Tüdőtályog tünetei, vizsgálata és kezelése

A tüdőszövet fertőzés következtében kialakuló, üregképződéssel és többnyire folyadék-felhalmozódással járó elhalását tüdőtályognak nevezik.

A tüdőtályog előfordulása

Leggyakrabban a száj- és garatüregben lévő baktériumok aspirálása (tüdőbe nyelése) okozza. Ennek hátterében eszméletvesztés, alkoholos állapot, mély alvás, diabéteszes kóma, agyvérzés, altatás, legyengült általános állapot, a nyelési reflex zavara állhatnak. Az aspirált baktériumflóra összetétele a beteg higiénés viszonyaitól, fogainak állapotától, esetleges alapbetegségétől függ. Leggyakrabban az elhanyagolt fogazatú betegek következményes légúti aspirációja okoz tüdőtályogot.

Az aspiráción kívül tüdőtályogot okozhatnak a keringésbe kerülő és a tüdőben elakadó baktérium telepek (bacteriaemia, embólus), elzáródást okozó hörgőtumor, vagy a tüdőembólia másodlagos felülfertőződése.

A tüdőtályog okai

Az esetek túlnyomó többségében többféle baktérium (polimikróba) okozza a tüdőtályogot, rendszerint a légmentes környezetet kedvelő (anaerob) baktériumok túlsúlyával. Leggyakrabban peptostreptococcusok, prevotellák, bacteroidesek, fusobacteriumok mutathatók ki. Kisebb gyakorisággal fordulnak elő staphylococcusok, Klebsiella pneumoniae, Streptococcus pyogenes, Haemophilus influanzae b. Gyenge immunrendszerű betegekben sokféle opportunista mikroba is okozhat tüdőtályogot.

A tüdőtályog tünetei, lefolyása

A légmentes környezetet kedvelő baktériumok (anaerobok) okozta fertőzésre többnyire a lassú, kevés panaszt okozó lefolyás jellemző. A betegek fogyásra, éjszakai izzadásra, gyengeségre panaszkodnak. Előfordulhat bőséges, bűzös köpetürítés is. A betegek vörösvérsejtjeinek száma csökken.

Az aerob baktériumok okozta tüdőtályogra a heves lefolyás jellemző. Emiatt ugyan a betegek korán orvoshoz kerülnek, ahol a jellegzetes, folyadéknívós üreg alapján megszületik a diagnózis, viszont a heveny lefolyás miatt ez a veszélyesebb típus.

A tüdőtályog leggyakoribb tünetei:

• Láz, hidegrázás, erős izzadás
• Gennyes, gyakran bűzös, gennyes köpet ürítése (a tályog megnyílásakor)
• Tartós köhögés
• Mellkasi fájdalom, ami légvételkor vagy köhögéskor fokozódhat
• Légszomj, nehézlégzés
• Általános elesettség, fáradékonyság, rossz közérzet
• Étvágytalanság, fogyás

A tüdőtályog diagnózisa

A klinikai kép alapján felmerül a gyanú. CT vizsgálattal biztosan megállapítható a folyamat és annak kiterjedtsége. Mikrobiológiai diagnózist általában nehéz felállítani a folyamat anaerob és polimikróbás volta miatt. A köpetből és vérből történő tenyésztés nem ad pontos eredményt, bronchoscoppal pedig nehéz a mintavétel.

A tüdőtályog terápiája

Alapja a tartós antimikróbás kezelés. Leggyakrabban amoxicillin+klavulánsav, carbapenemek, clindamycin adandók. Klebsiella gyanúja esetén plusz cefalosporin vagy fluorokinolon. Megfelelően választott gyógyszerek esetén 3-4 nap után javulás és 8-10 napon belül láztalanság érhető el. A kezelést általában 2-6 hónapig kell folytatni.

A tüdőtályog szövődményei

Az esetek 30%-ában sipolyjárat és következményes gennyes mellhártyagyulladás alakul ki. Szóródás következtében ritkán előfordulhat agytályog is.

Amennyiben nem javul a beteg állapota, akkor felmerül, hogy hatástalan a választott antibiotikum, vagy elzáródás miatt áll fenn a fertőzés, esetleg túl nagy a tályogüreg mérete (ezért le kell szívni), vagy nem is elsődleges tüdőtályog áll a háttérben, hanem esetleg tüdőtumor.

A tüdőtályog prognózisa

Általában elég jó, 90-95%-os gyógyulási arány jellemző anaerob fertőzés és normális immunitás esetén. Aerob Gram-negatív fertőzés, immungyenge állapot esetén viszont sajnos 75%-os halálozási arány a jellemző.

A tüdőtályog megértéséhez fontos látni, hogy a tüdő szerkezete mennyire sérülékeny, ha a légutakba szokatlan baktériumok jutnak. A félig elzárt, gyulladt szövetben kialakuló üreg valójában a szervezet védekező reakciója: elhatárolja a fertőzést, ezzel próbálja megakadályozni, hogy a baktériumok tovább terjedjenek. Ez azonban egy olyan „fal”, amely önmagában már nem képes megoldani a problémát, így orvosi beavatkozásra van szükség.

A tüdőtályog kialakulásának hátterében gyakran találunk életmódbeli vagy egészségi rizikófaktorokat

Ilyen például a kezeletlen fogágybetegség, amelyről kevesen gondolnák, hogy távoli szervekben is súlyos fertőzést válthat ki. A rossz szájhigiéné következtében elszaporodó anaerob baktériumok ugyanis könnyen aspirálhatók éjszakai alvás vagy alkoholos befolyásoltság alatt. Innen már csak egy lépés, hogy a tüdőben megtelepedve gyulladást, majd elhalást okozzanak.

A klinikai gyakorlatban gyakran találkozunk olyan betegekkel, akik későn fordulnak orvoshoz, mert a panaszok alattomosan, fokozatosan jelentkeznek. A lassan kialakuló fogyás, gyengeség vagy a visszatérő hőemelkedés nem mindig tűnik komoly figyelmeztető jelnek az érintett számára, különösen akkor, ha a köhögés csak időszakos. A jellegzetes, bűzös köpet megjelenése azonban már egyértelmű intő jel, ilyenkor sürgős tüdőgyógyászati vizsgálatra van szükség.

Az első lépés többnyire a képalkotó vizsgálat

A mellkasröntgenen gyakran már látható a tályog gyanúja, ám a részleteket és a pontos kiterjedést csak a CT adja meg. A CT nemcsak a méretet mutatja, hanem segít megítélni azt is, hogy a tályog milyen kapcsolatban van a környező hörgőkkel, illetve nem húzódik-e meg mögötte daganat vagy egy nagyobb erek környezetében kialakult gyulladásos folyamat.

A diagnózis felállítása után általában hosszú, néha hónapokig tartó antibiotikum-kezelés következik. A gyógyulás gyakran lassú, és türelmet igényel, mind a beteg, mind az orvos részéről. Az első napokban mérlegelni kell, milyen hatóanyag kombináció a legalkalmasabb – hiszen polimikrobás fertőzés esetén nem lehet csupán egyetlen baktériumot célzottan kezelni. Az anaerob kórokozók elleni terápia általában clindamycinnel vagy amoxicillin–klavulánsavval kezdődik, de a rezisztenciaviszonyok és a klinikai kép gyakran indokolják a széles spektrumú karbapenemek alkalmazását is.

A kezelés során fontos a beteg általános állapotának követése

A folyadékbevitel, a megfelelő tápláltsági állapot, a vérszegénység rendezése mind hozzájárulnak a gyógyuláshoz. A tüdőtályog ugyanis nemcsak helyileg betegíti a tüdőt: a felszabaduló gyulladásos anyagok az egész szervezetet igénybe veszik, amely különösen időskorban, alapbetegségek mellett veszélyes.

A modern orvoslás egyik fontos kérdése, hogy mikor elegendő az antibiotikum, és mikor van szükség invazív beavatkozásra. Ha a tályog túl nagy, vagy a folyadék nem tud kiürülni a légutak felé, akkor a sebészi leszívás vagy drenázs elkerülhetetlenné válik. Ez általában CT-vezérelt beavatkozással történik, és kifejezetten hatékony lehet akkor, ha a terápia ellenére fennálló láz vagy romló laboreredmények a fertőzés makacs fennmaradását mutatják.

Súlyos szövődmények

A szövődmények közül a mellhártyagyulladás, pontosabban a gennyes pleuritis az egyik leggyakoribb. Ilyenkor a mellhártya üregében gyűlik fel a fertőzött folyadék, amely tovább rontja a légzést és sürgős beavatkozást igényel. Ritka, de annál súlyosabb szövődmény az agytályog, amely hematogén szóródás eredménye. Ilyenkor a tüdőből a fertőzés a véráramon keresztül jut el az agy valamely területére. Ezt a lehetőséget minden elhúzódó tüdőtályog esetén fontos szem előtt tartani, különösen akkor, ha a beteg fejfájásról, neurológiai tünetekről vagy zavartságról számol be.

A prognózis nagyban függ a beteg immunstátuszától és attól, milyen típusú kórokozó áll a fertőzés hátterében. Az anaerob baktériumok által okozott tályog – normál immunrendszer mellett – jó eséllyel gyógyul, különösen akkor, ha időben történik a diagnózis és a kezelés. Ezzel szemben a Gram-negatív aerob fertőzések – mint amilyeneket gyakran látunk kórházi környezetben vagy legyengült szervezetű betegeknél – sajnos sokkal rosszabb kimenetelűek.

A tüdőtályog megelőzésében kulcsfontosságú a szájhigiéné és a fogászati problémák rendezése. A súlyos fogágybetegség vagy a kezeletlen fogszuvasodás nemcsak helyi problémát jelent: a baktériumok nagy mennyiségben vannak jelen, és könnyen a légutakba kerülhetnek. Különösen érdemes óvatosnak lenni olyan helyzetekben, ahol az éberségi állapot csökken – alkohol, altatás, neurológiai betegségek vagy akár súlyos alvási apnoe esetén.

Összegezve

Mindezek alapján elmondható, hogy a tüdőtályog egy hosszú lefolyású, komoly odafigyelést igénylő betegség, amely időben felismerve jó eséllyel gyógyítható. A modern antibiotikumok hatékonyak, de a kezelés attól válik igazán eredményessé, ha az orvos és a beteg együttműködik, és a háttérben álló hajlamosító tényezőket is rendezik. Megfelelő ellátás mellett a legtöbb beteg teljesen felépül, de fontos megérteni: a lassú javulás természetes része a folyamatnak, ezért a kitartás és a következetes kontrollvizsgálatok kiemelten fontosak.

Gyakori kérdések a tüdőtályogról

A tüdőtályog ugyanaz, mint a tüdőgyulladás?

Nem. A tüdőgyulladás a tüdőszövet gyulladását jelenti, míg a tüdőtályog ennél súlyosabb folyamat: a gyulladás következtében a tüdőszövet egy része elhal, és üreg (tályog) alakul ki, amely gennyel és folyadékkal telik meg. A két betegség összefügghet, de nem azonos.

Milyen tünetek utalhatnak tüdőtályogra?

Gyanúra ad okot a bűzös, nagy mennyiségű köpet, az elhúzódó láz vagy hőemelkedés, a fogyás, az éjszakai izzadás és az általános gyengeség. Heveny, gyors kialakulás esetén magas láz, hidegrázás és mellkasi fájdalom is jelentkezhet.

Lehet-e tüdőtályogom, ha nem dohányzom?

Igen. Bár a dohányzás növeli a légúti fertőzések és daganatok kockázatát, a tüdőtályog kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van az aspirációnak (a szájüregből tüdőbe jutó baktériumoknak), a rossz szájhigiéniának, az alkoholos állapotnak, a neurológiai betegségeknek vagy az immunrendszer gyengeségének.

Mennyire veszélyes a tüdőtályog?

A betegség komoly, de időben felismerve jó eséllyel gyógyítható. Anaerob baktériumok okozta tályogoknál a gyógyulási arány 90–95%, de legyengült szervezetben, illetve agresszívebb Gram-negatív kórokozók esetén a halálozás magasabb lehet. A gyors diagnózis kulcsfontosságú.

Szükség van-e műtétre?

A legtöbb esetben nincs. A tüdőtályog elsődleges kezelése a hosszan tartó, célzott antibiotikum-terápia. Műtéti beavatkozás – például CT-vezérelt leszívás vagy drenázs – akkor szükséges, ha a tályog túl nagy, nem ürül ki, vagy ha a beteg állapota nem javul a gyógyszeres kezelés ellenére.

Milyen vizsgálatokkal mutatható ki biztosan a tüdőtályog?

A diagnózis alapja a képalkotás: mellkasröntgen után döntő fontosságú a CT-vizsgálat, amely pontosan megmutatja a tályog helyét, méretét és a környező szövetek állapotát. Mikrobiológiai mintavétel a köpetből gyakran nem megbízható, mert a fertőzés többféle baktérium együttes hatásából ered.

Fertőző-e a tüdőtályog?

Közvetlenül nem fertőző, mivel nem cseppfertőzéssel terjed. Azonban az azt okozó baktériumok – főként a szájüregből származó anaerob kórokozók – bizonyos helyzetekben átjuthatnak egyik emberről a másikra. A betegség azonban nem jár járványos terjedéssel.

Mennyi ideig tart a kezelés?

A terápia hossza egyéni, de általában 2–6 hónap. A javulás első jelei néhány nap alatt jelentkezhetnek, de a teljes gyógyuláshoz hosszú, kitartó antibiotikum-kezelés szükséges, valamint rendszeres kontroll CT vagy röntgenvizsgálat.

Mit tehetek a gyógyulásom érdekében?

• Kövesse pontosan az antibiotikum-kezelést.
• Igyon megfelelő mennyiségű folyadékot.
• Pihenjen sokat, kerülje a fizikai megterhelést.
• Tartsa karban a szájhigiéniáját és jelentkezzen fogorvosi vizsgálatra, ha szükséges.
• Ha dohányzik, a leszokás jelentősen javítja a gyógyulási esélyeket.
• Figyelje állapotát, és minden romlást (fokozódó láz, nehézlégzés, erősödő köhögés) jelezzen orvosának.

Megelőzhető-e a tüdőtályog?

Részben igen. A legfontosabb a megfelelő szájhigiéné, a fogászati problémák kezelése, az alkoholos befolyásoltság alatti veszélyhelyzetek elkerülése és az alapbetegségek – például a cukorbetegség vagy a reflux – megfelelő karbantartása. Az aspiráció kockázatának csökkentése sok esetben megelőzheti a tályog kialakulását.

Kialakulhat-e tüdőtályog daganat miatt?

Igen. Ha egy hörgőt tumorsejt-szaporulat zár el, a mögöttes tüdőterület szellőzése romlik, és a váladék pangása miatt könnyen kialakul fertőzés, majd tályog. Ezért minden nehezen gyógyuló vagy visszatérő tüdőtályog esetében fontos kizárni a daganat lehetőségét.

Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni?

• magas láz és hidegrázás esetén
• bűzös köpet megjelenésekor
• légszomj, mellkasi fájdalom esetén
• ha a tünetek néhány napon belül nem javulnak
• ha tudatzavar, szédülés vagy neurológiai tünet jelentkezik (szövődmény gyanúja miatt)

Felhasznált irodalom: Szalka András, Tímár László, Ludwig Endre, Mészner Zsófia: Infektológia

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!