendégeket, karácsonykor azonban kivételt tett. Szüleit és bátyját fogadta az otthonában, mert azt remélte, hogy az ünnep kedvéért képes lesz visszafogni a rituáléit.

Amint a család távozott, megkezdődött a nagytakarítás. Oliwia leszedte a függönyöket és a drapériákat, majd a lehető legmagasabb hőmérsékleten kimosta őket. Száradás után megismételte a mosást.

Letisztította a redőnyöket és az ablakokat, a kanapét és a székeket pedig kétszer mosta át. Meg akart szabadulni a szőnyegtől is, amelyen családtagjai jártak, végül édesanyja vitte magával.

A konyhapultokat, a szekrényeket, a padlót, a tűzhelyet, a hűtőszekrényt, a vízforralót és a többi háztartási gépet három alkalommal súrolta végig, mindannyiszor más tisztítószerrel. Az ételeket sem tartotta meg, és az ágyneműt is lecserélte, noha senki nem járt a hálószobában. A hosszú takarítást forró vizes mosakodással zárta.

- Nem félek a kosztól. Csak nem szeretem - mondta.

A családtagjai tudtak Oliwia nehézségeiről, de a probléma valódi súlyosságát nem látták. A fiatal nő egyedül élt, rituáléinak nagy részét pedig úgy végezte, hogy senki nem volt jelen.

Egy baráti látogatás után bútorokat akart kidobni

Oliwia később elég magabiztosnak érezte magát ahhoz, hogy egyik barátnőjét is meghívja. A vendég tudott a kényszerbetegségéről, ezért Oliwia előre elmondta neki, mit nem szabad tennie vagy megérintenie a lakásban.

Az óvatosság sem bizonyult elegendőnek. A barátnő távozása után Oliwia kétszer tisztította ki a szőnyeget különleges habokkal, szétszedte és kimosta a kanapét, a megérintett takarót pedig kidobta.

Meg akart szabadulni a fürdőszobai mosdó alatt álló szekrénytől is, mert vendége véletlenül elmozdította. Egy félig összeszerelt, új ruhatartó ugyancsak a szemétbe került, pusztán azért, mert a barátnője rápillantott. A nagytakarítást végül egy váratlan távozás szakította félbe.

Úgy érezte, a saját agya kínozza

Oliwia tisztában volt azzal, hogy viselkedése nem tekinthető hétköznapinak, mégsem tudta leállítani. Ha egy rituálét túlságosan könnyen vagy gyorsan végzett el, az elméje nem fogadta el az eredményt. Úgy érezte, elölről kell kezdenie, és a folyamatnak nehéznek, kimerítőnek vagy fájdalmasnak kell lennie ahhoz, hogy érvényesnek tűnjön.

Mintha a saját gondolatai arról próbálták volna meggyőzni, hogy csak akkor történhet vele valami jó, ha előbb szenvedést él át. A rituálék rövid időre enyhítették a feszültségét, de tartós nyugalmat nem adtak, ezért a cselekvéseket újra és újra meg kellett ismételnie.

Szülei kétségbeesésükben másik szakembert kerestek. Így jutottak el egy olyan orvoshoz, aki transzkraniális stimulációt alkalmazott kényszerbetegséggel élő betegeknél.

Az első két beavatkozás után Oliwia semmilyen változást nem érzett. Az orvos ezután módosította a kezelési eljárást, a harmadik alkalom pedig látványos javulást hozott. Oliwia úgy becsülte, hogy tüneteinek mintegy hetven százaléka enyhült. Hosszú idő óta először érezte úgy, hogy ismét képes élni.

A javulást szokatlan felpörgés követte

A pszichiáter félévente emlékeztető kezelést javasolt. Oliwia később el is kezdett egy újabb sorozatot, az ötödik alkalomig azonban már nem jutott el. Annyira jól érezte magát, hogy nem tartotta szükségesnek a folytatást.

Rengeteg energiája lett, úgy érezte, bármire képes. A rituálék már nem zavarták, sőt örömmel végezte őket. Egyre kevesebbet aludt, miközben tele volt tervekkel és tennivalókkal.

Miután több mint negyven órán keresztül ébren maradt, szülei közbeléptek és orvoshoz vitték. Oliwia rendkívül izgatott volt, gyorsan beszélt, és úgy érezte, különleges képességekkel rendelkezik.

Az orvos szerint felmerült a bipoláris zavarra jellemző mánia, illetve egy pszichotikus állapot lehetősége. Mivel az okot egyetlen vizsgálat alapján nem lehetett eldönteni, hosszabb megfigyelést tartott szükségesnek. Gyógyszert írt fel, és kórházi kezelést javasolt.

Nem akarta bevenni a gyógyszereket

Oliwia dühösen fogadta az orvos véleményét. Éppen felszabadultnak és erősnek érezte magát, ezért nem értette, miért akarnák gyógyszerekkel kezelni. Attól tartott, hogy a készítmények eltompítják és elveszik tőle a jó közérzetét.

Közben hangokat kezdett hallani. Ezek arra buzdították, hogy semmiképpen ne árulja el az orvosoknak, hogy nem szedi a tablettákat, mert akkor pszichiátriai osztályra kerülhet.

Oliwia már korábban is eltöltött egy éjszakát kórházban. Akkor egy terapeuta hívott hozzá mentőt, miután megtudta, hogy forrásban lévő vízzel mossa magát. A fiatal nő azonban nem számolt be a hangokról sem az orvosoknak, sem a szüleinek, így hamar hazakerült.

Két hétig sikerült eltitkolnia, hogy nem veszi be a felírt gyógyszereket. Édesanyja végül rajtakapta, hogy kidobálja a tablettákat, ezért személyesen próbálta felügyelni a gyógyszerszedést. Oliwia azonban úgy tett, mintha lenyelné őket, majd kiköpte a készítményeket.

Már nem tudta, melyik gondolat tartozik hozzá

Oliwia fejében egyre nagyobb lett a zűrzavar. A hangok fenyegették, és azt állították, hogy senkiben sem bízhat, mert mások nem értik meg. Egy idő után már nem tudta elkülöníteni saját gondolatait attól, amit kívülről érkező hangként érzékelt.

Később árnyékokat és alakváltoztató dolgokat kezdett látni maga körül. Különös zajokat hallott, és attól félt, hogy valaki titokban felvételt készít róla. A szorongása olyan erőssé vált, hogy már a saját fürdőszobájában sem mert levetkőzni.

Végül összeomlott, és ő maga kérte meg a szüleit, hogy vigyék kórházba.

A szülők sírva távoztak az osztályról

Oliwia súlyos állapotban került pszichiátriai ellátásba. Az izgatottság és az agresszió csökkentésére kezdetben benzodiazepineket kapott antipszichotikus gyógyszerekkel együtt. Naponta háromszor adtak neki injekciót, amelyektől rendkívül kábultnak érezte magát.

Szülei megrendülten figyelték, ahogy lányuk a személyzet segítségével bolyong a folyosón, és még az étkezés során is támogatásra szorul. Látogatásuk után mindketten sírva hagyták el a kórházat.

Néhány nap elteltével az orvosok módosították a gyógyszereket és azok adagolását. Oliwia állapota fokozatosan javulni kezdett. Két hét múlva ismét talpon volt, három hét után pedig rövid időre elhagyhatta az intézményt. Ahogy teltek a napok, egyre erősebbnek érezte magát.

Egyetlen pszichotikus epizód alapján még nem született végleges diagnózis

Oliwia zárójelentése nem mondta ki sem a skizofrénia, sem a bipoláris zavar diagnózisát. Csupán azt rögzítették, hogy pszichotikus epizódon esett át.

Az orvosok szerint ebben a szakaszban korai lett volna végleges következtetést levonni. Oliwia fiatal volt, ezért további megfigyelésre volt szüksége. Amennyiben a pszichotikus állapot két éven belül nem ismétlődik meg, az kedvező fejleménynek számít. Egy újabb epizód esetén azonban folytatni kell a kivizsgálást.

Addig is szednie kellett az előírt gyógyszereket, és rendszeresen fel kellett keresnie a kezelőorvosát.

A kényszerek enyhültek, de nem tűntek el

A kórházi kezelés után Oliwia kényszerbetegségének számos tünete mérséklődött. A rögeszmés gondolatok és az ismétlődő cselekvések azonban nem szűntek meg teljesen.

A lédús gyümölcsöket továbbra sem tudta puszta kézzel megfogni, ezért kesztyűben ette őket. Tudta, hogy ez hosszú távon nem oldja meg a problémát, mégis könnyebben elviselhetőnek tartotta, mint az állandó kézmosást. Kezei időközben egészségesebbnek tűntek, egy flakon szappan pedig már körülbelül egy hétig kitartott.

Konyhájában továbbra sem tartott sok élelmiszert. Mivel olaj vagy vaj nélkül nehéz volt elkészítenie kedvenc fogásait, inkább az édesanyjánál evett. Így nem kellett utána végigsúrolnia a konyhát, lezuhanyoznia és kiszellőztetnie az egész lakást.

A barátnője látogatása után félbehagyott takarítást később folytatta, de már nem ugyanolyan intenzitással. A függönyöket csak egyszer mosta ki, és azt is el tudta viselni, ha nem lógtak tökéletesen egyenesen.

Oliwia továbbra is rendszeresen jár pszichológushoz, szedi a gyógyszereit, és szakorvosi felügyelet alatt marad. A kényszerek még jelen vannak az életében, de már nem uralják ugyanolyan könyörtelenül minden percét.

Figyelmébe ajánljuk

24 különböző személyiség élt benne – egy férfi története megmutatja, milyen valójában a disszociatív identitászavar

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!