Szklerózis multiplex: kutatások szerint már évekkel a diagnózis előtt megjelenhetnek ezek a panaszok

Egy betegség története nem feltétlenül akkor kezdődik, amikor nevet kap. A szklerózis multiplexnél (röviden SM-nél) különösen nehéz lehet meghatározni, melyik panasz jelentette vajon az első figyelmeztetést. Ami kezdetben egymástól független rosszulléteknek vagy általános közérzeti problémáknak tűnik, az később, a teljes kórtörténet ismeretében más megvilágításba kerülhet.

A JAMA Network Open folyóiratban megjelent tanulmány ezt a nehezen körülhatárolható időszakot vizsgálta. Az eredmények arra utalnak, hogy a betegséghez vezető folyamat jóval korábban elkezdődhet, mint ahogy azt a jellegzetes idegrendszeri tünetek alapján feltételeznénk.

Mit mutattak a diagnózist megelőző évek?

A kutatók mintegy kétezer, a kanadai Brit Kolumbiában élő ember egészségügyi dokumentációját elemezték. Arra keresték a választ, hogyan alakult az orvosi ellátás igénybevétele azoknál, akiknél később szklerózis multiplexet állapítottak meg.

Az adatokban már igen korán megjelent egy figyelemre méltó eltérés: az érintettek akár 15 évvel az első, utólag SM-hez köthető tünetek előtt gyakrabban kerültek kapcsolatba az egészségügyi ellátórendszerrel. Ebben az időszakban elsősorban a háziorvosi látogatások sűrűsödtek. A panaszok között fáradtság, fájdalom, szédülés, valamint szorongás és depresszió is szerepelt.

A későbbi években a szakorvosi ellátásban is változás látszott. A diagnózist megelőző tizenkét évben gyakoribbá váltak a pszichiátriai konzultációk, nyolc-kilenc évvel előtte pedig a neurológiai és szemészeti vizitek. Utóbbiak hátterében a kutatók szerint homályos látás vagy szemfájdalom is állhatott.

Három–öt évvel a betegség megállapítása előtt a sürgősségi és a radiológiai ellátás igénybevétele is emelkedett. A diagnózist közvetlenül megelőző évben pedig már több szakterületen megszaporodtak az orvosi találkozások.

Fontos különbség, hogy a vizsgálat az ellátási adatokban talált korai mintázatot, nem pedig olyan tünetegyüttest azonosított, amelyből mindenkinél előre megjósolható lenne a betegség.

Mi történik a szervezetben szklerózis multiplex esetén?

Az SM krónikus betegség, amelyben az immunrendszer tévesen az idegrostokat védő burkot támadja meg. Megjelenése változatos: nem minden érintettnél ugyanazok a tünetek jelentkeznek, és a betegség következményei is eltérhetnek.

Az amerikai Nemzeti Neurológiai Betegségek és Stroke Intézet tájékoztatása szerint látászavar, izomgyengeség, a végtagok bizsergése és izomgörcs egyaránt előfordulhat. Egyes betegeknél súlyos mozgáskorlátozottság, részleges vagy teljes bénulás is kialakulhat, ez azonban nem minden érintett sorsa.

A sokféle lehetséges panasz magyarázza, miért nem mindig egyértelmű már az első orvosi találkozáskor, milyen betegség állhat a háttérben.

Miért nehéz összekapcsolni a kezdeti panaszokat?

Dr. Amit Sachdev, a Michigani Állami Egyetem neurológiai tanszékének orvosigazgatója szerint az egyik legnagyobb nehézség az, hogy az SM különböző embereknél eltérően mutatkozhat meg. A betegséghez társuló gyulladásos folyamatok rossz közérzettel is járhatnak, anélkül, hogy a beteg pontosan meg tudná nevezni, mi nincs rendben.

Különösen nehéz értelmezni a fáradtságot. Ez a panasz önmagában nem mutat egyetlen konkrét betegségre, ezért az orvosnak a többi tünettel és a kórtörténettel együtt kell mérlegelnie.

Dr. Clifford Segil, a kaliforniai Providence Saint John’s Health Center neurológusa hasonló tapasztalatról számol be. A fájdalom, a hangulati változások és a kimerültség lehetséges kapcsolata az SM-mel sokszor csak a diagnózis után, a korábbi panaszokat áttekintve merül fel. Ami visszatekintve összefüggő történetnek látszik, az a tünetek jelentkezésekor még korántsem feltétlenül egyértelmű.

Mit jelent pontosan a betegség „bevezető szakasza”?

A betegségek egy részénél a jellegzetes tüneteket egy nehezebben felismerhető időszak előzi meg. Ezt nevezik bevezető szakasznak. Ilyenkor az érintett már tapasztalhat változásokat a közérzetében vagy az egészségi állapotában, de ezek még nem mutatnak egyértelműen egy meghatározott betegségre. Az SM esetében a kutatók azt vizsgálják, hogy bizonyos korai panaszok és a gyakoribb orvosi találkozások mennyiben tartozhatnak egy ilyen időszakhoz.

A bevezető szakasz nem azonos azzal, hogy valakinek már évekkel korábban biztosan diagnosztizálható SM-je volt, csak nem ismerték fel. Előfordulhat, hogy akkor még nem álltak rendelkezésre a betegség megállapításához szükséges bizonyítékok. A kutatások egyelőre főként betegcsoportok adataiban keresnek összefüggéseket; ezekből egy adott ember jövőbeli diagnózisát nem lehet biztosan megjósolni. A cél annak megértése, mikor és hogyan indulhat el a betegség folyamata, és lehet-e a jövőben korábban felismerni.

A fáradtság vagy a szorongás önmagában nem jelent SM-et

A kutatás eredménye könnyen aggodalmat kelthet, ha Ön is tapasztalt már hasonló panaszokat. A megszólaló neurológusok azonban hangsúlyozzák: túlzó következtetés lenne pusztán fáradtság vagy hangulatingadozás alapján szklerózis multiplexre gondolni.

Ezek a tünetek számos más állapothoz is kapcsolódhatnak. A vizsgálatban feltárt összefüggés ezért nem használható otthoni diagnózisként, és nem jelenti azt sem, hogy minden korábbi rosszullét a később felismert SM következménye volt.

Az eredmények jelentősége inkább abban áll, hogy ráirányítják a figyelmet a betegség felismerését megelőző időszakra. A kutatók szerint érdemes lehet az SM kezdetét a korábban feltételezettnél tágabb időkeretben vizsgálni.

Mit tegyen, ha a panaszai nem múlnak?

A tartósan fennálló tüneteket akkor is érdemes megbeszélnie orvosával, ha azok nem tűnnek súlyosnak, vagy nehéz pontosan leírnia őket. Sachdev szerint a kivizsgálás jó kiindulópontja egy olyan orvos, akivel bizalmi kapcsolatot tud kialakítani, és akivel közösen végig tudják gondolni, mi zavarja leginkább.

Nem szükséges kész magyarázattal érkeznie a rendelésre. Kezdheti azzal az egy panasszal vagy változással, amely a legtöbb aggodalmat okozza Önnek. Ez kapaszkodót adhat ahhoz, hogy az orvos felmérje a helyzetet, és meghatározza a következő lépést.

Segil szerint akkor is indokolt lehet neurológus bevonása, ha több, egyelőre megmagyarázatlan tünet jelentkezik együtt. A szakorvos a kórtörténet részletes áttekintésével és a szükséges vizsgálatokkal segíthet tisztázni, mi állhat a háttérben. A cél ilyenkor a panaszok okának megtalálása, nem pedig egy előre feltételezett diagnózis igazolása.

Milyen vizsgálatokkal állapítható meg a szklerózis multiplex?

Nincs egyetlen olyan egyszerű vizsgálat, amely önmagában mindenkinél igazolná vagy kizárná az SM-et. A neurológus a panaszok történetét, a személyes vizsgálat során észlelt eltéréseket és a további leleteket együtt értékeli. Ellenőrizheti például a reflexeket, a szemmozgásokat, az egyensúlyt és a végtagok mozgásának összehangoltságát. Ezek segíthetnek meghatározni, hogy az idegrendszer mely része lehet érintett.

A kivizsgálás egyik legfontosabb eszköze az agyról, szükség esetén a gerincvelőről készülő MR-felvétel. Ezen az orvos az SM-re jellemző elváltozásokat keresi, és azok elhelyezkedését, mintázatát is vizsgálja. Egy leleten szereplő „fehérállományi eltérés” azonban önmagában még nem jelent szklerózis multiplexet.

Bizonyos esetekben az agy-gerincvelői folyadék vizsgálatára is szükség lehet: ehhez az ágyéki gerincszakaszon végzett mintavétellel jutnak hozzá. Emellett a látópálya ingerületvezetését mérő vizsgálat vagy a szem ideghártyájának rétegeit megjelenítő felvétel is segítheti a kivizsgálást. Nem mindenkinek van szüksége minden eljárásra; a vizsgálatok körét a neurológus az addigi eredmények alapján határozza meg.

Mi történik, ha a tünet elmúlik, mire eljut a rendelésre?

Attól, hogy egy korábbi panasz a vizsgálat idejére megszűnik, még érdemes beszámolnia róla. A neurológus számára a tünetek időbeli alakulása is fontos: mikor kezdődtek, mennyi ideig tartottak, visszatértek-e, és teljesen vagy csak részben múltak el. A javulás önmagában sem az SM kizárására, sem annak igazolására nem alkalmas.

Segítheti a konzultációt, ha előre leírja, pontosan mit tapasztalt. Zsibbadásnál például melyik testrészt érintette az érzészavar, látási panasznál pedig azt, hogy az egyik vagy mindkét szemével észlelte-e. A „furcsán éreztem magam” helyett egy konkrét leírás – például hogy bizonytalanabbá vált a járása – több támpontot adhat. A korábbi vizsgálati leleteket is érdemes magával vinnie, mert az orvos ezeket a jelenlegi eredményekkel együtt tudja értelmezni.

Milyen más betegségeket kell kizárni a kivizsgálás során?

A kivizsgálás során az orvos azt is ellenőrzi, magyarázhatja-e más állapot a tüneteket. A B12-vitamin hiánya például zsibbadást, bizsergést, gyengeséget és memóriazavart is okozhat, ezért indokolt esetben ennek lehetőségét vérvizsgálattal ellenőrzik. A vérvétel tehát fontos része lehet a kivizsgálásnak, de egy rutinlaborból önmagában nem állapítható meg az SM.

A migrén szintén felmerülhet az elkülönítendő állapotok között, és az MR-felvételeken látott bizonyos eltérések sem kizárólag SM-ben fordulhatnak elő. Máskor egyéb gyulladásos idegrendszeri betegségeket kell mérlegelni, például a látóideget és a gerincvelőt is érintő neuromyelitis optica spektrumbetegséget. Ennek elkülönítése azért lényeges, mert önálló kórképről van szó, amely más kezelést igényelhet.

Nem mindenkinél ugyanazokat az alternatív okokat keresik. A panaszok jellege, az orvosi vizsgálat és a képalkotó eredmények határozzák meg, milyen irányban érdemes továbbhaladni. Szédülés és egyensúlyzavar esetén például a belső fül működésének ellenőrzése is szóba kerülhet. Az alapos kivizsgálás célja, hogy a kezelés a tünetek valódi okához igazodjon.

Figyelmébe ajánljuk

A szklerózis multiplex korai tünetei – amikor a test előbb jelez, mint hinnénk

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!