Erektilis diszfunkció – potenciazavar

Húgyúti és nemi betegségek, nőgyógyászat

2010. február 10. 16:51

Módosítva: 2015. november 04. 13:49

Egészségkalauz

Az erektilis diszfunkció a merevedési zavarok okozta tartós közösülési képtelenség.

Az erektilis diszfunkció előfordulása Igen gyakori és fontos összefüggést mutat a korral. Felmérések szerint a 40 éves férfiak 40%-ában, a 70 éves férfiak kb. 70%-ában fordul elő valamilyen szintű erekciós probléma.

Forrás: Medipress

Az erektilis diszfunkció kockázati tényezői: életkor, cukorbetegség, magas vérnyomás, gyógyszermellékhatás (vízhajtók, hormonkészítmények, nyugtatók, egyes vérnyomáscsökkentők, fekélyellenes gyógyszerek), szívbetegség, dohányzás, alkohol, kábítószerek.

Az erektilis diszfunkció okai A hímvessző merevedéséhez megfelelő vérmennyiség beáramlására és annak lassú elfolyására van szükség. Ezt a folyamatot számos tényező megzavarhatja. Az erektilis diszfunkció okait három fő csoportba lehet sorolni: pszichés, szervi (organikus) és vegyes eredetű erektilis diszfunkció különböztethető meg.

Az erektilis diszfunkció klinikai megjelenési formái: az erekció hiánya (nem jön létre merevedés), az erekció időtartamának megrövidülése, nem kellő minőségű merevedés kialakulása.

Az erektilis diszfunkció lefolyása Pszichés típus – elsősorban az alkalmilag előforduló erekciós problémák okozója, az idült erekciós képtelenség hátterében általában szervi eredet található, amelyet azonban tovább ronthat. Pszichés erektilis diszfunkciót okozó hatások: szexuális kudarcélmény, családi és munkahelyi konfliktusok, új párkapcsolat, negatív hatások a partner részéről, önértékelési zavarok, pszichés alapon csökkent nemi vágy. A stressz, fáradtság, idegesség, ráhangolódás hiánya miatti kudarcélmény azt eredményezheti, hogy a következő alkalommal a férfi tudatosan koncentrál a merevedésére, ami zavarja a reflexes alapon működő vegetatív idegrendszer által irányított folyamatot. Ezáltal újabb kudarcélmény érheti a férfit, amely egy öngerjesztő kör által a pszichés erektilis diszfunkció kialakulásához vezethet. Pszichés eredetre utalhat, ha a hajnali merevedés, a szexuális tartalmú filmek nézése közben bekövetkező merevedés vagy az önkielégítés közbeni merevedés nem szenved zavart.

A szervi (organikus) eredetű erektilis diszfunkciók közül leggyakoribb az éreredetű (vaszkuláris) okok előfordulása. Az artériákat szűkítő és a vérbeáramlást csökkentő elváltozások (például érelmeszesedés, cukorbetegség, vérrög) vagy érműtét utáni állapot erekciós zavarhoz vezethetnek. A hímvessző vénáinak elváltozásai miatt néha olyan gyorsan vezetődik vissza a vér a testbe, hogy az erekció normál vérbeáramlás ellenére sem tartható fenn kellő ideig.

A szervi eredetű okok közül a második leggyakoribb az idegi károsodás (neurogén impotencia). Legnagyobb jelentősége a cukorbetegséghez társuló idegműködési zavarnak, valamint a leggyakrabban balesetek következtében előforduló gerincvelősérüléseknek van. Ezekben az esetekben az érrendszerre ható (vazoaktív) anyagok helyi alkalmazásával az erekció kiváltható.

Erektilis diszfunkciót okozhatnak hormonális zavarok is: a tesztoszteron szint rendellenes csökkenése, hypogonadizmus, prolactin túltermelés (adenoma, gyógyszerek vagy idült veseelégtelenség miatt).

Számos gyógyszer is okozhat erektilis diszfunkciót: a vérnyomáscsökkentők, az antidepresszánsok, egyes nyugtatószerek, a cimetidin, a digoxin, a lítium és az antipszichotikumok.

Forrás: EgészségKalauz

Az erektilis diszfunkció diagnózisa Megkülönböztethető az alap- és céldiagnosztika. Az alapdiagnosztika célja az erektilis diszfunkció diagnózisának megerősítése vagy elvetése. A céldiagnosztika feladata az erektilis diszfunkció típusának pontos meghatározása – pszichés és szervi ok, éreredet és nem ér eredet, illetve artériás és vénás eredet elkülönítése.

Az alapvizsgálatok között a kórtörténet felvétele (pszichés háttér, gyógyszerek, műtétek), a fizikális vizsgálat (herék mérete, konzisztenciája, prosztata, szőrzet) és a laborvizsgálat szerepelnek. Laborvizsgálatok közül a vérkép, vércukorszint, vérzsír, májfunkciós, vesefunkciós vizsgálatok, vérzés és alvadásidő valamint a PSA (prosztata specifikus antigén) szint meghatározása célszerű. A céldiagnosztika végzése az erektilis diszfunkcióval foglalkozó centrumok feladata, eszköztárába a Doppler ultrahang vizsgálattól, éjszakai merevedés mérésétől kezdve a vazoaktív injekciós teszten át a péniszbiopsziáig és péniszangiográfiáig számos vizsgálat tartozik.

Az erektilis diszfunkció terápiája A terápiás terv kialakítása során figyelembe kell venni az eltérést kiváltó okot, a tünetek súlyosságát, a beteg általános állapotát és életkorát, a beteg terápiára irányuló kívánságát és a rendelkezésre álló lehetőségeket.

A terápiás lehetőségek csoportosítása: Konzervatív kezelés – gyógyszeres kezelés, pszichoterápia, vákuumkezelés; Műtéti kezelés – érsebészeti terápia, péniszprotézis.

A gyógyszeres kezelésben megkülönböztethető az ajzószerek alkalmazása (főleg régen volt elterjedt), a hormonterápia (hormonhiányos állapotokban), a szájon át adott ún. vazoaktív készítmények (szildenafil, L-arginin, yohimbin), a szájban felszívódó (buccalis) készítmények (apomorfin, fentolamin), az öninjekciózós terápia (papaverin, prosztaglandin-E) és a húgycsőbe adott (intraurethralis) terápia (prosztaglandin-E).

A műtéti eljárások attól függenek, hogy az artériás vérhozam csökkenése, vagy a fokozott vénás elfolyás az erektilis diszfunkció oka (az érsebészeti megoldások azonban világszerte visszaszorulóban vannak). Amennyiben semmilyen egyéb módszerrel nem lehet segíteni a betegen, akkor lehetőség van péniszprotézis implantációjára is, amely általában egy félmerev, rugalmas szilikonprotézis beültetését jelenti.