A neurológus feltárta, mi történik az agyban a halál pillanataiban – „Ez egyszerűen felfoghatatlan”
Prof. Jimo Borjigin kutatása új megvilágításba helyezi az emberi agy halálközeli állapotát.
- Úgy gondolom, amit találtunk, az csak a jéghegy csúcsa - mondta prof. Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem idegtudósa, aki évek óta vizsgálja, milyen folyamatok zajlanak az emberi agyban a halál küszöbén. Legújabb kutatása alapjaiban írja át mindazt, amit eddig gondoltunk erről a pillanatról. A felfedezés kiindulópontja egy mindössze 24 éves nő tragikus története volt, aki harmadik terhessége negyedik hetében hunyt el.
A váratlan összeomlás, ami mindent megváltoztatott
Az orvosi iratokban „1-es számú páciens”-ként hivatkozott fiatal nő harmadik gyermekét várta, amikor bekövetkezett a tragédia. Előző két várandóssága alatt is súlyos szívritmuszavar, rohamok és eszméletvesztés jelentkezett nála, amelyek már korábban diagnosztizált szív- és érrendszeri problémáival álltak kapcsolatban.
Alig egy hónappal azután, hogy ismét pozitív terhességi tesztet kapott, otthonában hirtelen összeesett. Édesanyja azonnal hívta a mentőket, de mire a segítség megérkezett, már tíz perce eszméletlen volt, és szívműködése leállt.
A kórházban sikerült újraindítani a keringését defibrillátor segítségével, de csak pacemakerrel és lélegeztetőgéppel lehetett életben tartani. Az orvosok azonban nem tudtak biztató prognózist adni: a súlyos oxigénhiány miatt kialakult agyduzzanat gyakorlatilag lehetetlenné tette a felépülést. A család végül a gépek lekapcsolása mellett döntött.
Akkor még senki sem sejtette, hogy ebben a pillanatban valami egészen rendkívüli történik az agyában – amit csak 11 évvel később tártak fel.
Az agy „hiperhajtómű” üzemmódba kapcsolt
Prof. Borjigin hosszú ideje tanulmányozza a halálközeli élményeket (NDE – near-death experience), de soha nem hitt a túlvilági utazásokban, a „fény az alagút végén” jelenségben vagy a megmagyarázhatatlan találkozásokban. Úgy vélte, a magyarázat az agy működésében rejlik.
Állatkísérletek során már korábban felfigyelt arra, hogy amikor a szív leáll, és megszűnik az oxigénellátás, az idegrendszer hirtelen hatalmas mennyiségű neurotranszmittert – például szerotonint és dopamint – bocsát ki. Felmerült benne a kérdés: vajon embereknél is hasonló folyamat játszódik le?
A választ a 2014-ben újraelemzett, 1-es számú páciens agyi elektromos aktivitásának felvétele adta meg. A lélegeztetőgép leállítása után az agyában úgynevezett „elektromos vihar” indult. A korábban nyugalmi állapotban lévő területek hirtelen intenzív, nagy frekvenciájú jeleket kezdtek kibocsátani, különösen a tudat „forró zónájában”.
Meglepő módon bizonyos régiók még több mint hat percig mutattak aktivitást, míg más szakaszokon a jelek 11–12-szer erősebbek voltak, mint a lekapcsolás előtt.
- A halál pillanatában az 1. számú beteg agya hiperhajtóműként működött – magyarázta Borjigin. A vizsgálat szerint az oxigén megvonása után két percen át rendkívüli mértékben összehangolódtak az agyhullámok a gondolkodásért, fókuszálásért és emlékezésért felelős területeken. Ez a szinkronizáció rövid időre – nagyjából 18 másodpercre – megszakadt, majd újabb többperces hullámban tért vissza. A jelek ezután ismét eltűntek, majd rövid időre újra feltűntek.
Az agy búcsúbeszélgetése önmagával
A kutatócsoport észrevette, hogy ezekben a kritikus percekben az agy különböző régiói egymással „párbeszédbe” kezdtek. A legerősebb kapcsolatok a lélegeztetés megszüntetése után indultak, és közel négy percig tartottak. Újabb kiugró aktivitás 5 perc 20 másodperccel később jelentkezett.
A leginkább érintett agyterületek a tudatos élmények feldolgozásában, az emlékek rögzítésében és az empátia megélésében játszanak szerepet.
- Még miközben visszavonhatatlanul a halálba süllyedt, az 1. páciens agyában percekig valami hátborzongatóan az életre emlékeztető dolog történt – fogalmazott a kutató.
Borjigin szerint nem kizárt, hogy a fiatal nő valóban átélt egy mély halálközeli élményt, akár testelhagyást, fénylő látomásokat, békét és boldogságot, vagy életének áttekintését.
Új fejezet a halál megértésében
A felfedezés megerősíti azt az elképzelést, hogy az emberi test nem egyszerre kapcsol le, hanem a szervek és rendszerek eltérő ütemben állnak le. Az agy esetében ez különösen összetett folyamat – sőt, a vizsgálat alapján kifejezetten aktív maradhat még a szívmegállás után is.
- A halál sokkal elevenebb lehet, mint azt valaha is gondoltuk volna – tette hozzá Borjigin, hangsúlyozva, hogy a tudomány előtt még óriási, feltáratlan terület áll ezen a téren.
Honnan tudjuk, hogy közeleg a vég? Ezek a halál előtti utolsó órák jelei
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
