"Unokaként néztem végig, ahogy a nagypapám elfelejtette, ki vagyok"

A demencia korai jelei sokszor nem feltűnőek, ezért a családtagok szerepe kulcsfontosságú a felismerésben.

A demencia tünetek fokozatosan, hónapok vagy évek alatt alakulnak ki, és eleinte könnyen összetéveszthetők a stressz vagy öregedés jeleivel.

Milyen jelek utalhatnak demenciára?

• Memóriavesztés: különösen a rövid távú memória romlása, például a friss események, beszélgetések elfelejtése.
• Kommunikációs nehézségek: szavak keresése, összefüggéstelen beszéd.
• Tájékozódási zavarok: nehézségek az idő, a hely és a személyek felismerésében.
• Döntéshozatali problémák: nehézségek a hétköznapi problémák megoldásában, pénzügyi döntések meghozatalában.
• Személyiség- és viselkedésváltozások: ingerlékenység, gyanakvás, depresszió, motivációhiány.
• Mozgáskoordinációs zavarok: előrehaladott állapotban járási nehézségek, remegés, esések.

Ezek a tünetek fokozatosan alakulnak ki, és idővel egyre súlyosabbá válnak. Fontos, hogy a családtagok észleljék ezeket a jeleket, és időben orvoshoz forduljanak. A korai diagnózis lehetőséget ad a megfelelő kezelések megkezdésére, amelyek lassíthatják a betegség előrehaladását és javíthatják az életminőséget.

Házi teszt demencia gyanuja esetén

Dr. Jesus Ramirez-Bermudez, a kognitív hanyatlást tanulmányozó mexikói neurológus szerint a demencia korai felismerésében egy egyszerű, bárki által elvégezhető teszt is segíthet: az órarajzolós teszt. Ez a módszer az emlékezetre és a végrehajtó funkciókra épít, melyeket a demencia elsőként érint.

A teszt menete:

1. 1 Kérjük meg az érintettet, hogy rajzoljon egy analóg óra számlapot egy üres lapra.
2. 2 Helyezze el a számokat 1-től 12-ig a megfelelő helyekre.
3. 3 Állítsa be a mutatókat egy megadott időpontra, például 11:10-re.

Ha az illető helyesen meg tudja rajzolni az órát, az szinte teljes mértékben kizárja a demencia lehetőségét, mivel a feladat teljesítése széleskörű kognitív készségeket igényel. Azonban, ha nehézséget okoz a számok elhelyezése vagy a mutatók beállítása, az jelezheti a demencia korai szakaszát.

Az órarajzolós teszt nem helyettesíti a szakmai diagnózist, de hasznos eszköz lehet a kognitív hanyatlás korai jeleinek azonosításában. Ha a teszt során problémák merülnek fel, érdemes neurológushoz fordulni további vizsgálatok céljából. A demencia diagnózisa többféle vizsgálat alapján történik, beleértve a neuropszichológiai teszteket, képalkotó vizsgálatokat (CT, MRI) és laborvizsgálatokat.

A diagnózist követően

A demenciával élők számára rendkívül felkavaró lehet a diagnózist hallani, és előfordul, hogy nehezen tudják elfogadni a betegséget, esetleg tagadják azt. Vannak, akik aggódni kezdenek a körülöttük élőkért, míg mások dühöt éreznek. Ebben a szakaszban nagyon fontos egy elfogadó, támogató barát jelenléte.

1. 1 Mindenképp maradjon kapcsolatban barátjával! Sokan ilyenkor válnak magányossá, ami tovább nehezíti a helyzetüket.
2. 2 A diagnózis nagyon változatos érzelmeket ébreszt az érintettekben. Amennyire lehetséges, próbáljon meg türelemmel és elfogadással fordulni barátja felé.
3. 3 Informálódjon a betegségről és annak mindennapi következményeiről. Így a jövőben hatékonyabban tudja majd támogatni demenciával élő barátját.
4. 4 A barátja lehet, hogy többet fog hibázni és elfelejt dolgokat. Ez együtt jár az állapottal, ne vegye magára!
5. 5 A demenciával együtt járó változások (fáradékonyság, feledékenység, érzelmi ingadozás, dezorientáltság) valamint a diagnózissal együtt járó stressz mind hatnak a kettejük barátságára. Próbálja meg elfogadni, hogy a dolgok változnak és barátjának lesznek néha rosszabb napjai.
6. 6 A legtöbb, amit tehet a másikért, ha segít neki minél tovább önállónak maradni! Ne csináljon meg mindent helyette, de igyekezzen segíteni barátját abban, hogy megkapja a támogatást ott, ahol szüksége van rá a napi aktivitása érdekében. Ez olyan helyzetekben lehet kiemelkedően fontos, amikor a demenciával élő személy már nem vezethet autót vagy nem közlekedhet egyedül.

Az unoka szemszögéből: milyen az, amikor a nagyszülőnk demens?

- Gyerekként mindig azt hittem, hogy a nagypapám mindent tud - mesélte el a saját történetét egyik kollégánk. - Hogy ő az a férfi, aki sosem téved, aki minden utcát ismer a városban, minden történetre emlékszik, amit meséltem neki, és aki bármikor meg tud javítani egy biciklit. Aztán egy nap megkérdezte tőlem: „Te iskolába jársz még, kisfiam?” Akkor voltam másodéves az egyetemen...

Az első jelek és lélektörések

- Nem volt könnyű észrevenni, hogy valami megváltozott. Papa mindig is egy kicsit különc volt. Olyan típus, aki visszakérdez, aki szeret nosztalgiázni, vagy épp nem érti az új technológiát. De aztán elkezdte összekeverni a neveket. Egyik nap az anyukámat „Katinak” hívta – úgy, ahogy a fiatalkori szerelmét hívták. Másnap engem „Zolinak” szólított – a testvérét nevezte így, aki már évtizedekkel korábban meghalt.

És közben ott volt az a nézés. Mintha ott lenne, de mégsem. Mintha valahol messzebb lenne, egy másik időben.

Családi döntés: beszélni kell róla

Nálunk a családban senki sem szeretett az érzésekről beszélni, pláne nem arról, ha valaki beteg. De mama végül kimondta: „A nagypapát el kell vinnünk orvoshoz. Ez már nem csak feledékenység.” A neurológiai vizsgálat után jött a diagnózis: Alzheimer-kór. Egy szó, amit addig csak cikkekből ismertem. Most már a miénk volt.

Mit jelentett unokának lenni egy demens családban?

A legnehezebb az volt, amikor papa már nem tudta, hogy az unokája vagyok. De mindig éreztem, hogy szeret. Talán nem tudta pontosan, ki vagyok, de mindig örült, ha megöleltem, ha beszéltem hozzá, vagy ha együtt néztük a régi fényképalbumokat.

Amit én megtanultam:

• Nem számít, hogy a beteg tudja-e, ki vagy – számít, hogy ott vagy.
• Egy dal, egy illat, egy régi vicc sokkal többet jelenthet, mint egy név.
• Az emlékeink nemcsak az agyunkban, hanem a szívünkben is élnek – és ez a demenciával sem tűnik el teljesen.

Az utolsó közös időszak

Papa egyre csendesebb lett. Már nem érdekelte a tévé, nem nevetett a régi vicceken, és egyre kevesebbet evett. De minden vasárnap ott ültem mellette. Fogtam a kezét. Néha rám nézett, és úgy tűnt, mintha egy pillanatra felismerne.

Az utolsó közös karácsonyunkon csak annyit mondott: „Szép vagy, kisfiam.” Benne volt a pakliban, hogy lehet, hogy nem tudja, ki vagyok. De azt is tudtam: emlékszik arra, hogy szeretett valakit. És az a valaki én voltam.

Mit tanácsolnék más unokáknak?

• Ne szégyelld, ha a nagyszülőd nem ismer meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret.
• Légy ott, mesélj neki régi sztorikat – még ha nem is reagál.
• Segíts a szüleidnek – a gondozás róluk is szól, nemcsak a betegről.
• Írj naplót ezekről a pillanatokról. Később értékes emlékké válnak.
• És főleg: ne félj a demenciától. A szeretet áthatol és átsegít ezen is.

Kapcsolódó cikk

Demencia: ez az a pont, ahol már érdemes elgondolkozni a gondozóotthon lehetőségén

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!