Ez a víz a forróságban olyan, mint a méreg, mégis sokan isszák

Nyáron gyakori látvány az autó ülésén vagy a strandon órák óta melegedő műanyag vizespalack. Bár egy ilyen palackból elfogyasztott víz nem válik egyik pillanatról a másikra „méreggé”, a tartós hő és a napsugárzás azonban felgyorsíthat bizonyos folyamatokat a műanyagban, ezért nem mindegy, hogyan tárolja az ivóvizét.

Mi történhet a PET-palackkal a nagy melegben?

Az egyszer használatos ásványvizes és üdítős palackok jelentős része polietilén-tereftalátból, vagyis PET-ből készül. A műanyag és a benne lévő folyadék között nincs tökéletesen áthatolhatatlan határ: nagyon kis mennyiségben különböző vegyületek kerülhetnek a csomagolóanyagból az italba, és ezt a folyamatot a magasabb hőmérséklet gyorsíthatja.

A kutatók többek között az antimon PET-palackokból vízbe történő kioldódását is vizsgálják. Az antimon azért érdekes ebből a szempontból, mert vegyületeit a PET előállítása során katalizátorként használhatják. Vizsgálatok szerint a hőmérséklet és a tárolási idő befolyásolhatja, mennyi kerül át belőle a vízbe.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden felmelegedett palack veszélyes mennyiségű vegyi anyagot tartalmaz. A tényleges expozíció többek között a hőmérséklettől, a melegítés időtartamától, a palack tulajdonságaitól és az elfogyasztott víz mennyiségétől függ.

A gyakorlati következtetés sokkal egyszerűbb: a PET-palackos vizet nem érdemes szükségtelenül hosszú ideig magas hőmérsékleten vagy közvetlen napsütésben tárolni.

Mennyi ideig maradhat a víz a forró autóban?

Erre nincs olyan tudományosan meghatározott időhatár, amely szerint például két vagy négy óráig biztonságos a palack, utána pedig már nem. A műanyagból történő anyagátadás nem egy adott pillanatban kapcsol be: a hőmérséklet és a tárolási idő együttesen befolyásolja.

Egy napsütésben álló autó belseje rendkívül gyorsan és erősen felmelegedhet. Minél magasabb hőmérsékletnek és minél hosszabb ideig van kitéve a palack, annál kevésbé ideálisak a tárolási körülmények.

A mikroműanyagok miatt is vizsgálják a palackozott vizet

Az utóbbi években a kutatók figyelme egyre inkább a mikro- és nanoműanyagok felé fordult. Ezek olyan apró műanyagrészecskék, amelyek közül a legkisebbeket hagyományos vizsgálati módszerekkel is nehéz kimutatni.

Egy 2024-ben a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent kutatás új mérési módszer segítségével három palackozottvíz-márka termékeit elemezte. A kutatók átlagosan körülbelül 240 ezer kimutatható műanyagrészecskét találtak literenként, amelyek túlnyomó része nanoméretű volt. A vizsgálat azért kapott nagy figyelmet, mert a korábbi módszerek éppen a legkisebb részecskék jelentős részét nem tudták megfelelően érzékelni.

Fontos azonban, hogy a palackozott vízben található összes műanyagrészecske eredetét nem lehet egyszerűen a PET-palack falára visszavezetni. A kutatók több különböző polimert azonosítottak, és felvetették, hogy a víztisztítási és palackozási folyamat egyes elemei – például bizonyos műanyag alapú szűrők – szintén hozzájárulhatnak a részecskék megjelenéséhez.

Vagyis a palackozott vízben található mikro- és nanoműanyag valós, mérhető jelenség. Ebből azonban még nem következik automatikusan, hogy egy palack víz elfogyasztása mérgezést vagy betegséget okoz.

Palackozott vagy csapvíz: melyikben van több mikroműanyag?

Mikroműanyagokat nemcsak palackozott, hanem csapvízben is kimutattak, ezért egyik esetében sem beszélhetünk automatikusan teljesen műanyagmentes vízről. Több vizsgálat ugyanakkor arra utal, hogy a palackozott vízben nagyobb lehet a mikro- és nanoműanyag-részecskék mennyisége.

Egy 2026-ban publikált összehasonlító vizsgálatban például palackozott vizeket és ivóvíztisztító telepekről származó kezelt vizet elemeztek. A kutatók a vizsgált palackozott vizekben szignifikánsan magasabb mikro- és nanoműanyag-koncentrációt mértek.

Ebből nem következik, hogy mindenhol és minden körülmények között a csapvíz az egészségesebb választás. Az ivóvíz minőségét számos tényező határozza meg, a mikroműanyag pedig ezek közül csak egy. A csapvíz összetétele ráadásul területenként és vízhálózatonként is eltérhet.

Az eredmények inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy maga a csomagolás és a palackozási folyamat is hozzájárulhat a műanyagrészecskékkel való expozícióhoz.

Újra lehet tölteni az egyszer használatos PET-palackot?

Egy PET-palack egyszeri újratöltése önmagában nem jelenti azt, hogy veszélyes mennyiségű vegyi anyag kerül a vízbe. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor az egyszer használatos palackból hetekig használt kulacs lesz.

A vékony falú palack idővel megkarcolódhat, deformálódhat, és kialakítása miatt nem feltétlenül tisztítható olyan egyszerűen és alaposan, mint egy erre a célra készült kulacs. Közvetlenül a palackból történő ivás során ráadásul mikroorganizmusok kerülhetnek a szájról és a kézről a palackra és a vízbe.

Ha rendszeresen visz magával vizet, praktikusabb egy tartós használatra tervezett, könnyen elmosható kulacsot választani. A választásnál azonban ne csak az anyagra figyeljen: a rendszeres tisztítás és szárítás legalább ilyen fontos.

Veszélyesebb-e a felbontott víz, mint a bontatlan?

Felbontás után a csomagolóanyag kérdése mellé egy másik szempont is társul: a mikrobiológiai szennyeződés.

Amikor közvetlenül a palackból iszik, a szájáról és a kezéről mikroorganizmusok kerülhetnek a palack nyakára, illetve a vízbe. Ez nem jelenti azt, hogy minden megkezdett ásványvíz rövid időn belül veszélyessé válik. A tárolás körülményei és időtartama azonban számítanak.

Más tehát egy reggel felbontott és estig elfogyasztott víz, mint egy olyan palack, amelyből többször ivott, majd napokon át a nyári autóban maradt. Ha a víz vagy a palack szaga, íze, illetve megjelenése szokatlanná vált, célszerű friss vizet választani.

Biztosan károsítják az emberi szervezetet a mikroműanyagok?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mikroműanyagokról szóló értékelése szerint ezek a részecskék jelen vannak az ivóvízben, ugyanakkor még jelentős tudáshiány van azzal kapcsolatban, pontosan mekkora egészségügyi kockázatot jelentenek a hétköznapi expozíciós szinteken.

A nagyobb részecskék jelentős része valószínűleg felszívódás nélkül halad át az emésztőrendszeren. A rendkívül apró részecskékkel, különösen a nanoműanyagokkal kapcsolatban azonban jóval több a megválaszolatlan kérdés.

Ezért túlzás lenne azt állítani, hogy a palackos vízből származó mikroműanyag bizonyítottan felborítja az ember hormonháztartását, tönkreteszi az immunrendszerét vagy valamely konkrét betegséget okoz. Laboratóriumi, állatkísérletes és megfigyeléses emberi eredmények miatt ezek a lehetséges hatások intenzív kutatás tárgyát képezik, de a hétköznapi expozíció és a betegségek közötti ok-okozati kapcsolat számos esetben még nem tisztázott.

Mikroműanyagokat már emberi szövetekben is találtak

A bizonytalanság ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kérdést félre lehetne söpörni. Az elmúlt években több kutatócsoport számolt be mikro- és nanoműanyagok kimutatásáról különböző emberi mintákban.

Különösen nagy figyelmet kaptak azok a vizsgálatok, amelyekben méhlepényszövetben is azonosítottak műanyagrészecskéket. Ez fontos környezet-egészségügyi megfigyelés, de két dolgot nem szabad összekeverni: egy anyag jelenlétének kimutatása a szervezetben még nem bizonyítja, hogy az adott koncentrációban betegséget is okoz.

A kutatók ráadásul már nyaki verőérből műtéti úton eltávolított érelmeszesedéses plakkokban kerestek mikro- és nanoműanyagokat. Azoknál a betegeknél, akiknek a plakkjában műanyagot mutattak ki, a követési időszakban magasabb volt a szívinfarktus, a stroke vagy a bármely okból bekövetkező halálozás együttes kockázata.

Ez fontos összefüggés, de nem bizonyítja, hogy a műanyagrészecskék okozták ezeket az eseményeket. A kutatási irány tehát komolyan veendő, a biztos következtetésekhez azonban további vizsgálatok szükségesek.

Üveg vagy fém kulacs lehet a praktikusabb megoldás

Ha rendszeresen visz magával vizet, jó megoldás lehet egy többször használható üveg- vagy élelmiszerrel való érintkezésre szánt rozsdamentes acél kulacs. Egy jól szigetelt fémkulacs ráadásul nyáron hosszabb ideig hűvösen tarthatja az italt.

Az anyag mellett azonban a tisztíthatóság is lényeges. A többször használható palack nem lesz automatikusan higiénikusabb csak azért, mert fémből vagy üvegből készült. Rendszeresen el kell mosni, majd hagyni kell teljesen megszáradni. Különös figyelmet érdemel a kupak, a menet, a szívószál és minden olyan apró rész, ahol nedvesség maradhat.

Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy gyakran még az üvegpalack sem feltétlenül jelent teljesen műanyagmentességet, hiszen a kupak és annak egyes alkatrészei szintén készülhetnek műanyagból.

Figyelmébe ajánljuk

Hány napig bírja a kulacs mosás nélkül? A szakértők válasza meglepő lehet

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!