Emberben soha nem látott parazita állt egy nő feledékenysége, szervkárosodása és tüdőfertőzése mögött

Az orvosok hónapokig nem tudták megállapítani a tünetei okát, végül kiderült, egy pitonokból származó, élő vörös féreg rágta át magát a nő tüdőjén és agyán.

A medicinában ritkán születnek olyan diagnózisok, amelyek az egész világot sokkolják, de egy 64 éves új-dél-wales-i nő esete átírta az orvosi szakkönyveket. Hónapokon át tartó, rejtélyes tüdő- és szervkárosodások, majd hirtelen fellépő feledékenység mögött az orvosok egy olyan élénkvörös parazitát találtak, amelyet korábban emberi szervezetben még soha a történelem során nem dokumentáltak.

A kálvária három hétig tartó, görcsös hasi fájdalommal és makacs hasmenéssel kezdődött, ami miatt a hölgyet kórházba szállították. A helyzetet tovább súlyosbította a szűnni nem akaró, száraz köhögés és a visszatérő éjszakai izzadás.

Árnyékok a tüdőben és rejtélyes laboreredmények

A tüdőről készült CT-vizsgálat ijesztő képet mutatott: a légterek szövetei megvastagodtak, és valamilyen ismeretlen fertőzés vagy gyulladás miatt gennyel, folyadékkal és fehérvérsejtekkel teltek meg. Ráadásul a dolog nem állt meg itt: a nő májában és lépében is súlyos szöveti elváltozásokat (léziókat) találtak az orvosok.

Amikor folyadékmintát vettek a tüdőből, kiderült, hogy az eozinofilok – a paraziták ellen küzdő fehérvérsejtek – száma az egekben van. Az orvosok ekkor eozinofil tüdőgyulladást diagnosztizáltak, és erős szérumkúrát (prednizolont) írtak fel. Bár a tünetek enyhültek, a fertőzés valódi okát továbbra is sűrű homály fedte.

Három héttel később a nő lázzal és még erősebb köhögéssel tért vissza. A szervek sérülései nem gyógyultak, és a tenyésztések sem baktériumot, sem gombát nem mutattak ki. A vér- és székletvizsgálatok alapján az immunrendszer nem termelt ellenanyagot a klasszikus emberi paraziták (például a májmétely vagy a vérférgek) ellen. Bár kapott parazitaellenes gyógyszert (ivermektint), a légzési panaszai csak rosszabbodtak, valahányszor csökkenteni próbálták a szteroid adagját. A patthelyzet hosszú hónapokig fennmaradt.

A sokkoló fordulat: valami tekergőzik a homloklebenyben

Nagyjából egy évvel az első tünetek után a nő személyisége megváltozott: a mély depresszió jeleit mutatta, és ijesztő feledékenységi epizódok törtek rá. Az orvosok ekkor agyi MRI-vizsgálatot végeztek, amely azonnal kimutatott egy elváltozást a jobb homloklebenyben.

Hogy kiderítsék, mi pusztít a páciens fejében, nyílt agyműtéttel biopsziát, azaz szövetmintavételt végeztek. Amikor a sebészek felnyitották a területet, valósággal elakadt a szavuk: a megrongálódott agyszövet belsejében egy élénkvörös, körülbelül 80 milliméter hosszú és 1 milliméter vastag, vonagló fonálféreg tekergőzött.

Hogyan került egy kígyóparazita egy ember agyába?

A laboratóriumi és genetikai vizsgálatok megállapították, hogy az élőlény az Ophidascaris robertsi nevű fonálféreg harmadik stádiumú lárvája. Ez a parazita Ausztráliában őshonos, és a kifejlett példányai kizárólag a szőnyegpitonok (Morelia spilota) bélrendszerében képesek szaporodni.

Hogyan fertőzhet meg egy pitonparazita egy embert? Bár a hölgy lakhelye közelében, a tóparton gyakoriak voltak a szőnyegpitonok, közvetlen kapcsolatba nem került kígyókkal. Rendszeresen gyűjtött azonban a vadonban ehető zöldségeket a főzéshez. A kutatók szerint a növényeket a pitonok ürüléke beszennyezte a féreg mikroszkopikus petéivel. A nő az érintéssel vagy a nem kellően megmosott zöldségek elfogyasztásával juttatta a szervezetébe a petéket, amelyek a gyomrában kikeltek, és a lárvák a véráram útján vándorolni kezdtek a szerveiben – végül egészen az agyáig rágva magukat.

A sikeres gyógyulás útja

Miután a sebészek sikeresen kiemelték az élő bélférget a nő homloklebenyéből, egy rendkívül agresszív, kombinált gyógyszeres terápiát indítottak el. Négy héten át ivermektint és albendazolt kapott – utóbbi azért volt kulcsfontosságú, mert rendkívül gyorsan felszívódik a központi idegrendszerben, így képes volt elpusztítani az esetlegesen megbújó többi lárvát is. A belső gyulladások megfékezésére egy 10 hetes kiegészítő kortikoszteroid-kúrát is alkalmaztak.

A terápia tökéletesen működött: a műtét után hat hónappal a nő tüdejében és májában lévő összes sérülés nyomtalanul felszívódott, a fehérvérsejtszáma normalizálódott, és a legsúlyosabb, neuropszichiátriai és memóriatünetei is teljesen megszűntek.

Ez a hátborzongató eset rávilágított arra, hogy az emberi terjeszkedés és a vadon élő állatok életterének beszűkülése miatt olyan új, állatokról emberre terjedő (zoonózis) fertőzések jelenhetnek meg, amelyekre a klinikai orvoslásnak sürgősen fel kell készülnie.

Mit tanulhatunk ebből a példátlan orvosi esetből?

Bár a történet első hallásra egy horrorfilm forgatókönyvére emlékeztet, a fertőző betegségek szakértői szerint valójában egy olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, amely egyre nagyobb kihívást jelent világszerte: az állatról emberre terjedő fertőzések, vagyis a zoonózisok megjelenésére. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint az újonnan felbukkanó fertőző betegségek jelentős része állati eredetű, és sok esetben olyan kórokozókról van szó, amelyek korábban soha nem fertőztek meg embereket.

Az Ophidascaris robertsi különlegessége éppen abban rejlik, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint az ember nem tartozik a természetes gazdaszervezetei közé. A féreg életciklusa normál esetben a pitonok és bizonyos kisebb emlősök között zajlik. A mostani esetben az ember véletlen „zsákutcagazdává” vált: a parazita bekerült ugyan a szervezetbe, de olyan környezetben találta magát, amelyre evolúciósan nem volt felkészülve. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a test különböző szerveiben vándoroljon és súlyos károkat okozzon.

Miért volt ennyire nehéz a diagnózis?

A parazitás fertőzések diagnosztikája még a modern orvostudomány számára is komoly kihívást jelenthet. Az eset egyik legfontosabb tanulsága, hogy a tünetek rendkívül megtévesztők voltak. A hasi fájdalom, a köhögés, az éjszakai izzadás, a tüdőelváltozások vagy akár a depresszió önmagukban számos más betegségre is utalhatnak.

Az orvosok kezdetben fertőzésre, autoimmun folyamatra, daganatos megbetegedésre vagy gyulladásos kórképre is gyanakodtak. Az eozinofil sejtek magas száma ugyan felvetette a parazitafertőzés lehetőségét, de mivel a laborvizsgálatok nem mutatták ki az ismert emberi élősködők jelenlétét, a nyomozás zsákutcába futott.

Az ilyen esetek rámutatnak arra, hogy a diagnózis felállításakor mennyire fontos a beteg részletes kikérdezése, az életmódbeli sajátosságok, a lakókörnyezet és a természetben végzett tevékenységek feltérképezése. Egy látszólag jelentéktelen információ – például a vadon gyűjtött növények rendszeres fogyasztása – végül kulcsszerepet játszhat a rejtély megoldásában.

Az eozinofilek fontos figyelmeztető jelek lehetnek

A történet során többször is előkerült az eozinofil nevű fehérvérsejt-típus. Ezek az immunsejtek különösen fontos szerepet töltenek be a paraziták elleni védekezésben és bizonyos allergiás reakciókban.

Ha egy vérképben vagy szövetmintában az eozinofilek száma jelentősen megemelkedik, az az orvos számára figyelmeztető jel lehet. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az emelkedett eozinofilszám önmagában nem bizonyítja a parazitafertőzést. Allergiák, asztma, egyes autoimmun betegségek, gyógyszerreakciók és ritkább vérképzőszervi kórképek is okozhatják ezt az eltérést.

A mostani eset azért volt különösen megtévesztő, mert a laboreredmények erősen parazitás fertőzésre utaltak, a szokásos diagnosztikai tesztek azonban nem tudtak konkrét kórokozót azonosítani.

Valóban eljuthatnak férgek az agyba?

Bár szerencsére rendkívül ritka jelenségről van szó, bizonyos paraziták valóban képesek elérni a központi idegrendszert. Az orvosi szakirodalom több olyan élősködőt is ismer, amely agyi fertőzést okozhat.

Ilyen például a sertés galandféreg lárvája által kiváltott neurociszticerkózis, amely a világ számos országában az epilepszia egyik gyakori oka. Egyes fonálférgek, például az Angiostrongylus cantonensis – más néven patkány-tüdőféreg – szintén eljuthatnak az agyba, ahol súlyos idegrendszeri tüneteket válthatnak ki.

Az Ophidascaris robertsi esetében azonban most először sikerült bizonyítani, hogy emberi szervezetben is képes az agyszövetbe vándorolni. Ez a felfedezés nemcsak klinikai, hanem tudományos szempontból is rendkívül jelentős.

Hogyan csökkenthető a hasonló fertőzések kockázata?

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a történet ellenére nincs ok pánikra. Az ilyen fertőzések rendkívül ritkák, ugyanakkor néhány alapvető higiénés szabály betartásával tovább csökkenthető a kockázat.

A vadon gyűjtött növényeket, gyógynövényeket és ehető leveleket mindig alaposan meg kell mosni folyó víz alatt. Különösen fontos ez olyan területeken, ahol vadállatok rendszeresen megfordulnak. A kertészkedés során ajánlott kesztyűt viselni, majd a munka végeztével gondosan kezet mosni.

A természetből származó élelmiszerek esetében érdemes figyelni arra is, hogy azok ne érintkezzenek állati ürülékkel vagy szennyezett talajjal. Ez nemcsak a paraziták, hanem számos baktérium és vírus ellen is védelmet jelenthet.

A klímaváltozás és a zoonózisok kapcsolata

A kutatók szerint a jövőben egyre több hasonló meglepetéssel találkozhat az orvostudomány. A klímaváltozás, az urbanizáció és a természetes élőhelyek átalakulása miatt az emberek és a vadon élő állatok közötti kapcsolat egyre szorosabbá válik.

Ennek következtében olyan kórokozók is megjelenhetnek az emberi populációban, amelyek korábban elszigetelten, kizárólag állatokban fordultak elő. A szakemberek ezért világszerte fokozott megfigyelőrendszereket működtetnek, hogy minél korábban felismerhessék az új fertőzések felbukkanását.

Az ausztrál nő története végül szerencsés véget ért, de egyúttal emlékeztet arra is, hogy az ember és a természet kapcsolata sokkal összetettebb, mint gondolnánk. Egy mikroszkopikus méretű pete, egy marék vadon gyűjtött növény és egy addig ismeretlen fertőzési útvonal elegendő volt ahhoz, hogy megszülessen az orvostudomány egyik legkülönösebb diagnózisa. Az eset ma már nemcsak ritka klinikai kuriózumként szerepel a szakirodalomban, hanem figyelmeztetésként is szolgál arra, hogy a feltörekvő fertőző betegségek korában az orvosoknak és a kutatóknak folyamatosan számolniuk kell a váratlannal.

Kapcsolódó cikk

Mi az a zoonózis és kell-e félni tőle?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!