Altatót akar szedni? Ennyi ideig biztonságos – és itt kezdődik a kockázat
Könnyű rászokni az altatókra, így csak óvatosan, ha ilyen szerekhez nyúl!
Egy rossz éjszaka után még legyintünk, a harmadik álmatlan hét után azonban sokan már a gyógyszeres fiókhoz nyúlnak. Az altatók gyors és hatékony segítséget ígérnek, de jogos a kérdés: meddig lehet őket szedni anélkül, hogy hozzászoknánk? De vajon hol húzódik a határ az átmeneti támogatás és a függőség között?
Mit nevezünk valójában altatónak?
Amikor álmatlanságtól szenvedünk, hajlamosak vagyunk minden bogyót, ami álomba szenderít, egy kalap alá venni, pedig a gyógyszertan fontos különbséget tesz közöttük. A köznyelvben altatónak hívjuk a klasszikus benzodiazepineket – mint a nitrazepam vagy a diazepam –, valamint a modernebb, úgynevezett „Z-szereket”, például a zolpidemet. Ezek a készítmények az agy GABA-rendszerére hatnak, tulajdonképpen lecsendesítik az idegrendszer aktivitását, hogy utat engedjenek az elalvásnak. A szakmai irányelvek, köztük az American Academy of Sleep Medicine (AASM) ajánlása szerint ezek a szerek kizárólag rövid távú, akut krízisek megoldására szolgálnak. Legyen szó gyászról, hirtelen stresszről vagy egy nehezebb élethelyzetről, a kezelés ideális esetben csupán néhány napig, de legfeljebb két-négy hétig tarthat, szigorú orvosi kontroll mellett.
A hozzászokás láthatatlan csapdája
A függőség nem egyik napról a másikra, hanem egy alattomos folyamat, a tolerancia kialakulásával kezdődik. Benzodiazepinek esetén már néhány hét rendszeres használat után azt tapasztalhatja Ön is, hogy a korábbi dózis már nem hozza el a várva várt nyugalmat, ami veszélyes kísértéshez, az adag emeléséhez vezethet. Bár a „Z-szerek” függőségi potenciálja valamivel alacsonyabb, a kutatások szerint ezeknél is megjelenhet a sóvárgás és a megvonási tünetek sora. Fontos azonban látni, hogy a hozzászokás nemcsak biológiai, hanem mélyen pszichológiai jelenség is. Ha Ön már el sem tudja képzelni az estét a tabletta nélkül és szorongani kezd, ha kifogyóban van a készlet, az már a mentális függőség jele, függetlenül attól, hogy emelte-e a mennyiséget.
Mi történik a testünkkel a hosszú távú szedés alatt?
A tartós altatóhasználat ára gyakran a nappali életminőség romlása. Bár ezek a szerek segítenek kikapcsolni, közben észrevétlenül megváltoztatják az alvás szerkezetét: csökkentik a mélyalvás arányát, így az éjszaka kevésbé lesz pihentető. Ez az oka annak, hogy sokan hiába töltik ágyban a szükséges időt, mégis fáradtan, tompán ébrednek. Idősebb korban a kockázatok tovább nőnek, hiszen a gyógyszerek hatása miatt romolhat a koordináció, ami elesésekhez és csonttörésekhez vezethet. Egyes vizsgálatok még a kognitív hanyatlás és a tartós benzodiazepin-szedés között is találtak összefüggést, ami arra figyelmeztet, hogy a kémiai álom nem egyenértékű a természetes regenerációval.
A biztonságos út és a kivezetés stratégiája
A szakértői konszenzus szerint az altató egy hasznos mankó, de nem válhat az élete állandó részévé. Krónikus, hónapok óta tartó álmatlanság esetén a nemzetközi ajánlások ma már nem a gyógyszert, hanem a kognitív viselkedésterápiát (CBT-I) javasolják elsőként, amely tartósabb és egészségesebb megoldást nyújt. A hozzászokás elkerülése érdekében kulcsfontosságú, hogy az altató ne váljon az esti rutin automatikus részévé. Érdemes törekedni a legalacsonyabb dózisra, és amint az életkörülmények rendeződnek, fokozatosan – soha nem hirtelen! – elhagyni a szert. A háttérben meghúzódó szorongás vagy depresszió kezelése nélkül az altató csak egy sebtapasz.
Mikor jön el az idő a váltásra?
Ha Ön már több mint egy hónapja minden este a gyógyszeres doboz után nyúl, vagy ha napközbeni álmosságot és memóriazavarokat tapasztal, ideje beszélnie orvosával. Az alvászavar gyakran csak egy tünet, amelynek okát az életmódban, a stresszkezelésben vagy rejtett testi betegségekben kell keresni. Az alváshigiéné javítása – a hűvös hálószoba, a koffein kerülése és az esti képernyőidő csökkentése – olyan természetes eszközök, amelyek segíthetnek visszanyerni az irányítást.
Rebound inszomnia – amikor rosszabbnak tűnik, mint volt
Az altató hirtelen elhagyása után előfordulhat, hogy az alvás átmenetileg kifejezetten rosszabbá válik, mint a gyógyszerszedés előtt volt. Ezt nevezzük rebound inszomniának, vagyis visszacsapó álmatlanságnak. Ilyenkor nehezebb az elalvás, gyakoribb az éjszakai felébredés, és az éjszaka nyugtalanabb lehet. A jelenség különösen benzodiazepinek és egyes „Z-szerek” esetén ismert.
Fontos tudni, hogy ez többnyire rövid ideig tartó, átmeneti állapot. Az agy alkalmazkodik a gyógyszer jelenlétéhez, és amikor az hirtelen megszűnik, időre van szüksége ahhoz, hogy újra saját szabályozására álljon vissza. Ha előre tisztában van ezzel a lehetőséggel, kevésbé ijed meg, és nagyobb eséllyel tudja vállalni a fokozatos dóziscsökkentést. A szakmai ajánlások éppen ezért nem javasolják a hirtelen elhagyást, hanem lépcsőzetes csökkentést tanácsolnak, orvosi kontroll mellett.
A rebound inszomnia nem azt jelenti, hogy nem tud aludni altató nélkül, hanem azt, hogy a szervezetének időre van szüksége az egyensúly visszanyeréséhez. Ez lényeges különbség.
Altatók - ezért okozhatnak könnyen függőséget
- Ez az igazság az altatókról: ilyen mellékhatásokra számítson rövid és hosszú távon
- Altatók - ezért okozhatnak könnyen függőséget
- Csak altatóval megy az elalvás esténként? Ezt kockáztatja vele
- Alvászavarok: ezek a gyógyszerek okozhatnak álmatlanságot
- Okozhat gondot, ha kismamaként altatóval tudok aludni? Vakcinainfó - Az orvos válaszol
- Alvászavar? A gyógynövények nem pótolják a melatonint!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!