16 éves volt, amikor először jelentkezett a skizofrénia – egy rosszul sikerült dolgozattal kezdődött minden

A skizofrénia diagnózisa egy kamasz számára különösen megrázó lehet. Maciej mindössze 16 éves volt, amikor először került pszichotikus állapotba. Azóta több súlyos epizódon és kórházi kezelésen ment keresztül, mégis elvégezte az egyetemet, dolgozott, hosszú párkapcsolata volt, és ma saját tapasztalataival segít másoknak. Története arra is rávilágít, mennyire félrevezető kép él még mindig a skizofréniával élő emberekről.

Egy sikertelen dolgozattal kezdődött – de már ekkor sem egyszerű tanulási nehézségről volt szó

Maciej középiskolás volt, amikor valami megváltozott. Nehezebben tudott figyelni, romlott a memóriája, és egyre komolyabb gondot okozott számára a tanulás. Egy történelemdolgozatra sem sikerült megfelelően felkészülnie, és elégtelent kapott.

Önmagában ebből természetesen senki nem gondolt volna súlyos pszichiátriai betegségre. Hamarosan azonban sokkal feltűnőbb tünetek következtek.

Egy álmatlan éjszaka után pszichotikus tünetei jelentkeztek, majd téveszmék kezdték gyötörni. Az iskolában egy alkalommal szokatlanul viselkedett, járkált és különös dolgokat kiabált. Szerencséjére az unokatestvére ugyanabba az osztályba járt, és azonnal értesítette Maciej édesapját.

A család gyorsan segítséget kért. Egy orvos azt tanácsolta nekik, hogy forduljanak pszichiáterhez, majd hamarosan megkezdődött a gyógyszeres kezelés.

Maciej számára azonban nem csupán maga az állapot volt megrázó. A skizofrénia diagnózisához kapcsolódó előítéletekkel is szembe kellett néznie – köztük azokkal, amelyeket ő maga is magában hordozott.

Akkori érzéseit később traumatikusként írta le. Nehéz volt elfogadnia, hogy pszichiátriai betegsége van, ezért kezdetben a kezeléssel sem akart együttműködni.

Pedig éppen ez mutatja meg, milyen károkat okozhat a skizofréniához tapadó stigma: a beteg nemcsak a tünetektől szenvedhet, hanem attól is, amit saját magáról kezd gondolni a diagnózis hallatán.

A WHO szerint a skizofréniával élők világszerte gyakran találkoznak megbélyegzéssel és diszkriminációval, ami a kapcsolataikat, tanulmányaikat, munkavállalásukat és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket is befolyásolhatja.

Visszatért az iskolába, de nem lett minden ugyanolyan

A kezelés hatására az akut állapot rendeződött, Maciej pedig a nyári szünet után visszaült az iskolapadba. Kívülről úgy tűnhetett, mintha folytatódna az élete ott, ahol abbamaradt.

Belül azonban ennél jóval nehezebb volt a helyzet.

Memóriaproblémákkal küzdött, önbizalma megrendült, a gyógyszeres kezelés mellett pedig olyan erős álmosságot tapasztalt, hogy reggelente komoly nehézséget jelentett számára a megszokott működés. Ennek ellenére tovább tanult.

Ez azért is fontos részlet, mert a skizofrénia nem merül ki a hallucinációkban és téveszmékben.

A második pszichotikus epizód már kórházi kezelést tett szükségessé

A középiskola utolsó évében Maciej állapota ismét romlani kezdett. Újra nehezen ment a tanulás, majd téveszmék, üldöztetéses gondolatok és hallási hallucinációk jelentkeztek.

Először otthon próbálták kezelni, de állapota nem javult megfelelően. Körülbelül két hónappal később kórházba került.

Ezt az időszakot később az egyik legnehezebb élményeként idézte fel. Nemcsak az viselte meg, ami vele történt, hanem maga a tény is, hogy pszichiátriai osztályon van. Eleinte szinte egész nap az ágyában feküdt, nem akart semmivel foglalkozni, és csak azt szerette volna tudni, mikor mehet végre haza.

Állapota aztán fokozatosan javult. Bár téveszméi még egy ideig fennmaradtak, idővel aktívabb lett, később rövidebb időre elhagyhatta a kórházat is, végül pedig három hónap után hazatérhetett.

A betegség miatt nem tudta a többiekkel egyszerre befejezni a középiskolát. Azt azonban eldöntötte, hogy nem mond le a terveiről. A következő évben letette a szükséges vizsgákat, majd felvették a Varsói Műszaki Egyetemre.

Az egyetemen újabb súlyos pszichózis következett

A felsőoktatás sem volt akadályoktól mentes. A gyógyszerek mellékhatásai megnehezítették a tanulást, és az első félév végére nem szerzett elegendő pontot a továbblépéshez. Ekkor jelezte az egyetem vezetésének, hogy betegséggel küzd, és lehetőséget kapott tanulmányai folytatására.

Később azonban harmadszor is súlyos pszichotikus állapot alakult ki nála.

Ismét kórházba került, és az első két hétről alig maradtak emlékei. Volt azonban egy lényeges különbség a korábbi epizódhoz képest: ekkor már tudta, mi történik vele.

Bár a pszichózis súlyos volt, maga a kórházi kezelés kevésbé törte össze. Két hónap után távozhatott, majd jelentős lemaradással ugyan, de visszatért az egyetemre – és végül diplomát szerzett.

Tíz évig dolgozott úgy, hogy kollégái nem tudtak a betegségéről

Maciej a diploma után munkába állt, és mintegy tíz éven keresztül különböző vállalatoknál szerzett tapasztalatot. Pszichiátriai betegségéről azonban nem beszélt.

Nem azért, mert ne lett volna képes dolgozni, hanem mert tartott attól, hogyan reagálnának rá mások.

Ennek néha furcsa következményei voltak. Amikor például céges összejöveteleken nem ivott alkoholt, volt, aki arra következtetett, hogy alkoholproblémája lehet.

Később egészen közvetlenül is megtapasztalta az előítéleteket. Egy vonatúton telefonon a mentális egészségről beszélt egy ügyféllel. A mellette ülő férfi meghallotta a beszélgetést – majd inkább átült máshová.

Maciej ma már azt mondja, az ilyen helyzetek kevésbé érintik meg. Hosszú út vezetett azonban addig, hogy ne a diagnózisa alapján ítélje meg saját magát.

A probléma korántsem egyedi. A mentális betegségeket övező stigma miatt az érintettek nehezebben kérhetnek segítséget, nagyobb eséllyel szakíthatják meg kezelésüket, és a munkában vagy a társas kapcsolatokban is hátrányba kerülhetnek.

A skizofrénia nem azt jelenti, hogy valaki folyamatosan pszichózisban él

Maciej történetének talán egyik legfontosabb tanulsága éppen ez.

A skizofrénia lefolyása emberenként jelentősen eltérhet. Lehetnek rosszabb időszakok és remissziós periódusok, és nem minden érintett tapasztalja ugyanazokat a tüneteket vagy ugyanolyan súlyosságban.

A betegség során előfordulhatnak téveszmék, hallucinációk, dezorganizált gondolkodás és viselkedés, valamint úgynevezett negatív tünetek, például visszahúzódás, az érdeklődés és örömérzés csökkenése vagy az érzelmek kifejezésének beszűkülése. Emellett a gondolkodási funkciók is érintettek lehetnek.

A skizofrénia rendszerint fiatal korban kezdődik: a WHO szerint leggyakrabban a késői serdülőkorban és a húszas életévekben jelenik meg, férfiaknál átlagosan korábban. Világszerte mintegy 23 millió embert érint.

Fontos ugyanakkor, hogy a pszichotikus epizód önmagában nem azonos a skizofréniával. Pszichotikus tünetek más pszichiátriai állapotokban, illetve bizonyos testi betegségek, gyógyszerek vagy pszichoaktív szerek hatására is kialakulhatnak. A diagnózis ezért pszichiátriai kivizsgálást igényel.

A következő rosszabbodásnak lehetnek előjelei

Maciej az évek során megtanulta figyelni saját állapotát. Úgy tapasztalja, hogy egy újabb krízis nem feltétlenül egyik pillanatról a másikra érkezik: bizonyos változások jelezhetik, hogy valami nincs rendben.

Ebben a kutatások is találtak kapaszkodókat.

Egy 2024-ben megjelent szisztematikus áttekintés 72 vizsgálat, összesen 6903 résztvevő eredményeit elemezte. Az alvás megváltozása, a hangulati változások és a fokozódó gyanakvás azok között a jelenségek között szerepeltek, amelyek összefüggést mutattak a pszichotikus tünetek rosszabbodásával. Az előjelek azonban nem tévedhetetlen jóslatok, és egyénenként eltérhetnek.

Éppen ezért különösen hasznos lehet, ha az érintett az orvosával közösen megtanulja felismerni a saját, korábbi epizódjait megelőző változásokat, és előre megbeszélik, mi legyen a teendő, ha ezek újra jelentkeznek.

A kezelés jóval többet jelenthet a gyógyszereknél

A skizofrénia kezelése személyre szabott, és az antipszichotikus gyógyszerek mellett más módszereknek is fontos szerepük lehet.

Az ellátás részeként lényeges többek között a pszichoedukáció, a családi intervenció, a kognitív viselkedésterápia és a pszichoszociális rehabilitáció.

Maciej pszichoterápiára is jár. Saját megfogalmazása szerint nem abból indul ki, hogy egyszerűen ki kell törölnie életéből a betegséget. Inkább azon dolgozik, hogy minél kevesebb szenvedést okozzon számára, és a lehető legteljesebb életet élhesse.

Ez fontos szemléletváltás: a felépülés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki soha többé nem tapasztal tüneteket. Jelentheti azt is, hogy képes kapcsolatokat kialakítani, tanulni, dolgozni, döntéseket hozni, örömöt találni az életben és saját céljai felé haladni.

Kapcsolatok, munka, barátok – vagyis az élet a diagnózison túl

Maciej ma már nyíltan beszél a betegségéről. Baráti körében többen maguk is átéltek mentális egészségi krízist, és úgy érzi, ez kölcsönös megértést teremt közöttük.

Korábban olyan barátai is voltak, akiknek csak körülbelül két év ismeretség után mondta el a diagnózisát. Nem fordultak el tőle.

Párkapcsolatai is voltak, az egyik több mint hét évig tartott.

Mindez talán magától értetődőnek hangzana, ha nem lenne szó skizofréniáról. És éppen ez a lényeg.

Egy pszichiátriai diagnózis nem szünteti meg az ember személyiségét, képességeit, vágyait és kapcsolódási igényét. Maciej érdeklődik a technológia és az informatika iránt, dolgozott vállalatoknál, színházi közösségben vesz részt, és saját tapasztalatait oktatói munkájában is felhasználja.

Éveken keresztül azonban szégyellte és titkolta betegségét. Később úgy döntött, éppen azzal szeretne tenni a megbélyegzés ellen, hogy beszél róla.

„Normális életet élek, mint sokan mások”

Maciej története nem azt bizonyítja, hogy a skizofrénia könnyen kezelhető betegség lenne. Éppen ellenkezőleg: többször került súlyos pszichotikus állapotba, hónapokat töltött kórházban, tanulmányai megszakadtak, gyógyszermellékhatásokkal küzdött, és éveken át félt attól, hogy mások megtudják a diagnózisát.

A történet másik fele azonban legalább ennyire fontos.

Befejezte tanulmányait. Dolgozott. Megtanulta felismerni saját sérülékenyebb időszakait, segítséget elfogadni, és egyre kevésbé saját diagnózisán keresztül nézni önmagára.

A skizofréniával élő ember élete tehát nem írható le egyetlen szóval – még akkor sem, ha ez a szó történetesen egy diagnózis.

A korszerű mentális egészségügyi szemléletnek ezért nem pusztán a tünetek csökkentéséről kell szólnia, hanem arról is, hogy az érintett visszakaphassa vagy megtarthassa saját döntéseit, társadalmi szerepeit és céljait.

Figyelmébe ajánljuk

A skizofrénia legnagyobb hazugságai: 7 dolog, amit teljesen rosszul tudunk róla

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!