Új oka lehet a magas vérnyomásnak – a kutatók azt is felfedezték, hogyan lehetne kezelni

A magas vérnyomást általában a szív, az erek és a vesék működésével hozzuk összefüggésbe, egy új kutatás azonban arra utal, hogy bizonyos esetekben az agy egyik apró területe is fontos szereplő lehet. Állatkísérletekben ennek az idegi központnak a kikapcsolásával a kutatók képesek voltak normalizálni a vérnyomást. A felfedezés ráadásul egy olyan kezelési lehetőség felé mutat, amelyhez talán nem is kell közvetlenül az agyat célba venni.

A magas vérnyomás kezelésére ma már számos gyógyszer áll rendelkezésre, mégis vannak olyan betegek, akiknél nehéz megfelelő értékeket elérni. Ez az egyik oka annak, hogy a kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, milyen idegrendszeri folyamatok tarthatják fenn a kórosan magas vérnyomást.

A São Pauló-i Egyetem és az Aucklandi Egyetem kutatóinak munkája most egy különösen érdekes területre irányította a figyelmet: az agy laterális parafacialis, röviden pFL régiójára. A kutatás eredményei szerint ez az idegi központ legalábbis állatokban összekötheti a légzés bizonyos változásait azokkal az idegrendszeri folyamatokkal, amelyek az erek összehúzódásán keresztül emelik a vérnyomást.

Egy légzéssel kapcsolatos agyterület került a középpontba

A pFL régiót elsősorban nem a vérnyomás miatt tartják érdekesnek. Olyan légzési folyamatokhoz kapcsolódik, amelyek során erőteljes, aktív kilégzés történik. Ilyen lehet például a testmozgás, a köhögés vagy akár a nevetés közben végzett kilégzés.

A patkányokon végzett kísérletek azonban azt mutatták, hogy magas vérnyomás esetén ennek az agyterületnek ennél jóval nagyobb szerepe lehet. Aktiválódása olyan idegi láncreakciót indított el, amely végül az erek összehúzódásához és a vérnyomás emelkedéséhez vezetett.

Ez azért különösen érdekes, mert egyetlen idegi hálózatban kapcsolhat össze két, első pillantásra különállónak tűnő folyamatot: a légzés szabályozását és a keringés irányítását.

A szimpatikus idegrendszer lehet a kapocs

A vérnyomás szabályozásában a szimpatikus idegrendszernek alapvető szerepe van. Ez annak az idegrendszeri rendszernek a része, amely többek között a szervezet „harcolj vagy menekülj” reakciójában is részt vesz. Aktiválódásakor a test felkészül a fokozott terhelésre, ami a szív és az erek működését is befolyásolja.

A kutatás alapján a pFL neuronjai bizonyos körülmények között fokozhatják ezt a szimpatikus aktivitást. A tudósok feltételezése szerint így akár olyan légzési ritmusváltozások is kapcsolatba kerülhetnek a vérnyomás emelkedésével, amelyeket az ember önmagán nem feltétlenül érzékelne.

Ez egyben beleillik abba az elképzelésbe, hogy a hipertónia bizonyos formái nem magyarázhatók kizárólag az erek, a szív vagy más szervek eltéréseivel: az idegrendszer tartósan fokozott aktivitása ugyancsak hozzájárulhat a magas értékek fennmaradásához.

Ki- és bekapcsolták az idegsejteket

A kutatók géntechnológiai módszerekkel tudták szabályozni a pFL régió idegsejtjeinek működését. Közben egyszerre figyelték a légzéssel összefüggő idegi jeleket, a szimpatikus idegrendszer aktivitását és az állatok vérnyomását.

Amikor aktiválták a kérdéses neuronokat, további agyi áramkörök is működésbe léptek, a folyamat végén pedig emelkedett a vérnyomás. A tudósok részletesen feltérképezték azt is, hogy a pFL milyen más idegsejtekkel kommunikál, majd az eredményeket egészséges vérnyomású kontrollállatok adataival hasonlították össze.

A hipertóniás patkányoknál lényeges különbséget találtak: a pFL működése már nem csupán a légzéshez kapcsolódott, hanem az erek szűkülését elősegítő idegrendszeri folyamatokhoz is.

A legizgalmasabb eredmény akkor jött, amikor kikapcsolták a területet

A kísérlet egyik legfontosabb megfigyelése az volt, mi történt a pFL működésének gátlásakor.

Julian Paton, az Aucklandi Egyetem fiziológusa szerint magas vérnyomás esetén ez az agyi régió aktívvá vált, amikor viszont a kutatócsoport inaktiválta, az állatok vérnyomása visszatért a normális tartományba.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megtalálták a magas vérnyomás egyetlen okát, és azt sem, hogy már rendelkezésre állna egy új kezelés. A kísérleteket patkányokon végezték, ezért először azt kell igazolni, hogy az emberek szervezetében is hasonló jelentőségű ez az idegi útvonal.

A felfedezés mégis azért figyelemre méltó, mert nem pusztán egy új összefüggést mutatott ki: az idegi folyamat befolyásolása magára a vérnyomásra is hatással volt.

Az alvási apnoéval is lehet kapcsolata

Az eredmények egy másik ismert összefüggésre is lehetséges magyarázatot kínálnak. Az alvási apnoéval élőknél nagyobb a magas vérnyomás kockázata: ennél az állapotnál alvás közben ismételten zavart szenved a légzés, emiatt időszakosan csökkenhet az oxigénszint, illetve megemelkedhet a szén-dioxid koncentrációja.

A pFL neuronjai normál, nyugodt légzés közben nem játszanak meghatározó szerepet. Más a helyzet azonban akkor, amikor kevés az oxigén vagy sok a szén-dioxid: ilyen körülmények között aktiválódhatnak.

Ez alapján elképzelhető, hogy az alvási apnoé során ismétlődő légzési zavarok olyan idegi folyamatokat is bekapcsolnak, amelyek a keringésre hatnak. A mostani eredmények tehát egy lehetséges biológiai hidat mutatnak a légzési rendellenességek és a hipertónia között.

Nem feltétlenül kellene közvetlenül az agyat kezelni

Ha egy agyterületet kellene gyógyszeresen befolyásolni, rögtön felmerülne egy komoly probléma: hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy közben más idegi funkciók ne sérüljenek?

A kutatók ezért egy közvetett megoldásban gondolkodnak.

A nyakban találhatók az úgynevezett carotis testek, vagyis apró érzékelő sejtcsoportok, amelyek többek között a vér oxigén- és szén-dioxid-viszonyaira reagálnak. Az innen érkező jelek az agy működésére is hatással lehetnek, és a kutatók szerint ezen az útvonalon a pFL aktivitása is befolyásolható.

Ez azért lenne előnyös, mert a kezelésnek nem kellene közvetlenül az agyba jutnia.

Paton kutatócsoportja olyan gyógyszeres megközelítésen dolgozik, amellyel a carotis testek túlzott aktivitását lehetne csillapítani. A cél végső soron az, hogy ezen keresztül távolról és biztonságosabban mérsékeljék a pFL működését.

Már embereken is van egy korai eredmény

Egy másik, ugyanahhoz az Aucklandi Egyetemhez kapcsolódó kutatás tovább erősítette a carotis testek lehetséges szerepét.

Ebben a tudósok a piridoxál-5′-foszfátot, vagyis a B6-vitamin aktív formáját vizsgálták. A vegyület képes gátolni egy P2X3 nevű receptort, amely a magas vérnyomással összefüggő kóros idegi jelátvitel egyik lehetséges szereplője.

Hipertóniás patkányokban a vegyület infúziója átlagosan csaknem 16 Hgmm-es vérnyomáscsökkenést eredményezett.

Ennél is érdekesebb, hogy ezt a megközelítést egy nagyon kis létszámú humán vizsgálatban is kipróbálták. A 14 magas vérnyomású résztvevővel végzett kísérletben mérséklődött a szervezet túlzott reakciója az alacsony oxigénszintre azoknál, akiknél az ezt érzékelő kemoreflex eleve különösen érzékeny volt.

Ez persze még messze van attól, hogy bizonyított hipertóniakezelésről beszélhessünk. A kis betegszám miatt az eredményekből széles körű következtetések sem vonhatók le. Mégis fontos előrelépés, hogy az állatkísérletekből kirajzolódó idegrendszeri célponttal összefüggő mechanizmust már embereken is elkezdték vizsgálni.

Ez nem azt jelenti, hogy a B6-vitamin vérnyomáscsökkentő kezelés

A piridoxál-5′-foszfáttal kapcsolatos eredményből könnyű lenne arra következtetni, hogy a B6-vitamin szedése megoldást jelenthet a magas vérnyomásra. A bemutatott kutatások azonban nem ezt igazolják.

A kísérleti körülmények között alkalmazott vegyület, annak adagolása és a vizsgált biológiai mechanizmus nem azonos azzal, mintha valaki egyszerűen B6-vitamin-tartalmú étrend-kiegészítőt kezdene szedni. A kutatás egy konkrét receptort és idegi jelátviteli útvonalat vizsgált, nem pedig a vény nélkül kapható vitaminkészítmények hipertónia elleni hatását.

Ez különösen fontos különbség, mert a magas vérnyomás kezelését nem szabad egy ilyen korai kutatási eredmény alapján megváltoztatni.

Miért lehet fontos ez a felfedezés?

A magas vérnyomás sokáig tünetmentes lehet, miközben növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Különösen nagy kihívást jelentenek azok az esetek, amikor a kezelés ellenére sem sikerül megfelelő értékeket elérni.

Az új kutatás arra utal, hogy ezek egy részében az idegrendszer és a légzés szabályozása is szerepet játszhat. Egyelőre azonban állatkísérletes eredményekről van szó, ezért még bizonyítani kell, hogy ugyanez a mechanizmus emberekben is jelentős. A felfedezés így nem új gyógymódot jelent, hanem egy ígéretes kutatási irányt, amely később új kezelési lehetőségekhez vezethet.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az ideális vérnyomás 40, 50 és 60 év felett?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!