Több mint egymillió beteg adatait vizsgálták: az Ozempic egyik váratlan mellékhatására derült fény

A fogyást segítő injekciók térnyerésével párhuzamosan egyre nagyobb figyelem irányul arra is, milyen nem kívánt hatások jelentkezhetnek a kezelés során. A kutatók ezúttal azt vizsgálták meg, van-e kapcsolat a GLP-1 receptor agonisták alkalmazása és a különböző hajproblémák között.

Mik azok a GLP-1 gyógyszerek, és hogyan segítik a fogyást?

Az utóbbi években egyre többet hallani az Ozempicről, a Wegovyról és a Mounjaróról, amelyeket sokan egyszerűen csak fogyasztó injekcióként emlegetnek. Ezek azonban nem hagyományos fogyókúrás szerek, hanem olyan vényköteles gyógyszerek, amelyeket elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelésére fejlesztettek ki.

Működésük alapja, hogy a szervezetben természetesen is termelődő, GLP-1 nevű bélhormon hatását utánozzák. Ez a hormon étkezés után többek között a vércukorszint szabályozásában és a jóllakottság érzésének kialakulásában játszik szerepet. A gyógyszerek hatására az ember hamarabb érezheti magát jóllakottnak, hosszabb ideig maradhat teltségérzete, és csökkenhet az étvágya. Emellett lassítják a gyomor kiürülését, így az elfogyasztott táplálék tovább marad a gyomorban.

A legismertebb készítmények közé tartozik az Ozempic, amelynek hatóanyaga a szemaglutid. Ezt a gyógyszert elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére engedélyezték, de testsúlycsökkentő hatása miatt is nagy figyelmet kapott. Ugyanez a hatóanyag található a Wegovy nevű készítményben, amelyet kifejezetten az elhízás, illetve bizonyos esetekben a túlsúly kezelésére alkalmaznak.

A Mounjaro hatóanyaga a tirzepatid, amely némileg eltérő módon működik. Nemcsak a GLP-1, hanem egy másik, GIP nevű hormon hatását is utánozza. Ez a kettős hatás hozzájárul a vércukorszint szabályozásához és az étvágy csökkenéséhez. A készítmény meghatározott feltételek mellett cukorbetegség és testsúlyproblémák kezelésére egyaránt alkalmazható.

Bár ezeket a gyógyszereket gyakran a látványos fogyással hozzák összefüggésbe, alkalmazásuk orvosi mérlegelést és ellenőrzést igényel. A hányinger, hányás, hasmenés és székrekedés az ismert mellékhatások közé tartozik. A jelentős étvágycsökkenés miatt pedig különösen fontos, hogy a beteg a kezelés ideje alatt is megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaghoz jusson.

Több mint egymillió beteg adatait vetették össze

A kutatók 17 korábbi vizsgálat eredményeit elemezték, amelyekben összesen több mint egymillió beteg adatai szerepeltek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a fogyást segítő GLP-1 gyógyszerek, például az Ozempic alkalmazása összefüggésbe hozható-e a hajhullással.

Az eredmények szerint az ilyen készítményeket használóknál 40 százalékkal nagyobb volt bizonyos, a hajhagymák maradandó károsodásával nem járó hajhullástípusok előfordulásának esélye. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinél jelentkezik ez a mellékhatás. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a gyógyszerek nem minden hajhullástípussal mutattak egyformán erős összefüggést.

Két hajhullástípusnál különösen erős volt az összefüggés

A vizsgálatokban elsősorban a telogén effluvium és az androgén alopecia fordult elő gyakrabban a kezelés mellett.

A telogén effluvium során a megszokottnál több hajszál kerül idő előtt a haj növekedési ciklusának nyugalmi szakaszába, majd később kihullik. Ez jelentős, akár feltűnő mértékű hajvesztést is okozhat.

Az androgén alopecia hátterében ezzel szemben genetikai és hormonális tényezők játszanak szerepet.

Az alopecia areata esetében viszont a kutatók nem találtak statisztikailag jelentős kapcsolatot a GLP-1 gyógyszerek alkalmazásával.

A szemaglutid és a tirzepatid mellett mutatkozott a legerősebb jel

Az elemzés során az egyes hatóanyagokat külön is megvizsgálták. A hajhullás fokozott előfordulására utaló legerősebb jel a szemaglutidot és a tirzepatidot használóknál jelentkezett.

A szemaglutid esetében a jelentett aránytalansági mutató, vagyis az ROR 2,46, míg a tirzepatidnál 1,73 volt.

Az eredmények ugyanakkor önmagukban nem magyarázzák meg, miért alakulhat ki hajhullás a kezelés mellett. A kutatók szerint ebben a fogyás ütemének és a táplálkozás megváltozásának is szerepe lehet.

Nem biztos, hogy maga a gyógyszer áll közvetlenül a háttérben

A szerzők egyik lehetséges magyarázatként a gyors testsúlycsökkenést emelik ki. Jelentős fogyás esetén ugyanis megváltozhat a szervezet energia- és tápanyagellátása, különösen akkor, ha az étvágy csökkenésével együtt az elfogyasztott ételek mennyisége is erősen visszaesik.

Ha a szervezet kevesebb vitaminhoz, ásványi anyaghoz és más fontos tápanyaghoz jut, az a hajhagymák működését is befolyásolhatja. Ilyenkor a test elsősorban az alapvető életfunkciók fenntartására összpontosít, miközben a haj növekedése háttérbe szorulhat.

Ez magyarázatot adhat arra, miért jelentkezhet egyeseknél hajritkulás vagy fokozott hajvesztés a nagyobb testsúlycsökkenés időszakában.

Nem minden hajproblémára kedvezőtlen a hatás

A kutatás egyik érdekes eredménye arra is rávilágított, hogy a GLP-1 gyógyszerek és a haj állapota közötti kapcsolat nem feltétlenül egyirányú.

A centrális centrifugális hegesedéses alopeciával élő betegek egyik csoportjában ugyanis a résztvevők 58 százalékánál javulást tapasztaltak a GLP-1 agonistákkal végzett kezelés után.

Ez arra utal, hogy a különböző hajhullástípusok eltérően reagálhatnak, ezért nem lehet minden hajvesztést ugyanazzal a mechanizmussal magyarázni.

A megfelelő táplálkozás a kezelés alatt is fontos

A kutatók szerint a terápia megkezdésekor érdemes arra is felkészíteni a betegeket, hogy a jelentős étvágycsökkenés miatt tudatosabban kell figyelniük az étrendjükre.

Nemcsak az számít, mennyit eszik, hanem az is, hogy a kisebb ételmennyiség mellett elegendő, a szervezet és a hajhagymák működéséhez szükséges tápanyaghoz jusson.

Az elemzés eredményei alapján tehát a GLP-1 gyógyszerek alkalmazása bizonyos hajhullástípusok gyakoribb előfordulásával járhat együtt, de a háttérben feltehetően több tényező – köztük a gyors fogyás és a megváltozott tápanyagbevitel – is szerepet játszhat.

Abba kell hagyni az Ozempicet, ha hullani kezd a haja?

Ha az Ozempic vagy más, fogyást segítő gyógyszer alkalmazása közben fokozott hajhullást tapasztal, nem érdemes azonnal abbahagynia a kezelést. A hajvesztés ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a készítmény közvetlenül károsítja a hajhagymákat. Előfordulhat, hogy a szervezet a gyors testsúlycsökkenésre reagál így, vagy a megváltozott étkezési szokások miatt nem jut elegendő tápanyaghoz.

A gyógyszer önkényes elhagyása különösen akkor jelenthet problémát, ha azt 2-es típusú cukorbetegség kezelésére írták fel, hiszen a vércukorszint szabályozását is befolyásolhatja. Éppen ezért a megfelelő lépés az, ha jelzi panaszait a kezelőorvosának.

A szakember szükség esetén felülvizsgálhatja a gyógyszer adagolását, a fogyás ütemét és az étrendet. Súlyos vagy tartós hajhullás esetén a kezelés módosítása is szóba jöhet, de erről mindig egyénileg kell dönteni.

Visszanőhet a haj az Ozempic okozta fogyás után?

A jó hír az, hogy a gyors fogyáshoz kapcsolódó hajhullás sok esetben átmeneti. Ha a háttérben telogén effluvium áll, a hajhagymák általában nem pusztulnak el, csupán átmenetileg megváltozik a haj növekedési ciklusa. Ez azt jelenti, hogy a haj később újra növekedésnek indulhat.

A javulás azonban nem egyik napról a másikra történik. Amikor a testsúly stabilizálódik, és a szervezet ismét megfelelő mennyiségű energiához, fehérjéhez és más nélkülözhetetlen tápanyaghoz jut, a fokozott hajvesztés fokozatosan mérséklődhet. A haj sűrűségének helyreállása több hónapot is igénybe vehet, gyakran 6–9 hónapra vagy akár hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy a változás látványossá váljon.

Nem minden hajhullás rendeződik azonban magától. Ha a fogyás mellett örökletes hajritkulás vagy más fejbőrbetegség is fennáll, célzott kezelésre lehet szükség. A Brit Bőrgyógyászati Társaság szerint a telogén effluvium többnyire magától megszűnik, amennyiben a kiváltó tényező rendeződik.

Mennyi idővel az Ozempic-kezelés megkezdése után jelentkezhet a hajhullás?

A hajhullás nem feltétlenül közvetlenül az első injekciók után jelentkezik. Sok esetben hetekkel vagy hónapokkal később válik feltűnővé, amikor a beteg már jelentősebb testsúlycsökkenésen van túl.

A telogén effluviumra jellemző, hogy a fokozott hajvesztés általában a kiváltó eseményt követő 2–3 hónapban kezdődik, de ez az időtartam egyénenként eltérhet. A hajszálak ugyanis nem azonnal hullanak ki, amikor a szervezetet valamilyen megterhelés éri. Először nagyobb számban kerülnek nyugalmi fázisba, majd csak később válnak le a fejbőrről.

Emiatt előfordulhat, hogy valaki már hónapok óta használja az Ozempicet, amikor hirtelen azt veszi észre, hogy hajmosáskor vagy fésülködéskor szokatlanul sok hajszál marad a kezében.

Fontos azonban, hogy a panasz megjelenésének időpontja önmagában nem bizonyítja a gyógyszer szerepét. A hajhullás és a kezelés közötti összefüggés megítéléséhez a fogyás ütemét és az egyéb lehetséges okokat is figyelembe kell venni.

Milyen laborvizsgálatokra lehet szükség, ha a fogyás mellett hullik a haja?

Ha a hajhullás tartósan fennáll vagy feltűnően erős, érdemes orvoshoz fordulni, mert a háttérben olyan eltérések is meghúzódhatnak, amelyek megfelelő kezeléssel rendezhetők.

Az egyik legfontosabb vizsgálat a teljes vérkép, amely többek között a vérszegénység felismerésében segíthet. Emellett szóba jöhet a ferritinszint ellenőrzése is, amely a szervezet vasraktárainak állapotáról ad információt. A vashiány ugyanis akkor is hozzájárulhat a hajhulláshoz, amikor még nem alakult ki kifejezett vérszegénység.

Indokolt lehet a pajzsmirigy működésének ellenőrzése, elsősorban a TSH-szint meghatározásával, mivel mind az alul-, mind a túlműködés okozhat hajritkulást. Az étrendtől, az egyéb panaszoktól és az előzményektől függően az orvos további vizsgálatokat, például B12-vitamin-, D-vitamin- vagy cinkszint-meghatározást is javasolhat.

Figyelmébe ajánljuk

Az Ozempic nem csak a kilókat tünteti el – olyan mellékhatások is kiderültek, amikről eddig nem tudtunk

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!