Folyton a hírfolyamot pörgeti? Nagyobb terhet ró az idegrendszerére, mint gondolná

Reggel még ki sem keltünk az ágyból, de már megnéztük az üzeneteinket, az e-maileket és néhány közösségi oldalt. A buszon rövid videókat nézünk, munka közben felvillan egy értesítés, ebédnél elolvassuk a híreket, este pedig azzal a felkiáltással vesszük elő a telefont, hogy csak öt percig görgetünk. Mire letesszük, könnyen eltelt egy óra.

Az okostelefon önmagában természetesen nem ellenség. Kapcsolatot tartunk vele, dolgozunk, navigálunk, zenét hallgatunk és ügyeket intézünk. A probléma inkább akkor kezdődhet, amikor szinte minden üres pillanatot újabb digitális ingerrel töltünk ki, és a figyelmünk egész nap egyik információról ugrik a másikra.

Az „idegrendszer túlterhelése” nem önálló orvosi diagnózis, de jól leírhatja azt az állapotot, amikor túl sok inger és folyamatos figyelemváltás után mentálisan kimerültnek, szétszórtnak vagy feszültnek érezzük magunkat.

Az agyunknak folyamatosan válogatnia kell az ingerek között

Egyetlen perc görgetés alatt is rengeteg különböző információ érhet minket. Egy vicces videót egy háborús hír követ, utána megjelenik egy reklám, egy ismerős nyaralási fotója, majd egy egészségügyi tanács és egy munkahelyi üzenet.

Mindegyik másfajta figyelmet és sokszor más érzelmi reakciót kíván.

Az agy közben folyamatosan eldönti, mi fontos, mit hagyjon figyelmen kívül, mire reagáljon, és mi az, amit érdemes megjegyezni. Ha ez órákon keresztül ismétlődik, nem meglepő, ha a nap végére úgy érezzük, hogy tele van a fejünk, miközben nehezen tudnánk megmondani, pontosan mivel foglalkoztunk.

Nem feltétlenül maga az információmennyiség az egyetlen probléma. A gyors váltások is megterhelhetik a figyelmi rendszerünket.

A multitasking valójában rengeteg apró váltás

Munka közben rápillantunk az üzenetekre, aztán visszatérünk az Excel-táblához. Egy perc múlva érkezik egy e-mail, majd megnézzük, miért rezgett a telefon. Ezután újra megpróbáljuk felvenni az előző gondolat fonalát.

Ezt gyakran multitaskingnak nevezzük, az agy azonban sok esetben nem két összetett feladatot végez egyszerre, hanem gyorsan váltogat közöttük.

Ennek ára lehet. Minden megszakítás után újra fel kell idéznünk, hol tartottunk és mire koncentráltunk. Ha ez rendszeresen történik, csökkenhet a hatékonyság, több hibát véthetünk, és ugyanaz a munka mentálisan fárasztóbbnak tűnhet.

Még érdekesebb, hogy nem feltétlenül kell megnyitnunk az értesítést ahhoz, hogy kizökkentsen. Már a hang, a rezgés vagy a felvillanó kijelző is elég lehet ahhoz, hogy a figyelmünk egy része a telefon felé forduljon.

Miért olyan nehéz abbahagyni a görgetést?

A közösségi oldalak és rövid videós felületek egyik sajátossága, hogy nem tudjuk előre, mi következik. A következő tartalom lehet érdektelen – de lehet nagyon vicces, meglepő vagy számunkra különösen izgalmas is.

Ez a kiszámíthatatlanság erősen fenntarthatja a kíváncsiságot.

A jutalmazási rendszerben a dopaminnak is szerepe van a motivációban, a tanulásban és abban, hogy újra keressük azokat az ingereket, amelyek potenciálisan jutalmazók lehetnek. A jelenséget azonban félrevezető egyszerűen „dopaminfüggőségként” leírni. Nem arról van szó, hogy néhány videó „elárasztja dopaminnal” az agyat és tönkreteszi az idegrendszert.

A lényeg inkább az, hogy a telefon ellenőrzése könnyen megtanult, automatikus szokássá válhat. Egy idő után már akkor is a képernyőhöz nyúlunk, amikor nincs konkrét okunk rá.

Már az unalom első másodpercében előkerül a telefon

Várunk a liftre: telefon. Állunk a sorban: telefon. Öt perc múlva indul a busz: telefon. A barátunk kiment a mosdóba: telefon.

Ezek külön-külön jelentéktelen pillanatoknak tűnnek, együtt azonban azt eredményezhetik, hogy egyre ritkábban maradunk külső inger nélkül.

Pedig nem feltétlenül kell minden percben történnie valaminek. A nyugalmasabb időszakok lehetőséget adnak arra, hogy a figyelmünk szabadabban kalandozzon, átgondoljuk a történteket vagy egyszerűen ne foglalkozzunk semmivel.

Ha minden ilyen rést automatikusan kitöltünk tartalommal, könnyen hozzászokhatunk a folyamatos stimulációhoz. Emiatt a lassabb tevékenységek – például egy hosszabb szöveg elolvasása vagy egyetlen feladatra való koncentrálás – szokatlanul ingerszegénynek tűnhetnek.

A rövid videók különösen gyors tempót diktálnak

Néhány másodpercenként teljesen új kép, hang, szereplő és téma jelenik meg. Ha valami az első pillanatban nem érdekes, egyetlen mozdulattal tovább lehet lépni.

Ez egészen más figyelmi helyzetet teremt, mint például egy könyv olvasása, egy hosszabb beszélgetés vagy akár egy teljes film végignézése.

Nem állítható, hogy a rövid videók önmagukban „tönkreteszik a figyelmet”. A túlzott és problémás okostelefon-használat, illetve a figyelmi nehézségek között azonban kutatások találtak összefüggéseket. A kapcsolat ráadásul kétirányú is lehet: aki eleve nehezebben koncentrál vagy könnyebben unatkozik, gyakrabban nyúlhat a telefonjához.

A doomscrolling a hangulatunkat is megviselheti

Külön kategória a doomscrolling, amikor egymás után olvassuk a negatív, nyugtalanító híreket, és annak ellenére folytatjuk, hogy közben egyre rosszabbul érezzük magunkat.

Háborúk, balesetek, betegségek, gazdasági problémák és személyes tragédiák követhetik egymást a képernyőn. Az agyunk ráadásul eleve hajlamos nagyobb figyelmet fordítani a potenciális veszélyt jelző információkra.

Így könnyű belekerülni egy körbe: szorongunk, ezért információt keresünk, az újabb információk azonban további aggodalmat keltenek, ezért még többet olvasunk.

A folyamatos hírfogyasztás végül azt az érzetet keltheti, hogy állandóan történik valami, amire azonnal figyelnünk kell.

A közösségi média másképp fáraszthat

Nem csak a gyors ingerváltás számít. A telefonunkon keresztül naponta több száz ember életének gondosan kiválasztott pillanataival találkozunk.

Valaki éppen álomnyaraláson van, más új lakást vett, lefutotta a maratont, tökéletes vacsorát készített vagy látványos átalakuláson ment keresztül.

Ha ezt a saját hétköznapi valóságunkkal hasonlítjuk össze, könnyen torz képet kaphatunk arról, hogyan élnek mások. Bizonyos embereknél a közösségi média intenzív használata együtt járhat rosszabb közérzettel, szorongással vagy negatívabb testképpel, bár itt sem mindegy, ki, hogyan és milyen tartalmakat fogyaszt.

Este különösen könnyen visszaüt a telefonozás

„Még öt perc” – aztán negyvenöt perc múlva még mindig a képernyőt nézzük.

Az esti telefonhasználat egyik legegyszerűbb következménye, hogy elveszi az időt az alvástól. Ha éjfél helyett egykor alszunk el, mert belefeledkeztünk a görgetésbe, másnap egy órával kevesebbet pihentünk.

A kijelzők által kibocsátott fény is befolyásolhatja a cirkadián rendszert és a melatonin termelődését, különösen erős, esti fényterhelés esetén. De nem csak a fény számít. Egy izgalmas videó, felháborító kommentháború vagy munkahelyi e-mail mentálisan is éberebb állapotban tarthat.

Így hiába fekszünk már az ágyban, az agyunk még mindig „nappali üzemmódban” működhet.

Honnan tudhatja, hogy túl sokat mobilozik?

Nincs olyan univerzális napi képernyőidő, amely fölött minden felnőtt telefonhasználata automatikusan egészségtelen. A napi három óra lehet munka, navigáció vagy videóhívás is, míg akár jóval kevesebb idő is problémás lehet, ha valaki képtelen kontrollálni a használatát.

Érdemes inkább azt figyelni, mit szorít ki a telefon az életünkből.

Intő jel lehet, ha rendszeresen később fekszünk le miatta, munka közben néhány percenként ellenőrizzük, beszélgetések alatt is automatikusan elővesszük, nehéz végigolvasni egy hosszabb szöveget, vagy kifejezetten nyugtalanná válunk, amikor nincs nálunk.

Az is árulkodó, ha eredetileg öt percre nyitottunk meg egy alkalmazást, majd újra és újra azt vesszük észre, hogy fél óra eltűnt.

Nem feltétlenül digitális detoxra van szükség

Nem kell kidobni az okostelefont, törölni minden alkalmazást és egy hétre elvonulni az erdőbe. Sokkal fenntarthatóbb lehet néhány apró szabály.

Érdemes kikapcsolni azokat az értesítéseket, amelyekre nincs valóban azonnal szükségünk. Munka közben a telefon kerülhet az asztal helyett a táskába vagy egy másik helyiségbe. Étkezésnél, beszélgetés közben és lefekvés előtt pedig kijelölhetünk telefonmentes időszakokat.

Hasznos lehet azt is megfigyelni, mikor nyúlunk automatikusan a készülékhez. Valóban szükségünk van valamire, vagy egyszerűen csak unatkozunk, feszültek vagyunk, esetleg halogatunk egy kellemetlen feladatot?

Már az is sokat változtathat a szokásokon, ha a reflexszerű mozdulat tudatos döntéssé válik.

Az idegrendszerünknek nem újabb ingerre, hanem néha csendre van szüksége

Néhány óra közösségimédia-használattól nem megy tönkre az idegrendszerünk, de a folyamatos értesítések, gyors tartalomváltások és az esti görgetés azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mentálisan kimerültebbnek, szétszórtabbnak és kevésbé kipihentnek érezzük magunkat.

Érdemes ezért néha nem elővenni a telefont akkor sem, amikor éppen semmi nem történik. Végigállni egy rövid sort, meginni egy kávét, sétálni tíz percet vagy lefeküdni anélkül, hogy közben újabb száz információt engednénk be.

Az agynak ugyanis nem kell minden üres percben új feladatot adni. Néha éppen azzal teszünk jót neki, ha néhány percre egyszerűen békén hagyjuk.

Ez is érdekelheti

Phubbing: egy szokás, ami csendben rombolhatja a kapcsolatainkat - figyelmeztet a pszichológus

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!