Egy 102 éves férfi megmászta Japán legmagasabb hegycsúcsát - sajátos tanulságokat vont le belőle
Nem mintha könnyű lett volna, két nap után fel akarta adni, de volt valami, ami átlendítette a holtponton.
Kokichi Akuzawa, az 1923-ban született japán férfi történelmet írt azzal, hogy 102 éves korában feljutott a Fudzsi csúcsára. Ezzel a rendkívüli teljesítménnyel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a legidősebb japán, aki valaha meghódította az ország legmagasabb hegyét. Nem először állt azonban a Fudzsi tetején: hat évvel korábban, 96 évesen már végigjárta ugyanezt az utat lánya, unokája és barátai társaságában.
Amikor arról kérdezték, tervezi-e harmadszor is megmászni a legendás hegyet, határozott nemmel felelt. Mostani útját a Yoshida-ösvényen tette meg, amely a Fudzsi legnépszerűbb, viszonylag lankásabb útvonala. Míg a legtöbb hegymászó körülbelül hat óra alatt ér fel a csúcsra, Akuzawának három napjába telt az út. Az induláskor még kedvező időjárás a végéhez közeledve egyre nagyobb kihívások elé állította.
„Nehéz volt, egészen másfajta erőfeszítést igényelt, mint hat évvel ezelőtt” – vallotta be őszintén az idős férfi. Az AFP-nek nyilatkozva elárulta: a harmadik napon már komolyan fontolgatta, hogy feladja. Ekkor azonban 70 éves lánya biztatta, hogy tartson ki. A bátorításnak köszönhetően végül elérte a csúcsot, ahol nevét bejegyezte a Fujisan Sengen szentély vendégkönyvébe.
„A családom és a barátaim támogatása nélkül soha nem sikerült volna” – hangsúlyozta a százkétéves hegymászó, aki ezzel példát állított mindenki elé: az emberi kitartás, a közösség ereje és az élet iránti szenvedély valóban nem ismer korlátokat.
A hegymászás – legyen szó akár magashegyi túrázásról, akár kisebb sziklák megmászásáról – az egyik legsokoldalúbb mozgásforma, amely nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti. Természetesen mindig figyelembe kell venni az életkort, az egészségi állapotot és a felkészültséget, hiszen a sport kockázatokat is rejt.
Miért előnyös a hegymászás?
Egyrészt kiváló állóképességi edzés: a hosszabb túrák és meredek emelkedők fokozatosan terhelik a szívet és a tüdőt, javítva a keringési rendszert. A folyamatos emelkedés és ereszkedés a lábizmokat – comb, vádli, farizom – különösen jól formálja, miközben a hát és a törzs is erősödik, hiszen folyamatos stabilizációra van szükség. Ha valaki sziklamászást is gyakorol, akkor a kar- és vállizmok, valamint a kéz szorítóereje is látványosan fejlődik.
Másrészt pszichés előnyökkel is jár. A természetben eltöltött órák csökkentik a stresszt, oldják a szorongást, és bizonyítottan javítják a hangulatot. A csúcs elérése – legyen az akár egy kisebb domb vagy egy komolyabb hegy – óriási sikerélményt ad, erősíti az önbizalmat és a kitartást. Egy 2022-ben megjelent tanulmány is kimutatta, hogy a természetben végzett fizikai aktivitás, köztük a túrázás és a hegymászás, szignifikánsan hozzájárul a mentális jólléthez.
Kinek nem ajánlott?
Bár a hegymászás rengeteg előnnyel jár, nem mindenki számára biztonságos. Szív- és érrendszeri betegség, súlyos ízületi problémák vagy egyensúlyzavar esetén mindenképpen orvosi konzultáció szükséges, mielőtt valaki belevágna. Emellett a magashegyi körülmények (oxigénhiány, hideg, gyors időjárás-változás) külön terhelést rónak a szervezetre, így ezekhez fokozatosan, kellő felkészüléssel érdemes alkalmazkodni.
Magashegyi agyödéma: ilyen tüneteket okoz
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
