Ha ebben a pózban alszik, ideje változtatni – akár tartós idegkárosodást is okozhat

Ez a testhelyzet hosszabb távon fájdalmat, merevséget és idegkárosodást okozhat.

Sokak számára ismerős a jelenet: reggel ébredéskor az ujjakban bizsergés, zsibbadás járja át, a vállak pedig szinte mozdíthatatlanok. Egy kis átmozgatás után a kellemetlen érzés többnyire elenyészik, így könnyű legyinteni rá. „Biztos csak rosszul feküdtem” – gondolják sokan. Pedig nem mindig ilyen ártatlan a háttérben meghúzódó ok. Gyakran épp az alvási testhelyzet az, amely hosszú távon kellemetlen, sőt káros következményeket hagy maga után.

Az egyik legtipikusabb – és a szakértők által egyre inkább kerülendőnek tartott – alvási pozíció az, amikor a karok erősen behajlítva, a mellkas felé húzva pihennek egész éjszaka. Az ún. „T. rex póz” igen komoly terhelést ró a karban futó idegekre.

Miért jelent problémát ez az alvási póz?

Ahogy arra Dr. Raj Dasgupta, alvásszakértő is felhívja a figyelmet, a szorosan behúzott karok tartós nyomást gyakorolnak a könyök és a csukló idegeire. Ez a nyomás akadályozhatja a véráramlást, ami éjszakai zsibbadáshoz, hangyamászáshoz, reggeli merevséghez és fájdalomhoz vezet. Aki rendszeresen így alszik, idővel azt is tapasztalhatja, hogy a vállai fájóan kötötté válnak.

Dr. Matthew Bennett, ortopéd sebész szerint ez a testhelyzet a csuklóban futó idegek irritációját is kiválthatja, hasonlóan a carpalis alagút szindrómához. A könyök speciális anatómiai pontjain az idegek szűk csatornákon haladnak át; ha ezeket órákon át elnyomjuk, könnyen kialakulhat tartós irritáció.

Mindez gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk, és kezeletlenül évről évre rosszabbodhat.

Milyen jelekre érdemes figyelnie?

A szakemberek gyakran hallják a páciensek panaszait az „elhalt kar” érzéséről. Sokan reggelente reflexszerűen megrázzák kezüket, hogy visszatérjen az élet beléjük. A test azonban ilyenkor valójában kétségbeesetten jelzi: túl nagy a terhelés.

Érdemes komolyan venni, ha:

• rendszeresen érzik zsibbadtnak a kart vagy a kezet ébredéskor
• a zsibbadás tartósan, több percen át fennmarad
• napközben gyengébbnek érzik a kezüket, nehezebben tartják meg a tárgyakat
• visszatérő fájdalom vagy „nyilallás” fut végig a karon

Ezek a tünetek korai szakaszban jól kezelhetők. Ha azonban hónapokig, akár évekig fennáll a probléma, valódi, vissza nem fordítható idegkárosodás alakulhat ki.

Miért húzódik mégis ebbe a helyzetbe a teste?

Sokan érzik természetesnek, hogy összegömbölyödve, karjukat magukhoz húzva alszanak. Ez részben a komfortérzés miatt van, de sokszor mélyebb okok állnak mögötte. Dr. Bennett szerint a test gyakran önvédelmi módba kapcsol alvás közben, különösen akkor, ha a szervezet tartós stressznek, fájdalomnak vagy fáradtságnak van kitéve.

A pszichológiai háttér sem elhanyagolható. Judit Merayo Barredo, klinikai szakpszichológus példája jól mutatja, hogy az alvási póz érzelmi állapotot is tükrözhet. Egy krónikus álmatlansággal küzdő páciense például minden éjjel összegömbölyödve aludt, karjait szorosan a mellkasához préselve. Reggelre izomfeszültséggel és kimerültséggel ébredt, annak ellenére, hogy az alvásidő hossza megfelelő volt. Végül kiderült: a mélyen megbújó szorongás is szerepet játszott ebben.

Az alvási szokások megváltoztatása, relaxációs technikák alkalmazása és a lefekvés előtti stresszoldó rutinok segítettek abban, hogy a páciens teste „elvegye a jelzést”, és újra biztonságban érezze magát alvás közben.

Természetesen nem mindenki szorong, aki így alszik – a túl sok stressz, a rossz alvásminőség, a túlzott izomfeszülés vagy akár egy régi sérülés is kiválthatja ezt az összezáródást.

Hogyan lehet átszoktatni a testet egy kímélőbb pozícióra?

Az alvási rutin megváltoztatásához nem elegendő a szándék. Alvás közben nem lehet tudatosan korrigálni a testhelyzetet, ezért fizikai támaszokra, akadályokra van szükség, amelyek megakadályozzák a túlzott karhajlítást.

Néhány bevált módszer:

• Finom rögzítés a könyöknél:

Bennett egy egyszerű, mégis hatékony technikát ajánl: tekerjen egy kisebb törölközőt a könyök köré, és rögzítse lazán. Nem zavarja az alvást, de megelőzi, hogy a kar teljesen behajoljon.

• Csuklórögzítő használata:

Ha a csukló érintett, éjszakai sín viselése csökkenti az idegekre ható terhelést.

• Párnák okos elhelyezése:

Oldalfekvőknek segít egy kispárna a kar és a mellkas közé téve, vagy egy testpárna átölelése, hogy a karok nyitottabb helyzetben maradjanak.

• Hanyatt fekvőknek semleges kartartás:

A karok maradjanak a törzs mellett vagy enyhén oldalra helyezve egy párnára. Fontos, hogy ne szorítsák be őket a párna vagy a test alá.

A nyitott kartartás jobb vérkeringést, kevesebb idegnyomást és gyorsabb izomregenerációt tesz lehetővé.

A relaxáció szerepe

Mivel ez az alvási póz gyakran a fokozott idegrendszeri éberséggel függ össze, érdemes lefekvés előtt olyan gyakorlatokat végezni, amelyek ellazítják a testet: mély légzés, könnyű nyújtás, vezetett relaxáció vagy egy nyugodt esti rutin kialakítása mind segíthet.

Bennett szerint a cél nem egy tökéletes testtartás erőltetése, hanem az, hogy több, stresszmentesebb testhelyzet álljon a rendelkezésére, amiben a szervezet valóban pihenhet.

Így alusszuk magunkat betegre: 3 népszerű alváspóz, amit ideje elfelejteni!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!