Hogyan hibázhat ennyi ember egy olyan egyszerű dologban, mint a kézfogás? Pszichológus mondja el, milyen a jó kézfogás
Elég gyakran tesszük, és sokat árul el rólunk már egyetlen kézfogás is – épp ezért érdemes jól csinálni.
Évente nagyjából negyven szemináriumon teszem fel ugyanazt a kérdést: „Ki kapott már itt rossz kézfogást?” Mindig minden kéz a magasba emelkedik. Nem véletlen. Önben is felmerülhet, ahogy bennem is: hogyan lehet ennyi ember hibázni valamiben, ami látszólag ennyire egyszerű? Még meglepőbb, hogy a kellemetlen kézfogások emléke mennyire tartós – néha évtizedekig velünk marad - mutatott rá könyvében Joe Navarro viselkedéselemző.
Évente körülbelül negyven szemináriumot tartok, és minden alkalommal felteszem ugyanazt a kérdést:
Ki kapott már rossz kézfogást?
- Minden egyes alkalommal az összes kéz a magasba lendül. Ez aligha meglepő. Talán Ön is elgondolkodott már azon, ahogyan én is: hogyan lehetséges, hogy valaki elrontson valamit, ami látszólag ennyire egyszerű? Ráadásul a rossz kézfogás élménye valamiért sokáig, olykor évtizedeken át is velünk marad – - mutatott rá könyvében Joe Navarro viselkedéselemző.
A kézfogás egyidős az emberi társas érintkezéssel
Ez a gesztus nem csupán üdvözlés, hanem egyfajta bizalomkifejezés, amely az együttműködés, a béke és a biztonság üzenetét hordozza. A meleg, nyugodt érintés – amit társas lényként megosztunk egymással – hozzájárul testi-lelki egészségünkhöz, a harmóniához és az összetartozás érzéséhez.
A különböző kultúrák természetesen saját üdvözlési formákat alakítottak ki. A mediterrán országokban és a Karib-térségben például gyakrabban találkozunk öleléssel, levegőben adott puszival vagy baráti abrazóval. Ázsiában a tiszteletteljes meghajlás a bevett forma, míg a Közel-Keleten a nők kezét csak akkor illik megérinteni, ha ők maguk nyújtják felé a kezüket. A sport világában pedig már a pacsitól az ökölkoccanásig sokféle modern változat született.
A kézfogás tehát univerzális, de mégsem egységes
Minden társadalom meghatározza a maga normáit, és ha valaki megsérti ezeket, azonnal kellemetlen benyomást kelt. Gondoljon csak bele: hányszor találkozik új emberekkel, és hányszor az első érintkezési pont a kézfogás? Ez az első fizikai kontaktus, ami alapján ösztönösen ítélünk. Az emberek meglepően hosszú időn át emlékeznek a „rossz” kézfogásokra – legyen az túl laza, nedves vagy túlságosan szorító. Egyetlen mozdulat elég ahhoz, hogy pozitív vagy negatív érzést rögzítsen rólunk az agy.
Miért marad velünk egy rossz kézfogás emléke?
A magyarázat az evolúcióban rejlik. Az ősi időkben, amikor két idegen találkozott a szavannán, a kézfogás vagy a nyitott tenyér felmutatása annak jele volt, hogy nincs fegyver a kezünkben – tehát nem jelentünk veszélyt. A bizalom e gesztusa olyan biokémiai reakciókat váltott ki, mint az oxitocin, a „kötődési hormon” felszabadulása, ami erősíti a harmóniát és a közösségi kapcsolatokat.
Ha viszont a kézfogás diszharmonikus, negatív érzéseket kelt, az agyban éppen azok a területek – az amygdala és a hippocampus – aktiválódnak, amelyek a félelmet, a veszélyt és a kellemetlen tapasztalatokat tárolják. Ugyanaz a rendszer működik ilyenkor, mint amikor megtanuljuk, hogy ne érjünk a forró tűzhelyhez: egyetlen rossz élmény is elég ahhoz, hogy örökre rögzüljön. Ezért emlékszünk a „nyirkos”, „túl gyenge” vagy „csontropogtató” kézfogásokra még hosszú idő után is.
A jó kézfogás kulturális kérdés is
Fontos megérteni, hogy a „jó kézfogás” nem mindenhol ugyanazt jelenti. A Közel-Keleten a gyengéd kézfogás az udvariasság jele, míg az Egyesült Államokban az erős, határozott szorítás számít elvártnak. Dél-Amerikában sok helyen az ölelés váltja fel a kézfogást, és Európán belül is eltérnek a szokások: a franciák például gyakran puszival egészítik ki az üdvözlést, míg a skandináv országokban visszafogottabb a kontaktus.
Az üzleti életben általánosan elfogadott szabály, hogy a kézfogás legyen határozott, de ne fájdalmas. A tenyerek teljesen találkoznak, az ujjak finoman köré fonódnak a másik kezének, és a szorítás egy pillanattal se tartson tovább, mint ami természetes. Ha a másik fél gyengéden fog kezet, viszonozzuk ugyanazzal az erővel – ezzel azt mutatjuk, hogy figyelünk rá és tiszteletben tartjuk a komfortzónáját.
Amit érdemes elkerülni
- 1 Kerülje a szemkontaktus hiányát. A kézfogás közben nézzen a másik szemébe, mert ez a figyelem és az őszinteség jele.
- 2 Törölje meg a kezét előtte. A túlzott izzadás – orvosi nevén hiperhidrózis – gyakori, de kezelhető. Ha hajlamos rá, tartson magánál zsebkendőt, vagy használjon nedvességcsökkentő krémet.
- 3 Ne próbáljon dominanciát kifejezni. Az erőfitogtató, „felülről” érkező kézfogás kifejezetten ellenszenves. A kapcsolat nem így, hanem tisztelettel és egyenrangúsággal kezdődik.
- 4 Kerülje a kétkezes, „politikus” kézfogást. Ez a gesztus túlságosan személyesnek hat, és legtöbbször tolakodónak érződik. Tartsa meg a távolságot, amíg a bizalom nem alakul ki természetes módon.
- 5 Ne „csavarja” a másik kezét. Az ilyen mozdulat agresszív hatást kelt, és szinte mindig negatív benyomást hagy.
A kézfogás – apró gesztus, maradandó hatás
A kézfogás az egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb nonverbális jelzés. Pár másodperc alatt sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk másokhoz, mennyire vagyunk nyitottak, figyelmesek vagy épp bizonytalanok. A jó kézfogás nem verseny, hanem kapcsolatfelvétel. Célja nem az, hogy erőt mutasson, hanem hogy bizalmat építsen.
Ha tehát legközelebb új ismeretséget köt, gondoljon arra, hogy az a néhány másodperc talán hosszú ideig meghatározza, mit gondolnak majd Önről. Egy barátságos, természetes, kulturálisan érzékeny kézfogás nem csupán jó benyomást kelt – hanem emberi kapcsolatokat teremt, és néha még a jövő ajtaját is megnyitja.
Mit árul el rólunk, ha az állunkat a kezünkre támasztjuk? A pszichológia szerint nem véletlen a mozdulat
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
