Nem az optimisták nyernek? Tovább élhet, aki pesszimista, és nem kerget rózsaszín álmokat

Ön hogyan látja magát öt év múlva? Hisz a pozitív megerősítések erejében, vagy inkább a „jobb félni, mint megijedni” elvét követi az egészsége megőrzése érdekében?

Mindig azt halljuk, hogy a pozitív gondolkodás hegyeket mozgat meg, és a boldog öregkor titka a töretlen optimizmus. Egy nagyszabású német kutatás azonban most alaposan felforgatja ezt az elképzelést. Úgy tűnik, az idősebb korban tanúsított józan – vagy akár borúlátó – életszemlélet valójában egyfajta biológiai védőpajzsként szolgálhat, ami hosszabb és egészségesebb élethez vezet.

Az elvárások és a valóság különös játéka

Frieder R. Lang, az Erlangen-Nürnberg Egyetem professzora egy évtizednyi adatot elemzett ki munkatársaival. A vizsgálat nem volt mindennapi: 40 000 embert követtek nyomon a fiatal felnőttkortól egészen a matuzsálemi korig. A kérdés egyszerű volt: „Mennyire elégedett most, és mit gondol, mennyire lesz elégedett öt év múlva?”

Amikor az öt év elteltével a kutatók visszatértek, az eredmények megdöbbentő mintázatot rajzoltak ki:

• Az idősek 43 százaléka „alábecsülte” a jövőjét, vagyis végül sokkal jobban érezték magukat, mint azt korábban hitték.
• 32 százalékuk viszont túlzottan optimista volt, és a valóság végül elmaradt a várakozásaitól.

A rózsaszín szemüveg ára

A kutatás legmeghökkentőbb része itt következett. Amikor összevetették a válaszokat a résztvevők egészségi állapotával, kiderült: azok az idősek, akik túlságosan derűsen látták a jövőjüket, nagyobb eséllyel küzdöttek később fizikai korlátokkal, rokkantsággal, és körükben magasabb volt a betegségek miatti halálozás aránya is.

Ezzel szemben a „pesszimisták” – vagy ahogy a kutatók nevezik őket: a reális elvárásokkal rendelkezők – jobb egészségnek örvendtek és tovább éltek.

Miért véd meg a borúlátás?

Adódik a kérdés: hogyan válhat az óvatosság élettartam-hosszabbító tényezővé? Lang professzor szerint a válasz az emberi viselkedésben rejlik. Aki nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy az egészsége örökké és magától megmarad, az tudatosabb döntéseket hoz.

A „pesszimista” hozzáállás valójában fokozott éberséget jelent:

1. 1 Óvatosság: Ezek az emberek ritkábban vállalnak felesleges kockázatot.
2. 2 Prevenció: Komolyabban veszik az orvosi szűréseket és az egészségügyi figyelmeztetéseket.
3. 3 Felkészültség: Jobban odafigyelnek a biztonságukra, az étrendjükre és a fizikai állapotuk megőrzésére, mert tartanak a hanyatlástól.

Arany középút az optimizmus és a realizmus között

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mostantól minden napunkat búskomorságban kellene töltenünk. A kutatás arra világít rá, hogy az élet alkonyán a józan realizmus kifizetődőbb, mint a vágyvezérelt gondolkodás. Aki felkészül a nehezebb napokra, az paradox módon éppen ezzel teszi a legtöbbet azért, hogy azok a napok végül mégis derűsek és egészségesek maradjanak.

A jelenség mögött azonban nem csupán viselkedési különbségek állnak, hanem finomabb pszichológiai és élettani folyamatok is. Az utóbbi években több kutatás is rámutatott arra, hogy a túlzott optimizmus egyfajta „vakfoltot” hozhat létre a döntéshozatalban. Azok, akik biztosra veszik, hogy velük „úgysem történhet baj”, hajlamosabbak elhanyagolni az apró figyelmeztető jeleket – legyen szó egy enyhe, de tartós fájdalomról, egy romló laboreredményről vagy akár a fokozódó fáradtságról.

Ezzel szemben a mérsékelten pesszimista, vagy inkább realistának nevezhető hozzáállás egyfajta mentális „korai riasztórendszerként” működik. Az ilyen gondolkodású emberek hamarabb észreveszik a változásokat, és nagyobb valószínűséggel fordulnak időben orvoshoz. Ez különösen fontos lehet olyan krónikus betegségek esetében, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy a daganatos kórképek, ahol a korai felismerés szó szerint életet menthet.

A stressz és stressz között is van különbség

Érdekes módon a pesszimistább hozzáállás nem feltétlenül jelent nagyobb stresszterhelést – legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan azt sokan gondolják. A kutatók különbséget tesznek az úgynevezett „káros stressz” és a „felkészítő stressz” között. Az utóbbi egy enyhe, motiváló feszültség, amely cselekvésre ösztönöz. Amikor valaki előre számol a lehetséges nehézségekkel, az agya gyakorlatilag „edzésben tartja” a megküzdési mechanizmusokat.

Ez a jelenség az idegrendszer szintjén is kimutatható. A felkészültebb emberek stresszhelyzetben gyorsabban aktiválják a megfelelő válaszokat, és hamarabb térnek vissza nyugalmi állapotba. Ezzel szemben a váratlanul érkező problémák – amelyekre az optimisták kevésbé készülnek – gyakran nagyobb pszichés és testi megterhelést jelentenek.

Amikor a pozitív gondolkodás visszaüt

Nem arról van szó, hogy a pozitív gondolkodás önmagában káros lenne. A probléma inkább akkor jelentkezik, amikor az optimizmus elszakad a valóságtól. A szakirodalom ezt „irreális optimizmusnak” nevezi, és számos tanulmány összefüggésbe hozta már egészségkárosító magatartásokkal.

Az ilyen emberek például ritkábban tartják be az orvosi utasításokat, kevésbé érzik sürgetőnek az életmódváltást, és hajlamosabbak halogatni a kivizsgálásokat. Egyes vizsgálatok szerint még a dohányzásról való leszokás esélye is alacsonyabb lehet azoknál, akik úgy gondolják, hogy a negatív következmények „rájuk biztosan nem vonatkoznak”.

A mindennapi élet szintjén ez apró döntések sorozatában jelenik meg: „ma még belefér egy kis túlzás”, „majd jövő héten elkezdem a mozgást”, „ez a tünet biztos csak átmeneti”. Ezek a halasztások azonban hosszú távon összeadódnak.

A „védekező pesszimizmus” mint stratégia

A pszichológia egy külön fogalmat is használ erre az egészséges egyensúlyra: védekező pesszimizmus. Ez nem az állandó aggodalmaskodást jelenti, hanem egy tudatos stratégiát. Az ilyen emberek számba veszik a lehetséges kockázatokat, majd konkrét lépéseket tesznek azok kivédésére.

Ez a hozzáállás különösen hasznos lehet az egészségmegőrzésben. Aki például tisztában van azzal, hogy a családjában gyakori a szív- és érrendszeri betegség, nagyobb eséllyel figyel oda a vérnyomására, a koleszterinszintjére és az életmódjára. Nem azért, mert „rosszra számít”, hanem mert nem szeretne felkészületlen lenni.

Fontos különbség, hogy ez a fajta gondolkodás nem bénít meg. Éppen ellenkezőleg: cselekvésre ösztönöz. A hangsúly nem a félelmen, hanem a kontrollon van.

Az életkor szerepe: miért idősen működik jobban?

A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága, hogy ez a hatás főként idősebb korban érvényesül. Ennek több oka is lehet. Ahogy telnek az évek, egyre több tapasztalatunk gyűlik össze a saját testünkről és annak korlátairól. A korábbi betegségek, műtétek vagy akár kisebb egészségügyi problémák mind hozzájárulnak egy reálisabb önkép kialakulásához.

Idősebb korban ráadásul a szervezet tartalékai is csökkennek. Ilyenkor már kevésbé „fér bele” a halogatás vagy a kockázatos viselkedés. Egy elhanyagolt probléma gyorsabban súlyosbodhat, mint fiatalabb korban. Ezért különösen felértékelődik a tudatosság és az előrelátás szerepe.

Mit vihet ebből magával a mindennapokba?

A tanulság talán az, hogy nem az számít, optimistának vagy pesszimistának tartja-e magát, hanem az, hogy mennyire reálisan látja a saját helyzetét. Érdemes időről időre „külső szemmel” is ránézni az életmódjára és az egészségi állapotára.

Nem árt feltenni magának néhány egyszerű kérdést:

• Valóban mindent megtesz az egészségéért, vagy inkább halogat bizonyos lépéseket?
• Elmegy a szűrővizsgálatokra, vagy inkább bízik abban, hogy „úgysem lesz baj”?
• Figyel a teste jelzéseire, vagy hajlamos elbagatellizálni azokat?

A hosszú élet titka ritkán múlik egyetlen tényezőn. Sokkal inkább apró, következetes döntések sorozata alakítja. És ebben a folyamatban úgy tűnik, egy kis egészséges kétkedés – a saját sérthetetlenségünkkel szemben – meglepően nagy előnyt jelenthet.

Kapcsolódó cikk

Longevity: így lehet növelni az élettartamunkat

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!