Peutz-Jeghers szindróma tünetei, vizsgálata és kezelése

A Peutz-Jeghers szindróma ritka genetikai betegség, melyre főként a vékonybeleken megjelenő jóindulatú polipok és a száj körüli bőrfelület foltos pigmentációja a jellemző.

Alacsony gyakoriságára jellemző, hogy kb. 1 eset jut 250.000-300.000 főre, vagyis Magyarországon a betegek száma kevesebb, mint 40 főre becsülhető. Születéskori gyakorisága kb. 1fő/120.000 összes születés.

A Peutz-Jeghers szindróma okai

A Peutz-Jeghers szindróma testi kromoszómához kötött domináns módon öröklődik, vagyis szülő a gyermekének 50% valószínűséggel adja át. Az esetek kisebb hányada új mutáció eredménye. A génhiba a szerotonin-treonin-kináz enzim működési zavarát eredményezi.

A Peutz-Jeghers szindróma tünetei

Peutz-Jeghers szindróma mellett a gyomorban, a vékonybelekben, ritkábban a garatban, a vastagbélben, epeutakban és a húgyhólyagban a polipok jóindulatúak, de gyakorta válnak rosszindulatúvá.

A betegek mintegy harmadában egyéb daganatok is előfordulnak, pl. tüdőrák, a pajzsmirigy, húgyhólyag, emlők, hasnyálmirigy, méhnyak, petefészkek és herék jó-, vagy rosszindulatú daganatai.

A száj körül megjelenő sötét sűrű szeplőszerű foltok a betegséget azonnal felismerhetővé teszi.

A Peutz-Jeghers szindróma szoros összefüggést mutat a vashiányos állapottal is, mivel a betegség alapvető jellemzője a gasztrointesztinális traktusban megjelenő hamartomatosus polipok megléte. Ezek a polipok hajlamosak a krónikus, alacsony szintű vérzésre és erózióra, ami lassú, de tartós vérveszteséghez vezet a bélrendszerből. Ezt a krónikus vérvesztést a szervezet nem képes pótolni a táplálékból felvett vassal, ami a vaskészletek fokozatos kimerülését és másodlagos vashiányos anémia kialakulását eredményezi.

A Peutz-Jeghers szindróma lefolyása

A száj körüli foltok már gyermekkorban megjelennek, felnőttkorra sötétté válnak, majd idősebb korban elhalványulnak. 20 éves korra a betegek 70%-ánál következnek be gyomor-bélpanaszok. Leggyakrabban hasi fájdalom és/vagy gyomor-bélvérzés az első tünet. A bélelzáródás a legkomolyabb szövődmény. A folyamatos vérezgetés miatt a vérszegénység általános jelenség. A rosszindulatú daganatok kb. fele a 30. életév előtt következik be. A daganatok, bélelzáródások és gyakori műtétek miatt a betegek jelentős része nem éli meg az 50. életévét.

A Peutz-Jeghers szindróma diagnózisa

A diagnózis a daganatok kimutatására és szövettani vizsgálatára épül. Szövettani vizsgálathoz anyagot gyomor-béltükrözéssel, vagy a bélelzáródás miatt végzett műtét során történő kimetszéssel lehet nyerni. A pontos diagnózishoz ma már géndiagnosztikai módszerek is rendelkezésre állnak.

A Peutz-Jeghers szindróma terápiája

A Peutz-Jeghers szindróma nem gyógyítható. A kezelés csak az elzáródásos, vérzéses vagy daganatos szövődmények gyógyítására korlátozódik. Gyakori hasi műtét után a vékonybél felszívó felülete is kisebb lesz, így gyakori a többszörös hiánybetegség. A gondozás során gondoskodni kell a könnyen emészthető, lágy, kalória- és vitamindús ételekről. Injekciós vitamin és vaspótlásra is szükség lehet.

A Peutz-Jeghers szindróma megelőzése

A beteget genetikai tanácsadóba kell utalni, és fel kell világosítani az utódvállalás kockázatairól. Beteg férfi esetén indokolt lehet az idegen ondóval történő mesterséges megtermékenyítés. Már beteg egyénnél a betegség progressziójának lassítására nincs lehetőség.

A betegség molekuláris háttere és daganatkockázata

A Peutz–Jeghers szindróma hátterében leggyakrabban az STK11 (más néven LKB1) gén mutációja áll. Ez a gén egy tumorszuppresszor fehérjét kódol, amely kulcsszerepet játszik a sejtnövekedés szabályozásában, az anyagcsere-folyamatok irányításában és a sejtek polaritásának fenntartásában. Amikor működése károsodik, a sejtek kontrollálatlan osztódásba kezdhetnek, ami nemcsak hamartomák kialakulásához, hanem rosszindulatú daganatok megjelenéséhez is vezethet. A daganatkockázat élethosszig fennáll, és az életkor előrehaladtával folyamatosan emelkedik.

Nem csupán a gyomor-bélrendszeri daganatok gyakoribbak, hanem az emlő-, hasnyálmirigy-, nőgyógyászati és hereeredetű daganatok előfordulása is meghaladja az átlagpopulációét. Különösen a hasnyálmirigyrák jelent komoly veszélyt, mivel korai stádiumban sokáig tünetmentes maradhat. Emiatt a rendszeres, célzott szűrővizsgálatok kiemelt jelentőségűek.

Szűrés és gondozás – a túlélés kulcsa

Mivel a betegség nem gyógyítható, a korszerű orvosi ellátás középpontjában a rendszeres ellenőrzés és a korai beavatkozás áll. A nemzetközi ajánlások szerint már gyermek- vagy serdülőkortól kezdve indokolt a gyomor- és vastagbéltükrözés, valamint a vékonybél vizsgálata kapszulás endoszkópiával vagy MR-enterográfiával. A polipok eltávolítása megelőzheti a bélelzáródást és csökkentheti a daganatos elfajulás esélyét.

Nők esetében fiatal felnőttkortól rendszeres emlőszűrés – ultrahang, MR és mammográfia – javasolt, valamint nőgyógyászati kontroll. Férfiaknál hereultrahang ajánlott, mivel bizonyos hereeredetű daganatok is gyakoribbak lehetnek. A hasnyálmirigy rendszeres képalkotó vizsgálata (MR vagy endoszkópos ultrahang) szintén megfontolandó a magas rizikó miatt.

A gondozás multidiszciplináris megközelítést igényel: gasztroenterológus, onkológus, genetikus, sebész, dietetikus és pszichológus együttműködése szükséges ahhoz, hogy a beteg életminősége a lehető legjobb maradjon.

Gyermekkor és serdülőkor sajátosságai

A betegség első jelei sokszor már kisgyermekkorban megmutatkoznak. A száj körüli pigmentfoltok gyakran már csecsemőkorban észlelhetők, de ezek önmagukban nem okoznak panaszt. A hasi fájdalmak, hányás, véres széklet vagy visszatérő bélelzáródás azonban sürgős kivizsgálást igényel. Gyermekkorban különösen fontos a növekedés és fejlődés nyomon követése, hiszen a krónikus vérvesztés és a felszívódási zavar fejlődésbeli elmaradást is okozhat.

Ismételt műtétek esetén fennáll a rövidbél-szindróma veszélye, ami tartós tápanyag-felszívódási zavarral járhat. Ilyenkor speciális diétás támogatásra, esetenként parenterális táplálásra is szükség lehet.

Életminőség és pszichés terhek

A Peutz–Jeghers szindróma nemcsak testi, hanem komoly lelki terhet is jelent. A rendszeres vizsgálatok, a daganat kialakulásától való félelem, az ismételt műtétek és a családtervezés kérdései jelentős pszichés megterhelést okozhatnak. A genetikai érintettség tudata sok betegben szorongást vagy depressziót válthat ki. Ezért a pszichológiai támogatás nem luxus, hanem a gondozás szerves része.

A betegek számára fontos lehet a sorstársi közösségekhez való csatlakozás is, ahol tapasztalatot cserélhetnek, és megoszthatják egymással a mindennapi kihívásokat.

Táplálkozási és életmódbeli szempontok

Bár a genetikai hátteret nem lehet befolyásolni, az általános daganatmegelőző életmód – dohányzás kerülése, mérsékelt alkoholfogyasztás, kiegyensúlyozott étrend – különösen fontos ebben a betegcsoportban. A rostban gazdag, de könnyen emészthető táplálkozás segítheti a bélműködést, ugyanakkor aktív polipképződés vagy szűkület esetén a túlzott rostbevitel panaszt okozhat, ezért a diéta mindig egyéni mérlegelést igényel.

A vashiány rendszeres laboratóriumi ellenőrzése elengedhetetlen. Szükség esetén szájon át adott vagy intravénás vaskészítmények alkalmazása válhat szükségessé. A zsírban oldódó vitaminok pótlására is figyelni kell, különösen akkor, ha a vékonybél jelentős szakaszát eltávolították.

Terhesség és családtervezés

Mivel a betegség autoszomális domináns módon öröklődik, minden terhesség esetén 50% az esély a génhiba továbbadására. A genetikai tanácsadás során szóba kerülhet a prenatális diagnosztika vagy a preimplantációs genetikai vizsgálat lehetősége is. Terhesség alatt fokozott orvosi kontroll szükséges, különösen, ha a kismamának korábban hasi műtétei voltak.

Hosszú távú kilátások

A korábbi évtizedekhez képest ma már lényegesen javult a betegek túlélése, elsősorban a rendszeres szűrőprogramoknak és a korszerű endoszkópos technikáknak köszönhetően. A korai felismerés és a daganatok időben történő kezelése jelentősen meghosszabbíthatja az életet és javíthatja annak minőségét.

Összegezve

A Peutz–Jeghers szindróma súlyos, egész életen át fennálló genetikai állapot, amely folyamatos odafigyelést igényel. Bár a betegség gyógyítása jelenleg nem lehetséges, a tudatos, rendszeres gondozás, a korszerű diagnosztikai és sebészeti eljárások, valamint a multidiszciplináris ellátás révén a betegek ma már hosszabb és teljesebb életre számíthatnak, mint korábban bármikor.

Felhasznált irodalom:

• McGarrity TJ, Amos CI, Baker MJ. Peutz-Jeghers Syndrome. In: GeneReviews®. University of Washington, Seattle; 1993–2023.
• NCCN Clinical Practice Guidelines in Oncology. Genetic/Familial High-Risk Assessment: Colorectal, Endometrial & Gastric (STK11/Peutz-Jeghers syndrome fejezet).
• Hearle N et al. Frequency and spectrum of cancers in the Peutz-Jeghers syndrome. Clinical Cancer Research. 2006;12(10):3209–3215.
• van Lier MG et al. High cumulative risk of intussusception in patients with Peutz-Jeghers syndrome: time to update surveillance guidelines? The American Journal of Gastroenterology. 2011;106(5):940–945.
• Beggs AD et al. Peutz-Jeghers syndrome: a systematic review and recommendations for management. Gut. 2010;59(7):975–986.
• European Society of Gastrointestinal Endoscopy (ESGE) Guideline: Endoscopic management of small-bowel polyps in hereditary polyposis syndromes.
• Jelsig AM et al. Cancer risk in Peutz-Jeghers syndrome: a Danish nationwide cohort study. International Journal of Cancer. 2014;135(11):2481–2487.
• Latchford A et al. Management of Peutz-Jeghers syndrome in children and adolescents: position paper. Journal of Pediatric Gastroenterology and Nutrition. 2019.
• WHO Classification of Tumours Editorial Board. Digestive System Tumours. 5th edition. IARC, Lyon.
• Országos Onkológiai Intézet – Öröklődő daganatszindrómák szakmai ajánlásai.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!