„A migrénemről kiderült, hogy agydaganat” - az édesanya megtanult nem félni a haláltól
Az édesanyánál glioblasztómát, a legagresszívebb agydaganatot diagnosztizálták.
Amikor Georgina Maynard 2023 májusában orvosi vizsgálatra ment, még nem sejtette, hogy az életét gyökeresen megváltoztató hírt fogja hallani. A háromgyermekes édesanyánál agydaganatot, pontosabban glioblasztóma multiformét (GBM) diagnosztizáltak – a legagresszívabb agydaganat-típust. Az orvosok akkor mindössze 12–18 hónapot jósoltak neki.
Több mint két év telt el azóta – és Georgina még mindig itt van. Mosolyog, nevet, és él.
- Tudom, hogy furcsán hangzik, de többnyire egyszerűen nem vagyok szomorú - mondta.
A fejfájás, ami más volt, mint a többi
Georgina fiatal kora óta küzdött migrénes rohamokkal. Havonta akár négy is gyötörte, és olykor annyira erősek voltak, hogy nem tudott dolgozni. Ám az a májusi délután egészen másnak bizonyult.
- Aznap reggel kint voltam a gyerekekkel, és szerettem volna néhány percet a napon tölteni. De a fejfájásom hihetetlenül rossz volt: nem bírtam a fényt, és a fájdalom végighasított a fejemen. – emlékszik vissza.
A következő emléke már az volt, hogy a nappalijában feküdt, körülötte a testvére, a mentők, és három megrémült gyermeke.
A roham után a John Radcliffe Kórház sürgősségijére vitték, ahol az első CT-vizsgálat még negatív lett. Pár nappal később azonban az MRI kimutatta a valódi okot: egy agresszív agydaganat fejlődött az agyában.
„Nem vagyok hajlandó kihagyni egyetlen gyerekem sporteseményét sem”
A diagnózis után hat héttel megoperálták. A műtétet éber állapotban végezték – ez a módszer segít minimalizálni az agy fontos területeinek sérülését.
- A műtét során mutattak nekem képeket egy horgonyról, egy buszról és egy karfiolról, és megkérdezték, mit látok – idézi fel. - Volt egy kép egy kardról, amit folyton elrontottam: ez bosszantott, de ma már mosolygok rajta.
Bár a glioblasztómát nem lehet teljesen eltávolítani, az orvosok annyit eltávolítottak a daganatból, amennyit csak tudtak.
A műtétet követő időszak nehéz volt: többszörös rohamok, kimerültség, kemoterápia és sugárkezelés követték egymást. Mégis, Georgina folytatta a mindennapokat – gyerekei iskolai programjait, a családi életet, sőt, még a munkáját is.
- Nem vagyok hajlandó kihagyni egyetlen gyerekem sporteseményét sem – mondja. - Nem tudok vezetni, de ott akarok lenni, bármibe kerüljön is.
„Megtanultam nem félni a haláltól”
A diagnózis után sokan összeomlanak – Georgina viszont valami mást érzett.
- Azt gondoltam, hogy a legrosszabb dolog az életben az, ha rájössz, meg fogsz halni. De amikor ez a félelem valósággá vált, a legnagyobb félelmem eltűnt – írja blogján.
- Most már tudtam, hogy korábban fogok meghalni, mint terveztem, de most már terveket is készíthettem.
A gyerekeinek őszintén elmondta, mi történik vele. A legkisebb, Zinnia tette fel a legtöbb kérdést.
- Nem titkoltunk el semmit. Azt mondtam nekik, hogy megpróbálok a lehető leghosszabb ideig élni. Nagyon bátrak voltak.
A legfrissebb vizsgálatok szerint Georgina daganata stabil, növekedés nem mutatható ki. Bár gyakran fáradt, tele van energiával és tervekkel.
- Nincsenek válaszok arra, hogyan lehetne teljesen elpusztítani a GBM-et, de hálás vagyok, hogy a vizsgálataim alapján a daganat stabil. Megtanultam figyelmen kívül hagyni, és tovább élni az életemet. Nem akarok időt pazarolni arra, hogy várjam, amíg a daganat újra nőni kezd.
Mi az a glioblasztóma?
A glioblasztóma multiforme (GBM) az egyik legrettegettebb diagnózis, amit az orvostudomány ma ismer. Ez a daganattípus az agy gliasejtjeiből, vagyis a neuronokat támogató sejtekből indul ki, és rendkívüli gyorsasággal növekszik. Azért is különösen veszélyes, mert nincsenek éles határai: a rákos sejtek beszivárognak az agy egészséges részeibe, így a teljes eltávolítás szinte lehetetlen.
A glioblasztóma nem válogat: bár bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban 40 és 70 év között diagnosztizálják. A tünetei gyakran alattomosak, és könnyen összetéveszthetők más, ártalmatlan panaszokkal – például migrénnel, látászavarokkal vagy fáradtsággal. Épp ezért történik meg, hogy a betegek sokszor csak akkor kerülnek orvoshoz, amikor már súlyosabb neurológiai jelek – például beszédzavar, végtaggyengeség, rohamok vagy memóriazavar – jelentkeznek.
A diagnózist általában MRI-vizsgálattal állítják fel, amely kimutatja a daganat helyét, méretét és kiterjedését. Ezt követi a szövettani vizsgálat, amely megerősíti, hogy valóban glioblasztómáról van szó. A kezelés összetett és több lépcsőből áll: sebészi beavatkozás, majd sugárkezelés és kemoterápia követi egymást, gyakran hónapokon át. Az orvosok célja ilyenkor nem a teljes gyógyulás – hiszen a GBM jelenlegi tudásunk szerint gyógyíthatatlan –, hanem a daganat növekedésének lassítása és az életminőség megőrzése.
Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány hatalmas lépéseket tett előre számos daganattípus esetében, a glioblasztóma azonban továbbra is az egyik legnagyobb kihívás a kutatók számára. Az 5 éves túlélési arány mindössze 5 százalék körül mozog, miközben más rákos megbetegedések – mint a mell- vagy prosztatarák – esetében ez az arány 90 százalék felett van. A különbség elsősorban abban rejlik, hogy a GBM rendkívül ellenálló a kezelésekkel szemben, és könnyen alkalmazkodik az orvosi beavatkozásokhoz.
A tudomány azonban nem adta fel: világszerte zajlanak új terápiás kutatások, amelyek az immunrendszer serkentésével, célzott gyógyszerekkel vagy épp génterápiás módszerekkel próbálják megtalálni a megoldást. Bár áttörésről még nem beszélhetünk, a remény egyre erősebb, hogy a jövőben az ilyen diagnózis már nem egy végítéletet, hanem egy hosszú távú, kezelhető állapotot fog jelenteni.
Depressziónak hitték az orvosok az édesapa halálos agydaganatát
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
